Obrázky na stránke
PDF
ePub

πέντες, κατοιμώζουσιν ἀσχέτως, ὡς τῆς οὕτω περιφανοῦς εὐκλείας ἀποστερούμενοι. Οι γε μὴν ἐκ τῆς τοῦ Λευὶ, τῶν ἐκ τῆς ἱερωσύνης ἐξωθούμενοι γερῶν, ὁμοῦ γυναιξὶ ποιήσονται τὸν κομμόν. Οἱ δὲ ἐκ φυλῆς τοῦ Νάθαν, προφήτης δὲ οὗτος ἦν, καὶ οὐχὶ πάντως ἀληθὴς, κόψονται πάλιν· οὐ γὰρ ἦν αὐτοῖς ἔτι προφητεύειν ἄδικα, καὶ λαλεῖν τὰ ἀπὸ καρδίας, καὶ τοῖς ἀσυνέτοις καταπωλεῖν ὡς παρὰ Θεοῦ τοὺς ἰδίους λόγους, καὶ τὰς ἐντεῦθεν συλλέγειν αἰσχροκερδείας. Εχει δὲ ἡ παράδοσις, ὅτι τοὺς κριτὰς Ἰουδαῖοι τοὺς καθισταμένους κατὰ καιροὺς ἐκ τῆς Συμεὼν ἐδέχοντα φυλῆς, ἅτε δὴ συνετωτάτους καὶ νομομαθεῖς ἄνδρας ἐχούσης, καὶ πολὺ τῶν ἄλλων προφερεστέρους εἴς γε τὸ ζῆν ἑλέσθαι ἐννόμως. Διὰ τοῦτό φησιν ὅτι Φυλή

tem Nathan (hic erat propheta, nec omnino verax) A φυλῆς Δαβίδ, ἤτοι τοῦ Ἰούδα, τῆς βασιλείας έκκοsimiliter plangent : non enim licebit illis amplius vaticinari iniqua, et loqui de corde suo 4, et sermones suos pro divinis venditare imprudentibus, indeque turpe lucrum colligere. Habet porro traditio, Judæos judices per tempora sua constitutos, de tribu Symeonis legisse, 786 utpote qua floreret viris prudentissimis, et legum scientissimis, et in vita ad leges accommodata cæteris multo præstantioribus. Lamentabuntur autem hi quoque. Hane ob causam dicit, tribum Symeon lamentaturam seorsum. Non enim sincere judicii munus exercebant, neque divinis legibus obsequentes, quæ Deo placerent, præstare conabantur, sed lucris potius inhiabant, levissimo pretio fidem suam addicentes, et ut ait propheta : « Judices eorum sicut lupi B Συμεὼν κόψεται καθ' ἑαυτήν. Ιδιος δέ τις καὶ τού Arabiæ. Lamentari autem una etiam alias tribus oportebat, ut jucundissimis sibi ritibus et lucis ejectas, imo et ipsa morte earum capitibus imminente, ipsaque fame instar hostilis gladii eas absumente.

τοις ὁ θρῆνος. Οὐ γὰρ ἔκρινον ὀρθῶς, οὔτε μὴν τοῖς θείοις εἴκοντες νόμοις, τὸ τῷ Θεῷ δοκοῦν ἀποπεραί νειν ἐσπούδαζον, ἦσαν δὲ μᾶλλον φιλοκερδείς, καὶ εὐωνότατοι, καὶ ᾗ φησιν ὁ προφήτης, ο Οἱ κριταί αὐτῆς ὡς λύκοι τῆς ̓Αραβίας.» Συνοδύρεσθαι δὲ ταύ δὴ τῶν ἡδίστων αὐταῖς ἐθῶν τε καὶ τόπων ἐκπεμσφῶν κεφαλαῖς φθάνοντος δὲ ὥσπερ τῶν πολε

ταις ἀναγκαῖόν πως ἦν καὶ τὰς ἑτέρας φυλὰς, ἅτε πομένας, μᾶλλον δὲ καὶ αὐτοῦ θανάτου ἐπηρτημένου ταῖς μίων τὸ ξίφος καὶ αὐτοῦ τοῦ λιμοῦ.

CAP. XIII.

VERS. 1. In die illa erit omnis locus apertus in domo David, et habitantibus Jerusalem, et in transmutationem et aspersionem.

XCVI. Post hoc adventum Christi diligentibus eventura percurrit. Qui enim in sua incredulitate insolentius se gesserunt, obsidebuntur, inquit, et in miseriis suis ejulabunt. Ast in ea, quam mente spectamus, et vere sancta Hierosolyma, et in domo David, hoc est, Ecclesia, ubi ex semine David secundum carnem Christus apparuerit, ‹ Omnis locus patebit, hoc est, multa erit latitudo, et quasi remissum et laxum, optatissimumque et omni molestia solutissimum vivendi genus. Scias porro velim, in Hebræa editione sententiam hanc aliter exstare. Nam pro, « Erit omnis locus apertus, ait, fore ut omnis fons scaturiat. Et probabile est admodum, etiam LXX interpretationem eodem tendere, quamvis verba secus habeant, ut quiddam ejusmodi significetur. Incredula nempe et recalcitrans, perversa et apostatrix Jerusalem, quæ occidit prophetas, et lapidat eos qui ad eam missi sunt, condignas audacia sua pœnas persolvet. Exscindetur enim, ceu malus punica. Habitantibus autem Jerusalem quæ intelligentia conspicitur, sive domum Juda, id est, Christi, c erit omnis locus apertus, sive in omni loco fons, purgationis aqua manans, utique sacri baptismatis, ad utilitatem credentium, et in transmutationem 787 et in aspersionem. . Quænam ista transmutatio? Judorum ex institutione legali ad vitam in Christo,

• Jerem. XXIII,

ΚΕΦΑΛ. ΙΓ ́.

Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἔσται πᾶς τόπος διανοιγόμενος ἐν τῷ οἴκῳ Δαβίδ, καὶ τοῖς κατοικοῦσιν Ἱερουσαλήμ, καὶ εἰς τὴν μετακίνησιν, καὶ εἰς Ο τὸν ῥαντισμόν.

[ocr errors]

14. Επιτρέχει τῷ λόγῳ τὰ μετὰ τοῦτο πάλιν ἐσόμενα τοῖς ἡγαπηκόσι τὴν ἐπιφάνειαν τοῦ Χρι στοῦ. Οἱ μὲν γὰρ ταῖς ἀπειθείαις ἐξυβρικότες, ἐν πολιορκίαις ἔσονται, φησὶ, καὶ ἐπί γε τοῖς σφῶν αὐτ τῶν κατοιμώξουσι κακοῖς. Ἐν δέ γε τῇ νοητῇ καὶ ἁγίᾳ κατὰ τὸ ἀληθὲς Ἱερουσαλήμ, καὶ ἐν τῷ οἴκῳ Δαβίδ, τουτέστι τῇ Ἐκκλησίᾳ, τοῦ πεφηνότος ἐκ σπέρματος Δαβὶδ κατὰ σάρκα Χριστοῦ, « Πᾶς τόπος ἔσται διανοιγόμενος, τουτέστι, πολλή τις ευρυ χωρία, καὶ οἷον ἀνειμένη δίαιτα τριπόθητος καὶ ἀπονωτάτη. Ιστέον δὲ ὅτι τὸ ῥητὸν Ἑβραῖοι πάλιν ἑτέρως ἐκδεδώκασιν. Ἀντὶ γὰρ τοῦ, ο Εσται πᾶς τόπος διανοιγόμενος, » πᾶσαν ἔσεσθαι πηγὴν ἀναβρύουσαν ἔφησαν αὐτοί. Καὶ εἰκός γε σφόδρα, καὶ τῆς ἑρμηνείας τῶν Ἑβδομήκοντα τὸν σκοπὸν εἰς τοῦτο αὐτὸ συντείνεσθαι, κἂν εἰ ἑτέρως ἔχοι τῆς τῶν ῥημάτων προφορᾶς ὁ τρόπος, ἵνα τι τοιοῦτον ᾖ τὸ δηλούμενον. Η μὲν γὰρ ἀπειθής, καὶ ἐξήνιος Ἱερουσαλήμ, ή πονηρά τε καὶ ἀποστάτις, ι Ἡ ἀποκτείνουσα τοὺς προφήτας, καὶ λιθοβολοῦσα τοὺς ἀπεσταλμένους πρὸς αὐτήν, ο τὰς τοῖς ἰδίοις τολμήμασιν ἀναλόγως ἐχούσ σας ἀποτιεῖ δίκας. Εκκοπήσεται γὰρ ῥοῶνος δίκην. Τοῖς γε μὴν οἰκοῦσι τὴν νοητὴν Ἱερουσαλήμ, ήτοι τὸν οἶκον Ἰούδα, τουτέστι Χριστοῦ, ἔσται πᾶς τό πος διανοιγόμενος, ο ἤγουν ἐν παντὶ τόπῳ πηγή, τὸ τῆς καθάρσεως ὕδωρ ἀναβρύουσα, δῆλον δὲ ὅτι τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, ὡς εἶναι χρήσιμον τοῖς πεπι

[blocks in formation]

spiritualem. Quænam autem Græcorum erit transmutatio? Ex incredulitate ad Christo credendum veniunt, et ex ignorantia maxima ad agnitionem puram veri Dei; a tenebris ad illuminationem. Transmutatio autem communis, cuilibet per fidem vocato conveniens, Judæo et Græco, a sapiendo ea quæ carnis sunt ad sancte ac pure vivendi et in spiritu ambulandi consilium, uti beatus Paulus hortatur; ex admiratione eorum quae in mundo sunt ad diligenda quæ supra mundum sunt. Divinum porro et sacrum baptisma suscipientes nos aspergi sanguine Christi ad expurgationem peccati, quis dubitet? Ergo via ad transmutationem et aspersionem domum Juda habitantibus salutare baptisma est, sive omnis locus apertus, sive omnis fons dilatatus, et purgationis seu expiationis aqua scaturiens.

στευκόσι, ο καὶ εἰς τὴν μετακίνησιν, καὶ εἰς τὸν A ab umbra ad veritatem, a typo et littera ad cultum βαντισμόν. ο Καὶ τίς ἡ μετακίνησις; Ἰουδαίων μὲν ἐκ νομικῆς ἀγωγῆς εἰς πολιτείαν τὴν ἐπὶ Χριστῷ· ἀπὸ σκιᾶς εἰς ἀλήθειαν, ἐκ τύπου καὶ γράμματος, εἰς λατρείαν πνευματικήν. Ελλησι δὲ μετακίνησις τίς ἔσται; Ἐξ ἀπιστίας ἤκουσιν ἐπὶ τὸ πιστεῦσαι Χριστῷ· ἐξ ἀμαθείας τῆς πρώτης, εἰς ἐπίγνωσιν ἀκραιφνῆ τοῦ κατὰ ἀλήθειαν ὄντος Θεοῦ· ἀπὸ σκήτους εἰς φωτισμόν. Μετακίνησις δὲ κοινή, παντί πρέπουσα τῷ κεκλημένῳ διὰ τῆς πίστεως, Ἰουδαίῳ τε καὶ Ἕλληνι, ἀπὸ τοῦ φρονεῖν τὰ σαρκὸς, ἐπὶ τὸ ἐλέσθαι ζῆν ὁσίως, καὶ καθαρῶς, καὶ περιπατεῖν ἐν πνεύματι, κατὰ τὴν τοῦ μακαρίου Παύλου φωνήν ἐκ τοῦ τιμῖν τὰ ἐν κόσμῳ εἰς τὸ ἀγαπῆσαι τὰ ὑπερκόσμια. Ὅτι δὲ τὸ θεῖον καὶ ἱερὸν δεχόμενοι βάπτισμα ραντιζόμεθα τῷ αἵματι Χριστοῦ πρὸς ἀποκά- 13 θαρσιν ἁμαρτίας, πῶς ἂν ἐνδοιάσειέ τις; Οὐκοῦν ἡ ὁδὸς ἡ εἰς μετακίνησιν καὶ εἰς ῥαντισμὸν τοῖς ἐν τῷ οἴκῳ Ἰούδα, τὸ σωτήριον βάπτισμα, ἤτοι πᾶς τόπος διανοιγόμενος, ήγουν πᾶσα πηγή κατευρυνομένη τε καὶ ἀναβρύουσα τὸ τῆς καθάρσεως ὕδωρ.

Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, λέγει Κύριος Σαβαώθ, ἐξολοθρεύσω τὰ ὀνόματα τῶν εἰδώλων ἀπὸ τῆς γῆς, καὶ οὐκέτι ἔσται αὐτῶν μνεία. Καὶ τοὺς ψευδοπροφήτας, καὶ τὸ πνεῦμα τὸ ἀκάθαρτον ἐξαρῶ ἀπὸ τῆς γῆς.

ΙΖ ́. Πάντα πρὸς τὸ ἄμεινον μετακεχώρηκεν ἐν Χριστῷ, καὶ καινὴ κτίσις τὰ ἐν Χριστῷ, τῆς ἀρχαίας σαθρότητος ἀποβαλόντα τὸν μῶμον. Ἀτρεκῆ δὲ ὄντα τὸν ἐπὶ τῷδε λόγον κατίδοι τις ἂν ἐξ αὐτῶν, εἰ βούλοιτο, τῶν πραγμάτων. Πρὸ μὲν γὰρ τῶν τῆς ἐπιδημίας ο καιρῶν, οὔπω καθ' ἡμᾶς γεγονότος τοῦ Μονογενοῦς, οὔτε μήν τῷ θείῳ φωτὶ τὰ πάντα περιαστράπτοντος, ἀχλὺς ἦν ἔτι, καὶ σκότος ἐν ταῖς τῶν ἐθνῶν καρδίαις. Ἐλάτρευον γὰρ εἰδώλοις, καὶ δυσβουλίας εἰς τοῦτο κατώλισθον, ὡς ξύλοις, καὶ λίθοις ἀναθεῖναι τὸ σέβας, καὶ τοῖς ἀκαθάρτοις δαίμοσι τὰς Θεῷ πρεσ πούσας ἀνάπτειν τιμάς. Καὶ ταυτὶ μὲν τῆς τῶν πλανωμένων ἀβελτηρίας τὰ ἐγκλήματα. Παρὰ δέ γε τῷ Ἰσραήλ, ὃς καὶ ἀπόδεκτος, καὶ μερὶς Κυρίου, κατὰ τὸ γεγραμμένον, σχοίνισμά τε κληρονομίας αὐτοῦ, τοσαύτη τις ἦν ἠθῶν τε καὶ τρόπων ἐξιτηλία, ὡς ὀλίγου μὲν ἀξιοῦσθαι λόγου, καίτοι πρὸς ἐπικουρίαν αὐτοῖς δοθέντα τὸν νόμον, καὶ οὐκ ἀνικάνως ἔχοντα πρὸς παιδαγωγίαν τὴν ἐπί γε τῷ χρῆναι βιοῦν ὁρο θῶς, ἀπονεῦσαι δὲ μᾶλλον πρὸς τὸ δεῖν ἀβούλως ταῖς D τῶν ἐθνῶν ἀποκομίζεσθαι πλάναις, καὶ ταῖς τῶν ὁμήρων δεισιδαιμονίαις στοιχεῖν. Προσέκειντο μὲν γὰρ, καὶ λίαν ἐκτόπως, τοῖς τῶν ψευδωνύμων προφητῶν μαντεύμασιν. Οἱ μὲν γὰρ τῶν εἰδώλων θεραπευταί, τοῖς βεβήλοις τεμένεσι προσιζήσαντες, χρησ σμολόγοι τε ἦσαν, καὶ ψευδοεπεῖς· οἱ δὲ καὶ τὸ, « Ζῇ Κύριος, » ἐπὶ γλώττης ἔχοντες, καὶ εὐσεβεῖν ὑποπλαττόμενοι, καὶ οἷον προβάτου δορᾷ τὸν λύκον ἐπι σκιάζοντες, τὸ τῆς προφητείας ὄνομά σφισιν αὐτοῖς περιτιθέντες οἱ τάλανες, καὶ τὴν ἐπὶ τούτῳ δόξαν ἀνοσίως ἁρπάζοντες, ἀπηρεύγοντο τὸ δοκοῦν, καὶ τοὺς τῆς αὐτῶν καρδίας λογισμούς, θείαν ἔφασκον

* Rom. viii, 4 seqq. e li Cor. v, 17.

VERS. 2. Εt erit in die illa, dicit Dominus Sabaoth, disperdam nomina idolorum de terra, et non erit ultra eorum memoria. Et pseudoprophetas, et spiritum immundum auferam de terra.

XCVII. Omnia in statum meliorem migrarunt in Christo, et quæ in eo sunt nova creatura °, marcoris antiqui abjecto dedecore. Ac verborum quidem istorum veritatem ex ipsis quoque rebus quispiam perspexerit. Ante tempora enim adventus, quando nondum corpus ullum induerat Unigenitus, neque divino lumine omnia collustrabantur, adhuc caligo et tenebræ in cordibus gentium erant. Colebant enim simulacra, eoque stultitiæ descenderant ut ligna et lapides divinis cæremoniis afficerent, et immundis dæmonibus Deo congruentes honores impenderent. Et hæc quidem errantium vesaniæ crimina fuerunt. Apud Israelem vero acceptum illum, et partem Domini, sicut scriptum est 1, et funiculum hæreditatis ejus, tanta erat consuetudinum atque morum fatuitas, ut legem, quamvis ad auxilium sibi datam, nec ad institutionem vitæ in Christo probatæ insufficientem parvipenderent, potiusque ad gentium errores sequendos stolide declinarent, finitimarumque superstitiones 788 amplecterentur. Falsorum enim prophetarum vaticiniis absurdissime inhærebant. Quorum alii idolorum ministri profanis templis assidentes, et oracula et mendacia loquebantur : alii, c Vivit Dominus, in lingua habentes, et pietatem simulantes et tanquam ovilla pelle lupum contegentes, prophetarumque appellationem sibi ipsis arrogantes, miseri, et gloriam ejus nefarie rapientes, quod libebat eructabant, et sensa cordis sui divinum esse consilium autumabant. Super hujusmodi tam projecte audacibus etiam propheta Jeremias universorum Dominum Deum ita compellat : < Qui es, Domine, ecce prophetæ pro

[blocks in formation]

phetant, et dicunt : Non videbitis gladium, et fa- Α είναι βουλήν. Περὶ τῶν τὰ τοιάδε τολμᾷν εἰωθότων

mes non erit in vobis, quia veritatem et pacem dabo in terra, et in loco isto ". » Et ad hæc Deus : 4 Falsa prophetæ prophetant in nomine meo. Non misi eos, et non mandavi eis, et non sum locutus ad eos, et visiones mendaces, et divinationes, et auguria, et electiones cordis sui ipsi locuti sunt ad eos, et ipsi locuti sunt eis, et ipsi prophetabant ''. Mendaciloqui enim erant, ut dixi, et turpibus victi quæsticulis, de corde suo audientibus loquebantur, ut scriptum est, e et non de ore Domini 13. Deinde cum Judæos istud iniquo animo ferre oporLeret, illi contra eos venerabantur, et supremis honoribus exornare studebant. Postquam autem aliquando unigenitum Dei Verbum nobis apparuit, inepta et puerilia idololatria ludicra prorsus evanuerunt et exstincta sunt, et sublatum cum ea nefarium quoque et impium pseudoprophetarum studium qui maligno et immundo spiritu pleni erant, et cum idolorum cultoribus germano ac simili errore infecti verissime coargui potuissent. Unus quippe ambobus impietatis præses, nimirum Satanas. Ait igitur; ‹ Tollam de terra nomina idolorum, et non erit memoria illorum in die illa 1, hoc est, illo tempore, quo divinum et cœleste lumen splenduerit, et in errantium cordibus Lucifer, quem intelligentiæ oculo videmus, exortus fuerit, ut scriptum est, et diluxerit dies, antiqua nocte et quæ in ea fiebant repulsis, ut, veteri immunditia sublata, athletæ et sancti adoratores de cætero conversationis sanctæ ornamentis instructi, vitam in Christo suspicere videantur.

Β

καὶ ὁ προφήτης ἔφασκεν Ιερεμίας, πρὸς τὸν τῶν ὅλων κατεξουσιάζοντα Θεόν· . Ο ὢν, Κύριε, ἰδοὺ οἱ προφῆται αὐτῶν προφητεύουσι, καὶ λέγουσιν· Οὐκ ὄψεσθε μάχαιραν, καὶ λιμὸς οὐκ ἔσται ἐν ὑμῖν, ὅτι ἀλήθειαν καὶ εἰρήνην δώσω ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ ἐν τῷ τόπῳ τούτῳ. » Καὶ πρός γε ταῦτα Θεός· . Ψευδὴ οἱ προφῆται προφητεύουσιν ἐν τῷ ὀνόματί μου. Οὐκ ἀπέστειλα αὐτοὺς, καὶ οὐκ ἐνετειλάμην αὐτοῖς, καὶ οὐκ ἐλάλησα πρὸς αὐτοὺς, καὶ ὁράσεις ψευδεῖς, καὶ μαντείας, καὶ οἰωνίσματα, καὶ προαιρέσεις καρδίας αὐτῶν, αὐτοὶ ἐλάλησαν πρὸς αὐτοὺς, καὶ αὐτοὶ προς εφήτευον. » Ψευδοεπεῖς γὰρ ἦσαν, ὡς ἔφην, καὶ λημματίων αἰσχρῶν ἡττώμενοι, προσελάλουν τοῖς ἀκρουμένοις τὰ ἀπὸ καρδίας αὐτῶν, καθὰ γέγραπται, καὶ οὐκ ἀπὸ στόματος Κυρίου. Εἶτα δέον ἐπὶ τούτοις ἀγανακτεῖν Ἰουδαίους, ἐκ τῶν ἐναντίων ἐποιοῦντο σεπτοὺς, καὶ τιμαῖς ταῖς ἀνωτάτω στεφανοῦν ἐσπούδαζον. Ἐπεὶ δὲ λοιπὸν ἐπέφανεν ἡμῖν ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος, ᾤχετο μὲν εἰς ἅπαν, καὶ ὠλόθρευτο παν τελῶς τὰ ψυχρὰ καὶ μειρακιώδη τῆς εἰδωλολατρείας ἀθύρματα, συνεξήρηται δὲ αὐτῇ καὶ τὸ ἔκτοπόν τε καὶ δυσσεβὲς ἐπιτήδευμα τῶν ψευδοπροφητών, οι πονηροῦ καὶ ἀκαθάρτου πνεύματος ἔμπλεῳ ἦσαν, καὶ τοῖς τῶν εἰδώλων θεραπευταῖς ἀδελφὴν καὶ γείτονα νοσοῦντες τὴν πλάνησιν καταφωραθεῖεν ἂν, καὶ μέλα ὀρθῶς. Εἷς γὰρ ἀμφοῖν τῆς δυσσεβείας ὁ ἐπιστάτης, τουτέστιν ὁ Σατανᾶς. • Εξαρῶ τοίνυν, φησίν, ἀπὸ τῆς γῆς τὰ ὀνόματα τῶν εἰδώλων, καὶ οὐκ ἔσται αὐτῶν μνεία ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, τουτέστι, κατ' C ἐκεῖνον τὸν καιρὸν καθ ̓ ὃν ἂν τὸ θεῖον καὶ ἐπουρά νιον λάμψῃ φῶς, καὶ ἐν ταῖς τῶν πλανωμένων καρ δίαις ὁ νοητὸς ἑωσφόρος ἀνατείλῃ, κατὰ τὸ γεγραμμένον, διαυγάσῃ δὲ ἡμέρα, τῆς πάλαι νυκτὸς ἀπεληλαμένης,καὶ τῶν ἐν αὐτῇ δρωμένων· ἵνα, τῆς ἀρχαίας ἀκαθαρσίας ἐξῃρημένης, οἱ ἀθληταὶ καὶ ἅγιοι προσ κυνηταὶ φαίνοιντο λοιπὸν τῆς εὐαγούς πολιτείας ἀνημμένοι τὰ αὐχήματα, καὶ τὴν ἐν Χριστῷ τιμῶντες ζωήν.

789 VERS. 3. Et erit, si prophetaverit homo ultra, et dicet ad eum pater et mater ejus qui genuerunt eum: Non vives, quoniam mendacium locutus es in nomine Domini, et compedient eum pater ejus et mater ejus qui genuerunt eum, cum prophetaret

apse.

Καὶ ἔσται, ἐὰν προφητεύσῃ ἄνθρωπος ἔτι, καὶ ἐρεῖ πρὸς αὐτὸν ὁ πατὴρ καὶ ἡ μήτηρ αὐτοῦ οἱ γεννήσαντες αὐτόν· Οὐ ζήσῃ, ὅτι ψευδῆ ἐλάλη σας ἐν ὀνόματι Κυρίου, καὶ συμποδιοῦσιν αὐτὸν ὁ πατὴρ αὐτοῦ καὶ ἡ μήτηρ αὐτοῦ οἱ γεννήσαντες αὐτὸν ἐν τῷ προφητεύειν αὐτόν.

XCVIII. Tanta reverentia illius sæculi mortales Η'. Τοσαύτη τις ἔσται περὶ τὸ θεῖον αἰδὼς τῶν numen prosequentur, inquit, adeoque de perfecta D τηνικάδε, φησί, φροντιοῦσι δὲ οὕτω τῆς εἰς ἄκρον probitate et vita laudabili erunt solliciti, ut etiam parentes ipsi ad zelum et iram adversum liberos exacuantur, quod cum falsa dicant, se prophetare fingant, et de corde suo loquantur, quasi Deus ad ipsos verba fecisset. . Compedibus, inquit, inaplicabunt eum, › hoc est, ut amentem et insanum vincient, morasque tollentes, morti eum destinabunt, si in roc morbo fixe impudenterque manserit. Satis enim est illis ad quodvis supplicium in filium decernendum, quod falsa in nomine Domini locutus sit. Vide autem quam vere hoc dictum sit, et quam stabilem mereatur fidem prædictio. Quis enim nostrum toleraverit hodie sic prophetantem quem

11 Ezech. XIV, 13. 12 [bid. 14. 13 Jerem. xxi, 16.

ἐπιεικείας καὶ ἀξιαγάστου ζωῆς, ὥστε καὶ γονέας αὐτοὺς ἰδίοις ἐπιθήγεσθαι τέκνοις ζηλοῦν, τὸ τοὺς ψευδοεπεῖς προφητεύειν ἀποπλαττομένους, καὶ ἀποφθέγξοιντο τὰ τῶν ἀπὸ καρδίας, ὡς Θεοῦ λελαληκότος. • Συμποδιοῦσι γὰρ αὐτὸν, » φησί, τουτέστι, καταδεσμεύσουσιν ὡς ἔκφρονά τε καὶ μεμηνότα, μελλήσαντες δὲ οὐδὲν, καθοριοῦσιν αὐτοῦ τὸν θάνα τον, εἰ ἔμμονόν τε καὶ ἀναιδὴ τὴν ἐπὶ τῷδε ποιοῖτο νόσον. Ἀπόχρη γὰρ αὐτοῖς εἰς τὸ δεῖν ἅπασαν τοῦ παιδὸς καθορίσει δίκην τόδε, ὅτι ψευδή λελάληκεν ἐν ὀνόματι Κυρίου. "Αθρει δὲ ὥσπερ ἐστὶν ἀληθῆς ὁ λόγος, καὶ τὸ βέβαιον εἰς πίστιν ἡ προαναφώνησις ἔχει. Τίς γὰρ τῶν καθ' ἡμᾶς διακαρτερήσειεν ἂν ἐν

[blocks in formation]

turbatum statim reputabit talem, et sic affectum quomodo non aversabitur? Quis autem pater filium teterrimorum maleficiorum compertum inobjurgatum relinquet? Potest igitur hoc, meo judicio, evidentissima esse demonstratio pietatis in Deum, quando rerum nostrarum natura multum ad meliora processit, Deo illam ad voluntatem suam flectente, et in conditionem pristina meliorem transformante. Quare quæ olim erant in pretio et a multis suspiciebantur, nunc odiosa et exsecranda et bouis intoleranda ac supplicio obnoxia sunt.

τῷ νῦν καιρῷ προφητεύοντός τινος ; ἢ πῶς οὐκ ἐξ- Αppium ? aut quomodo non de mente ac sanitate deεστηκότα λογιεῖται μὲν τὸν τοιοῦτον εὐθὺς, ὧδέ τε ἔχοντα γνώμης πῶς οὐκ ἂν ποιήσαιτο στυγητών ; Ποῖος δὲ πατὴρ ἀνεπίπληκτον ἐάσει τέκνον, εἰ τοῖς οὕτω δεινοῖς ἐναλοίη πλημμελήμασιν ; Απόδειξις οὖν ἄρα, καὶ μάλα σαφής γένοιτο ἂν, οἶμαι, τουτὶ τῆς εἰς Θεὸν εὐσεβείας, ὅτε πολὺ πρὸς τὸ ἄμεινον ἡ τῶν καθ' ἡμᾶς πραγμάτων μετακεχώρηκε φύσις, Θεοῦ μεταπλάττοντος εἰς τὸ αὐτῷ δοκοῦν καὶ εἰς τὸ εὖ ἔχον ἢ πρίν. Καὶ γοῦν τὰ πάλαι τιμώμενα καὶ παρὰ πολύ λοῖς ἀξιάγαστα, νῦν εἰσι στυγητὰ καὶ ἐπάρατα καὶ τοῖς ἐπιεικέσιν οὐκ ἀνεκτὰ καὶ τοῦ κολάζεσθαι δεῖν οὐκ ἡμοιρηκότα.

VERS. 4-6. Et erit in die illa, confundentur prophetæ, unusquisque ex visione sua dum prophetaverit

Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, καταισχυνθή συνται οἱ προφῆται ἕκαστος ἐκ τῆς ὀράσεως αὐτ τοῦ ἐν τῷ προφητεύειν αὐτὸν, καὶ ἐνδύσονται Β ipse, et induentur pelle cilicina, pro eo quod menti δέῤῥιν τριχίνην, ἀνθ' ὧν ἐψεύσαντο, καὶ ἐρεῖ· Οὐκ εἰμὶ προφήτης ἐγώ, διότι ἄνθρωπος ἐργαζό μενος τὴν γῆν ἐγώ εἰμι, ὅτι ἄνθρωπος ἐγέννησε με ἐκ νεότητός μου. Καὶ ἐρῶ πρὸς αὐτόν· Τί αἱ πληγαὶ αὗται ἀναμέσον τῶν χειρῶν σου; Καὶ ἐρεῖ· "Ας ἐπλήγην ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ ἀγαπητού

γιου.

ΙΘ'. Ὅτι καὶ ποινῆς καὶ δίκης άξια τέθεινται παρ' ἡμῖν τὰ πάλαι τεθαυμασμένα, καὶ ἐκ τῆς τῶν προκειμένων ἐννοίας ἀταλαίπωρον ἰδεῖν. Προεφήτευον μὲν γὰρ, ὡς ἔφην, ἐν τῷ Ἰσραὴλ οἱ ψευδοεπεῖς τε καὶ φένακες, καὶ πλανᾶν εἰωθότες ἕνεκεν ο δρακός κριβῆς καὶ κλάσματος ἄρτου, ο κατὰ τὸ γεγραμμέ νον. Εἶτα τοιαῦτα τολμῶσιν ἐκείνοις ἐπέπληττε μὲν οὐδεὶς, οὐδ ̓ ἀπείργειν ἤθελεν ὡς δυσσεβεῖν ᾑρημέ- σ νους, ἐπαίνοις δὲ μᾶλλον αὐτοὺς, καὶ ταῖς ἀνωτάτω τιμαῖς στεφανοῦν ἠξίουν οἱ τάλανες. Ταύτη τοι κἀκεῖ και πρὸς τὸ χεῖρον ᾔεσαν, τρεφομένης ὥσπερ αὐτοῖς τῆς νόσου διὰ τῆς τῶν τεθαυμακότων αὐτοὺς ἐλα φρίας. Ἐν δὲ τῷ νῦν καιρῷ καταισχυνθήσεσθαί φησιν αὐτοὺς, οὐ παραδεχθείσης δηλονότι τῆς ψευδοπροφητείας, ἐπιτετιμημένης δὲ μᾶλλον, καὶ ἐξ αὐτῶν τῶν τὰ τοιάδε τολμάν ειωθότων τὰς τῆς ἀπονοίας ἐξαι του μένων δίκας, ὡς ἐλεγχθέντας εὐθὺς καὶ ἀποσχέσθαι τοῦ κακοῦ, καὶ δέῤῥιν ἐνδύσασθαι τριχίνην, ἀνθ' ὧν ἐψεύσαντο, τουτέστι, πενθεῖν ἐπὶ τῷ κακῷ καὶ ἐπὶ τῇ πλημμελείᾳ κατολοφύρεσθαι, μεταγινώσκοντας ὅτι λογισμῶν εἰς τοῦτο κατώλισθον ἀμαθίας, ὡς ψευδοεπῆσαι κατὰ Θεοῦ, ἐρυθριῶντας δὲ ὅλως οὐδὲν, ὁμολογήσαί τε τὴν ἁμαρτίαν, καὶ συγγνώμην ἐξαιτή- D σαι, λέγοντας σαφῶς· ὁ Οὐκ εἰμὶ προφήτης ἐγώ, ὅτι ἄνθρωπος ἐγέννησέ με, ἐκ νεότητός μου, ο τουτέστιν, ὅτι ἀνθρώπου γέγονα τέκνον. Ασθενὴς δὲ λίαν ἡ φύ σις καὶ εὐπάροιστος κομιδῇ πρὸς τὸ μὴ ἔχον ὀρθῶς καὶ ἑτοιμοτρεπῆς εἰς ἁμαρτίαν. Εἶεν δ' ἂν αἱ τοιαίδε μετανοούντων φωναί. Εἰ δὲ δὴ βουλοίμην αὐτὸν ἔρε σθαι, φησί, Τί τὸ χρῆμα τῶν ἐν χερσὶν ἐρωμένων τραυμάτων ἤτοι πληγῶν; ἀποκρινεῖται πάλιν, ὅτι «Ας ἐπλήγην ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ ἀγαπητού μου, ο συμ ποδισάντων αὐτὸν δηλονότι πατρὸς καὶ μητρὸς, καὶ τὰ τῆς προπετείας ἐξητηκότων δίκας. Οἶκος γὰρ

11 Ezech. x111, 19.

PATHOL. GR. LXXII.

sunt, et dicet : Non sum propheta ego, quia homo colens terram ego sum, quia homo genuit me a juventute mea. Et dicam ad eum: Quid plage istæ in medio manuum tuarum ? Et dicet : Quibus percussus sum in domo dilecti mei.

790 XCIX. Poena et ultione digna a nobis astimaria, quae quondam magni ducebamus, etiam ex propositorum verborum sententia videre, nihil est negotii. Prophetabant enim, ut dixi, in Israel mendaces, plani et impostores, et propter e pugillum hordei frustulumque panis, sicut scriptum est *. seducere soliti. Quæ cum designarcnt, nemo erat qui eos reprehenderet aut tanquam impios coercere vellet quinimo laudibus potius et amplissimis honoribus miseri dignabantur. Quare et illi deleriores evadebant, cum eorum morbum venerantium levitas aleret. Hoc autem tempore eos confusum iri dicit, repudiata nimirum pseudoprophetia, sen potius accusata, et penis amentiæ a tam impudentibus repetitis, ut correpti mox et scelere abstineant et pellem cilicinam induant, pro eo quod mentiti sint, hoc est, propter improbitatem suam Jugeant et propter delictum lamententur, nitentes quod in cogitationes adeo insipientes devenerint, ut perfricta fronte contra Deum falsa proΙοquerentur, peccatumque suum confiteantur, et veniam poscant, dicentes aperte : « Non sum propheta ego, quia homo genuit me a juventute mea, hoc est, quia hominis natus sum filius. Infirma est autem natura vehementer et ad pravitatem facilli me detorquetur et ad peccatum nullo negotio flectitur. Voces itaque pœnitentium hujuscemodi esse queunt. Quod si velim ipsum interrogare, inquit, Quid sunt quæ in manibus cernuntur vulnera sen plage? respondebit rursum : e Quibus percussus sum in domo dilecti mei, vinculis eum scilicet patre et matre constringentibus et temeritatem plectentibus. Domus enim dilecti unicuique nostrum est domus parentum. Quamobrem quanta veteran

8

recentiumque rerum differentia sit, tecum reputa. Α ἀγαπη τοῦ ἑκάστῳ τῶν καθ' ἡμᾶς, ὁ τῶν γεγεννηκότ Ferebantur enim in oculis falsi prophetæ, gloriaque et opinione bona florebant, nec eos talia agentes facti penitebat. Ast prasenti tempore, si qui eorum sequi vaticinia voluerint, increpantur et confunduntur, et parentum calculis ad pœnam vocantur, resipiscunt, ut qui peccarint, lugent, plorant, humana natura imbecillitatem proclivitatemque ad peccandum confitentes. 791 De terra enim spiritus immundus Salvatoris nostri Jesu Christi virtute potestateque sublatus est.

των. "Ορα τοίνυν ὅση τίς ἐστιν ἡ τῶν πάλαι καὶ νῦν πραγμάτων διαφορά. Εθαυμάζοντο μὲν γὰρ οἱ παρ' ἐκείνοις ψευδοπροφῆται, καὶ ἦσαν ἐν δόξῃ καὶ ὑπου λήψει χρηστῇ, καὶ ταῦτα ὁρῶντες οὐδὲ μετεμέλοντα. Κατὰ δέ γε τὸν ἐνεστηκότα καιρὸν, εἰ δή τινες ἕλοιντο ταῖς ἐκείνων μαντείαις κατακολουθεῖν, ἐπιτιμῶντα καὶ καταισχύνονται, καὶ ταῖς τῶν γεγεννηκότων όλω λάζονται ψήφοις, μεταγινώσκουσιν ὡς ἡμαρτηκότες, πενθοῦσι καὶ κλαίουσι, τὴν τῆς ἀνθρωπείας φύσεως ὁμολογοῦντες ἀσθένειαν καὶ τὸ εὐόλισθον εἰς ἁμαρτίαν.

Ανῄρηται γὰρ τὸ πνεῦμα τὸ ἀκάθαρτον ἀπὸ τῆς γῆς τῇ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ δυνάμει τε καὶ ἐξουσίᾳ.

VERS.7. Rhomphæa, consurge super pastorem meum B el super virum civem ejus, dicit Dominus omnipotens. Fercule pastarem, et dispergentur oves, et inducam manum meam super pastores.

16

C. Deus et Pater proprium Filium suum pro nobis tradidit ", dispensatorie sinens, quamvis Deum el ex se naturaliter inexplicabili modo generatum, et in forma servi venire, et hominem nobis similem fieri 17, et crucem sustinere, ut mundo salutem restitueret, et Satanæ in omnes dominatum erueret, et impuram idololatriam everteret et vaticinationem, pseudoprophetas et imposturas ex suo cuiusque corde profectas aboleret, auferret item spiritum immundum de terra, et mundum præterea constitueret formaretque, seductos ad divinitatis C agnitionem transferens, eosque ad pias et honestas vitæ rationes et ad opinionem omnigenæ virtutis de se præbendam impellens. Hanc ob causam mortem super ligno, quanquam ignominiosissimam, pertulit, confusione contempta, cum sic ipsi Deo et Patri videretur 48. Et tale quiddam nobis ipse Filius subostendit cum ait: ‹ Quia descendi de cœlo, non ut faciam voluntatem meam, sed voluntatem ejus qui misit me. llæc est autem voluntas ejus qui misít me, ut omne quod dedit mihi non perdam ex eo, sed resuscitem illud in novissimo die 19. . Et ut divinus Paulus scribit: Propterea Christus mortuus est et revixit, ut mortuoruin et vivorum dominaretur 30., Posuit igitur animam suam libens pro nobis ", tantum non etiam eum ut hominem volunta- D te sua Deo et Patre tradente, et velut permittente, ut dixi, illum sanguine suo omnium vitam emere. Itaque Servator, Pilato arbitrante se in ipsum habe re potestatem, occurrit ita : • Non haberes potestatem adversum me ullam, nisi tibi datum esset desuper 3. Postquam igitur ore prophetæ prænuntiavit rerum humanarum in melius commutationem fore maximam, ubi ille mortem in corpore pertulerit, quasi festinat tempus ostendere, quo hæc futura sint, et perpetrari passionis mysterium jubet, ipsam rhomphæam adhortans, ac dicens: Consurge super pastorem meum, et super virum civem 792 ejus,

16 Rom. vill, 32. 17 Philipp. 11, 6-8. "Joan. 1, 16. s Joan. xix, 11.

Ρομφαία, ἐξεγέρθητι ἐπὶ τὸν ποιμένα μου καὶ ἐπ' ἄνδρα πολίτην αὐτοῦ, λέγει Κύριος παντο κράτωρ. Πάταξον τὸν ποιμένα, καὶ διασκορπι σθήσεται τὰ πρόβατα, καὶ ἐπάξω τὴν χεῖρά μου ἐπὶ τοὺς ποιμένας.

Ρ'. Δέδωκεν ὑπὲρ ἡμῶν τὸν ἴδιον Υἱὸν ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ, ἐφεὶς οἰκονομικῶς, καίτοι Θεὸν ὄντα καὶ ἐξ αὐτοῦ κατὰ φύσιν ἀποῤῥήτως γεγεννημένον, καὶ ἐν τῇ τοῦ δούλου μορφή καθικέσθαι, καὶ ἄνθρωπον για νέσθαι καθ' ἡμᾶς, καὶ ἀναπλῆναι σταυρόν, ἵνα σώση τὸν κόσμον, καὶ ἀποστήσῃ τῆς κατὰ πάντων πλευν εξίας τὸν Σατανᾶν, καθέλῃ δὲ καὶ τὴν βέβηλον εἰδω· λολατρείαν, καὶ καταργήσῃ μαντείαν, ψευδοπροφήτας τε καὶ τοὺς ἐκ καρδίας φενακισμούς, ἐξάρῃ δὲ καὶ τὸ πνεῦμα τὸ ἀκάθαρτον ἀπὸ τῆς γῆς, καὶ πρός γε δὴ τούτοις, ἵνα καταστήσηται τὴν ὑπ' οὐρανὸν, μετ τατιθεὶς εἰς θεογνωσίαν τοὺς πεπλανημένους, ἀναπεί θων ἑλέσθαι τὴν εὐσεβὴ καὶ εὐσχήμονα πολιτείαν καὶ πᾶν εἶδος ἀρετῆς ὁρᾶσθαι τετιμηκότας. Ταύτης οὖν ἕνεκα τῆς αἰτίας τὸν ἐπὶ ξύλου θάνατον, καίτοι πολύ λίαν ἔχοντα τὸ δυσκλες, ὑπέμεινεν, αἰσχύνης κατα φρονήσας, οὕτω καὶ αὐτῷ δοκοῦν τῷ Θεῷ καὶ Πατρί. Καίτοι τοιοῦτον ἡμῖν ὑποφαίνει λέγων αὐτὸς ὁ Υἱός Ότι καταβέβηκα ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, οὐχ ἵνα ποιῶ τὸ θέλημα τὸ ἐμὸν, ἀλλὰ τὸ θέλημα του πέμψαντός με. Τοῦτο δέ ἐστι τὸ θέλημα τοῦ πέμψαντός με, ἵνα πάν ὁ δέδωκέ μοι μὴ ἀπολέσω ἐξ αὐτοῦ, ἀλλὰ ἀναστήσω αὐτὸ ἐν τῇ ἐσχάτῃ ἡμέρᾳ. » Καὶ ὥσπερ ὁ θεσπέσιος γράφει Παῦλος, « Διὰ τοῦτο Χριστὸς ἀπέθανε καὶ ἀνέζησεν, ἵνα καὶ νεκρῶν καὶ ζώντων κυριεύση. Η Τέθεικε τοίνυν ἑκὼν ὑπὲρ ἡμῶν τὴν ψυχὴν, μόνον δὲ οὐχὶ καὶ παραδόντος αὐτὸν ὡς ἄνθρωπον ἰδίῳ νεύματα τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, καὶ οἷον ἐφιέντος, ὡς ἔφην, αἵματι τῷ ἰδίῳ τὴν ἁπάντων πρίασθαι ζωήν. Καὶ γοῦν ὁ Σωτὴρ, οἰηθέντος Πιλάτου κατεξουσιάζειν αὐτοῦ, προσυπήντα λέγων· « Οὐκ εἶχες ἐξουσίαν ούτο δεμίαν κατ' ἐμοῦ, εἰ μὴ ἦν σοι δεδομένον ἄνωθεν. ο Προαφηγησάμενος τοίνυν διὰ τῆς τοῦ προφήτου φω νῆς ὡς πλείστη τις ἔσται τῶν ἀνθρωπίνων πραγμάτ των ἐπὶ τὸ ἄμεινον καταδρομή, παθόντος αὐτοῦ τὸν ἐν σαρκὶ θάνατον, μονονουχί καὶ ἐπισπεύδει τοῦ και ροῦ τὴν ἀνάδειξιν, καθ ̓ ἂν ἔσται ταῦτα, καὶ ἐνεργεῖ σθαι προστέταχε τὸ ἐπὶ τῷ πάθει μυστήριον, αυτή

18 Hebr. XII, 2 seca. se Joan. vi, 38, 39. 10 Rom. xiv. 8. 9.

« PredošláPokračovať »