Obrázky na stránke
PDF
ePub

βαρβαρικος. Πως συναψω και quoddam bellum

εις εν αγάγω τους αντικαθεζομενους τουτους και αντιποιμοντας, και τον συν απερρωγότα τούτοις λαον και αντίθετον.

ωσπερ εν τοις χασμασι των σεισμων, τα γειτονούντα και

πλησιαζονται η ταις λοιμικαις νοσοις τους θεραπευτας και οικειους, αλλοις απ' αλλων διαδιδομενης ευκόλως της αρρωστιας. ου μονον δε, αλλα και τα της οικουμενης τρηματα συμπεπονθότα τους στασιάζουσιν, ωστε και εις αντιπαλον μοιραν αποκριθήναι τοτε εωον και το το εσπεριον, και κινδυνεύειν

της γνωμης ουκ ηττον, η των περατων ταυτα γενεσθαι τρηματα ; μέχρι τινος γαρ ο εμος και ο σος, και ο παλαιος και ο νεος, ο λογιώτερος η πνευματικωτερος, ο ευγενεστερος η ο δυσγενεστερος, ο τω πληθει πλουσιώτερος η ο πενεστερος ; αισχυνομαι το

γηρας, αλλων καλουμενος, υπο Χριστου σεσωσμενος.

sacrum,

quamadmodum et barbaricum. Quomodò hos adversis thronis insidentes atque adversas in pascendo grege partes foventes connectam, atque in unum adducam, populumque simul cum ipsis abruptum, studiisque contrariis distractum; quemadmodum in iis hiatibus, que ex terra motubus accidunt, vicinæ et propinquæ partes (simul moveri solent, aut in pestiferis morbis famuli et domestici (simul abripiuntur morbo nimirùm ab aliis ad alios facile dimanante. Nec populum solùm; sed etiam orbis terræ segmenta, eodem cum dissentibus affectu commota, ita ut jam in duas contrarias partes, oriens et occidens secreti atque divisi sint, nec jam minus animorum et voluntatum, quàm finium segmenta esse videantur ? Quousque enim hæc audientur, meus et tuus, antiquus et novus, facundior aut spiritualior, nobilior aut ignobilior, multitudine opulentioraut tenuior? Erusbescerem canitiem meam, si, a Christo salvatus, ab aliis nomen ducerem.

Oratio quadragesima tertia.

Νυν δε κινδενεύει, το παντων αγιωτατον ταγμα των παρ' ημιν, παντων ειναι καταγελαστοτατον' Ου γαρ εξ αρετης

VOL. I.

XXV. Nunc autem periculum est, ne ordo omnium sanetissimus, sit quoque omnium maximè ridiculus. Non enim

μαλλον η κακουργιας η προεδρια. Ουδε των αξιωτέρων, αλλα των δυνατωτέρων, οι θρονοι. Σαμουηλ εν Προφηταις, ο τα εμπροσθεν βλεπων Αλλα και Σαουλ, ο αποβλητος. Ροβοαμ εν βασιλεύσι, ο Σολομωντος; αλλα και Ιεροβοαμ, ο δουλος και αποστατης. Και μεν ουδεις, ουδε ζωγράφος, οστις ου φύσεις αρρωστηματων εσκέψατο προτερον, η πολλα χρώματα συνεκερασεν, η εμορφωσεν' ο δε προεδρος ευρίσκεται ραδίως, μη πονηθεις, και προσφατος την αξίαν, ομου σπάρεις

ιατρος

τε

προςεισεν

και αναδοθεις, ως ο μυθος ποιει τους Γιγαντας. Πλαττομεν αυθημερον τους αγιους, και σοφους είναι κελευομεν τους ουδεν σοφισθέντας, ουδε του βαθμου εγκοντας τι, πλην του βουλεσθαι. Και ο μεν στέργει την κατω χώραν, και ταπεινώς εστηκεν, ο της υψηλης αξιος, και πολλα μεν τοις θείοις λογοις εμμελετησας, πολλα δε

[blocks in formation]

reges ;

sunt.

virtute magis, quam maleficio et scelere, sacerdotium paratur; nec digniorum, sed potentiorum, throni Samuel inter prophetas, ille, inquam, futura prospiciens ; sed et Saul, vilis ille et rejiciendus. Roboam Salomonis filius inter sed et Jeroboam, servus et apostata. Cumque, nec Medici, nec Pictoris nomen quisque obtineat, nisi prius morborum naturas consideravit, aut multos colores miscuerit, variasque formas penicillo expresserit; antistes, contra, facile invenitur, non elaboratus, sed recens quantùm ad dignitatem, simul satus et editus, quemadmodum poetæ Gigantes finxerunt. Uno die sanctos

fingimus, eosque sapientes et eruditos esse jubemus, qui nihil didicerunt, nec ad Sacerdotium quidquam priùs contulerunt præter velle. Atque ille quidem inferiori sede acquiescit, humilisque stat, qui sublimem promeretur, atque multum diuque in divi

norum sermonum meditatione versatus est, et multùm spiritui parendum: hic, condiùque carni leges sanxit ad tra, superbo et arroganter præsidet, superciliumque adversus meliores attollit, nec thronis intremiscit, nec ex aspectu horrorem concepit, hominem continentiæ studiosum infra se videns; verùm simul cum imperio, sapien

[blocks in formation]

S. J. Chrysostomi Archiep. Constantinop. in cap. vii. Gen. hom. 24. tom. iv. p. 267. (Opera et studio. D.

Bernardi. de Montfaucon. Monach. ordinis S. Benedicti e congregatione S. Mauri, opem ferentibus aliis ex eodem sodalitio Monachis. Editio Parisina altera, emendata et aucta. Parisiis, 1837.)

[blocks in formation]

S. J. Chrysos. Archiep. Constantinop. adversus oppugnatores vitæ Monast. Lib. iii. tom. i. p. 107. (Editio ut supra.)

Ορα δε ανωθεν. Ουαι, φησι, τοις γελωσιν. Υμεις δε πολλας

Rem altius considera. Væ, inquit, ridentibus; vos autem

αυτοις παρεχετε γελωτος αφορμας ουαι τοις πλουτουσιν. Υμεις δε οπως χρεματισαιντο παντα πραττετε Ουαι οταν καλως είπωσιν υμας παντες οι ανθρωποι· Υμεις δε ουσιας ολοκληρους υπερ της των δημων ευφημιας εκενώσατε πολλακις. Παλιν δε ο τον αδελφον υβρίζων υπευθυνος εστι τη γεεννη· Υμεις δε και αδρανεις ειναι νομιζετε και δειλους τους σιγη τας παρα των ετερων φεροντας υβρεις. Μαχης κελευει και δικης καταφρονειν ο Χριστος. Υμεις δε αυτους εν τούτοις στρεφετε τοις κακοις διαπαντος· Τον οφθαλμον πολλακις εξορυττειν εκελευσεν, οταν βλαπτῃ Υμεις δε τουτους μαλιστα ποιειτε φιλους, οσοιπερ αν δύνωνται χρηματα δουναι,

και

την εσχατην παιδεύσωσι κακιαν. Εκβαλειν γυναικα ουκ αφηκε, πλην επ' αιτια μονη πορνείας. Ύμεις δε, οταν εξη χρηματα λαβειν, και ταυτης καταφρονειν κελευτε της εντολης. Τον ορκον απείρξε παντελως υμείς δε αν ιδητε φυλαττομενον, και γελατε. Ο φιλων την ψυχην αυτου, φησιν, απολέσει αυτην. Υμείς δε αυτους παντοθεν εις ταυτην εμβαλλετε την φιλιαν. Eav μη αφητε, φησι, τοις ανθρωποις τα παραπτωματα αυτων, ουδε υμιν ο Πατηρ υμων αφησει ο ουράνιος Υμείς δε και ονειδίζετε οταν τους ηδικηκοτας μη θέλωσιν

* Videl. filios suos.

ipsis multas præbetis ridendi occasiones. Te divitibus ; vos verò ut pecuniosi sint cuncta molimini. Va cum benedizerint vobis omnes homines; vos autem pro populari aura facultates sape omnes effunditis. Rursum is, qui fratri contumeliam infert, reus est gehennæ; vos tamen et imbecillos et timidos putatis eos, qui tacitè illatas sibi ab aliis contumelias ferunt. Jubet Christus pugnas et lites contemnere; vos autem illos* in his semper malist versari curatis. Oculum, ille, si noceat, eruere sæpe jubet; at vos eos maximè vobis conciliatis amicos, qui possint pecunias præbere, etiamsi extremam nequitiam doceant. Uxorem repudiare non permittit, præterquam in sola adulterii causa; at vos dum pecunias acquirere liceat, hoc præceptum despicere docetis. Jusjurandum vetat omne; vos si quem id servare videritis, etiam ridetis. Qui amat, inquit, animam suam perdet eam; vos ad hunc amorem illos semper inducitis. ·Si non remiseritis, inquit, hominibus peccata, neque vobis remittet Ρater vester cœlestis; vos illos exprobatis, cum eos, qui se laserint, ulcisci nolunt; utque id mature præstare possint,

+ Chrysostom is censuring parents for the bad education which they give to their children.

Και

αμυνεσθαι, και εις την δυναμιν αυτους ταυτην ταχέως επειγεσθε αγαγειν. Τους δοξης ερώντας παντα εικη ποιειν απεφηνατο ο Χριστος, κᾶν νηστεύωσι, καν ευχωνται, καν ελεωσιν· Υμεις δε, όπως ταυτης επιτυχοιεν, απαντα πραγματεύεσθε. τι δει παντα επιεναι; οταν γαρ και τα ειρημενα μυριας ικανα παρασκευασαι γεεννας η, ουχι παντα ομου συνελθοντα μονον, αλλα και καθ' εαυτο τουτων εκαστον Υμεις δε παντα ομου συμφορησαντες, και το αφορη τον των αμαρτηματων επιθεντες φορτιον, ούτως εις τον του πυρος πέμπετε ποταμον.

illos instituitis. Gloriæ cupidos omnia frustra agere docuit Christus, sive illi jejunaverint, sive oraverint, sive miserti fuerint; at vos ut illam assequantur nihil non agitis. Ecquid opus omnia persequi, cum supra memorata innumeras gehennas inferre possint; nec modo omnia simul, sed seorsim singula? at vos omnia simul congesta, et intolerabile peccatorum onus imponentes, sic in fuvium igneum immittitis.

S. J. Chrysostomi Archiep. Constantin. adversus oppugnatores vitæ monast. Lib. iii. tom. i. p. 109. (Editio ut supra.)

Καινη τις παρανομια επενοήθη και αφόρητος. Ου γαρ οι θετοι μονον, αλλα και αυτοι οι της φυσεως ανατρεπονται νομοι. Μικρον εις ασελγειας λογον πορνεια λοιπον, Και καθαπερ εν ταις οδύναις το τυραννικωτέρων παθος του προτέρου την αισθησιν εκρυψεν επελθον, ουτω και η της υβρεως ταύτης υπερβολή ουκετι αφορητον ποιει φαινεσθαι το αφορητον, την περι την γυναικα ασελγειαν. Αγαπητον γαρ ειναι δοκει το δυνηθηναι τα δικτυα ταυτα διαφυγειν, και κινδενευει λοιπον περιττον είναι το των γυναικων γενος,

των

Novum et intolerandum scelus excogitatum est. Non enim scriptæ modo, sed naturales ipsæ leges evertuntur. Parva res jam est ad impudicitiæ rationem fornicatio : ac quemadmodum in doloribus, qui violentior supervenit prioris sensum obruit sic et hujus contumelia magnitudo non permittit, ut quod verò intolerabile est, jam intolerabile videatur, obscæna nempe cum muliebribus libido. Optandum enim videtur posse hujusmodo retia effugere: periculumque est ne sexus muliebris jam superfluus efficiatur, adolescentibus vices ejus omnes implentibus.

νεων αντ' εκείνων παντα τα εκει-
νων πληρουντων. Και ου τουτο
πω δεινον, αλλ' οτι και μετα
πολλης τολμαται της αδειας omnes

Quod

« PredošláPokračovať »