industria (de consulto) factus: freiwillig, vorseglich, vorseßlich geschehen: kész akartva - való. Syn. dobrowolní, schwální. Smrt wedomá, mors voluntaria, wissentlicher Mord, szántszándékkal (kész-akartva) való halál. † w'edomí, á, é, adj. idem. 2. Nro. Wedomost', i, f. notitia, scientia, ae, cognitio, nis, f. das Wissen, Wissenschaft, die man von etwas hat, Kenntniß: tudomány, meg-értés, megismérés, meg-tudás, isméret, által látás. Syn. Weseni, Známost'. Usus. Budúceho Nescast'á Wedomost', futurorum malorum scientia, das Boraussehen des künftigen Unglücks, által látása a következendő gonosznak. Wedomost' mať o nečem, habere scientiam rei, scire (nosse) rem: Wissenschaft haben von etwas, tudni, érteni a' dolgot. Na Wedomost' dat, dawat: notum facere, aperire, patefacere, indicare, significare, facere aliquem certiorem, facere, ut aliquis sciat: zu wissen (zur Wissenschaft) gelangen lassen, i.e. bekannt machen, berichtigen, zu wissen thun, (ge= ben): bizonyossá tenni, tudtára adni. Dag mi na Wedomost', fac me certiorem, fac, ut sciam: thu mir zu wissen adgyadd tudtomra. Na WeSomost dostať, zweset sa: audire, comperire, discere, scire: zu wissen bekommen, megtudni. Hekomu (gednému každemu) na Wedomost' prist', alicui (omnibus) innotescere, notum fieri: zu Jemandes (Je dermanns, Wissen gelangen, i. e. bekannt werden: valakinek (mindeneknek) tudtára esni. Made wsecu Wedomost', supra omnem scientiam, über alles Wissen, minden túdás (tudomány) felett. Proti lepseg Wedomost'i (schwálňe), učinil, sciens meliorum (consulto) fecit, wider_besser Wis= sen that ers: készakartva tselekedte (tette) azt. Gá o tom žádneg Wedomosti nemám, nič newím: careo scientia (notitia) rei'; haud novi rem ; res me fugit ich habe davon keine Wissenschaft, semmit se tudok felöle. 2) scientia, disciplina, doctrina, ars: Kenntnik, Disciplin, Kunst, Wissenschaft mesterség, tudomány., Syn. Umelost, umeni, wogent Wedomost, scientia rei militaris, Kriegskunst, hadimesterség. Ma w teg Weci Wedomost, habet in hac re scientiam, in diesem Fach ist er geübt (gelehrt), hat Belesenheit: tud ehez Wedro (pri Studńňi), a, n. hydria, nasiterna, situla, urna, ae, f. modiolus hauriendae e fonte aquae subserviens, lacus, us, m. sinum, i, n. der Kübel, Eimer, als ein Gefäß, Wassereimer: veder, Vödör, víz merítő veder, kaponya, víz hányó kerék, mellyel valamelly folyó vízből másuvá vizet mernek. 2) amphora, mensura fluidorum : Eimer, als ein Maß flüssiger Dinge z. B. Weins: veder. Syn. Otow. boh. w'ederce. 3) boh. v. 5orúčost'. w'edro, a, n. v. Wedro. 1. et 2. Nris. wefúkaní, á, é, p. c. v. wdich- wefuknút, knul (kel), kňem, V. P. imp. tni: v. wdichnút. wefúknutí, á, é, p. c. v. wdich nutí. Wefutnuti, á, n. v. wdichnuti. Wefutowání, á, u. Nom. Verb. ex seq. wefutował kowal, tugem, V. I. imp. tug, v. wefatat. Wegać, a, m. ventilator, is, m. Colum. der Schwinger, Worfler, z. B. des Getreides: szóró, szelelő. wegací, á, é, adj. ventilationi serviens, zum Schwingen (Worfeln) dienend, szórni-való, szóráshoz-való. boh. w'egicí. We gacé Lopata, v. seq.. Wegačka, i, f, ventilabrum, i, n. et vannus, i, f. Colum. die Wurfschaufel, Wanne, Schwin ge, Getreideschwinge: szóró lapát. Syn. wegacá Lopata. boh. W'egečka, W'egice, w'egici Lopata. 2) v. Wegba. Wegba, i, f. ventilatio. nis, f. das Schwingen, Worfeln, Wannen: szórás, szelelés. Syn. wati. 2) tempus ventilationis. Wurfzeit, Schwingenzeit, Wannenzeit, Worfelnzeit: szórás (szelelés) ideje. Usus. Na Wegbu, tempore ventilationis, zur Schwingenzeit, szóráskor, szeleléskor. + wegce, u, v. Wagce. W'egečka, i, f. v. Wegačka. Wegica, i, f. lepowá na ptáti: calamus, arundo, virga viscata. Leimruthe, lépes veszsző. boh. W'egice, W'egičko. + w'egice, f. idem. 2) v. Wegačka. Wegička, i, f. dem. virgula viscata, eine kleine Leimruthe, lép veszszötske. W'egička, i, f. idem. W'egičko, a, n. v. Wegica. * wegist' et wegst, wesel, weg. Sem, v. weist'. weháňať, al, ám, v. wháňať. wehnani, á, é, p. c. intropulsus (compulsus) impulsus, a, um eingetrieben, hineingetrieben, hineingejagt: bé (belé) hajtott, kergetett. Syn. nab naní. Wehnání, á, n. impulsio, nis, f. Eintreibung, Hineintreibung, das Hineinjagen: bé-belé) hajtás, kergelés. Syn. Nahnání. wehnat, wehnal, wežeňem, V. P. imp. wežeň: inigere (-igo, egi, actum) in aliquem locum Varr. intropelTere (compellere), impellere: eintreiben, hineintreiben, hineinjagen: belé (bé) tizni (zöm), hajtani (tom), kergetni. Syn. nahnat. t wehnati, á, é, v. wehnaní. † wehnati, n. v. Wehnaní. weist', wesel, weg8em, V. P. imp. wegdi: intrare, inire, ingredi, introire: hineingehen 3. B. mit den Füßen: bé-men- ' ni, bé-lépni. Syn. wstúpiť. boh. wgiti. Usus. Do zná, most'i weist', innotescere befannt werden, meg-ismerkedni. W milost weist', gratiam inire, Gnade (Gunst) erlangen, kegyelmet (jó kedvet, szivet) találni valakinél. Do prátel stwa weist', inire amicitiam eine Freundschaft machen, barátságot kötni, valakivel ösz– ve barátkozni. 2) intrare, capi: hineingehen, gefaßt (gefasset) werden belé férni. Syn. zme= st'it fa. boh. wgit fe. Usus. wfecto mi to tam musi weist'. boh. fedo se mi totam musi wgit. Wet, u, m. Cloweka: aevum, i, n. aetas, tis, f. das Alter Lebenszeit, Dauer, Beit, die ein Mensch, Mensch, Thier, Baum sc. durchlebt: élet-ideje. Usus. Detine sti Wek, i. e. Detinstwí: aetas puerilis iniens), infantia: die Kindheit, Kindjahren, Knabenalter; gyermekkor, gyermekség. Mladí Wek, i. e. Mládež, mladost'; adolescentia juventus, aetas adolescentiae: die Jugend Jünglingsalter;, nevedékenység, ifjúság. Chlapsti (muž, fti, clowedí, čloweceniti) Wek, i. e. Chlapstwi, Clo wećenstwi: aetas virilis, das männliche Alter, ember (férfiui) kor. Stari Wet, senectus, senecta, senium, aetas provecta (senilis): das hohe Alter, Alter eines Greises: vénség, vénkor, öreg kor. Sta. ri Wek mrzuti (skamrawi, krutí) Wek senectus est morosa, das Alter ist mürrisch, komor a' vén kor. Jesli (se Siwi, obstarní, dospeli) Wet, aetas ingravescens, das hohe Alter, vénség. öregség, megvénulės. Dluhi Wet (ziwot), longaevitas, langes Leben, hoszszú élet. Wekem zeslá (sta. rá) Žena, Baba: vetula, anus, altes Weib, alte Frau: vég banya, Swog Wek tráwit, aetatem agere, sein Alter zubringen, maga idejét vesztegetni. Clowet teho weku, tolko Rotow magící: homo id aetatis Cic. von den (sol. * wela adv. v. mnoho. chen) Alter, olly idős ember. * Weládko, a, n. v. 3rost. Toho (w tem) Weku sem, † Welblúd, a, n. v. Lawa. 2) že : id aetatis sum, ut: v. Rotwica. 3) kotweni Poich bin in dem Alter, daß: életemnek olly korában vagyok, hogy. To esče není záden Wek, hi non multi sunt anni, das ist noch kein Alter, még az nem nagy idő, nem sok esztendő. Mého Wetu ge; w gednem (gedného) ~~Weku sme; ge mog wrstewni: sumus coaetanei, est meus aequalis (coaetancus), est totidem annorum, quot ego: er ist in meinem Alter, egy idősek vagyunk, egy időben (korban) vagyon vélem. Oba gedného Weku sú ; stagní Wek · magú sunt unius aetatis, sie sind beede gleiches Alters, mind egy idősök. Rwetného Wetu (pri naglepsich Rokoch ) bit, florere aetate, in der Blühe seines Alters (in besten Alter) feyn, idejének jó erejében lenni. us ge we weku (koch) postaweni, iam est. provectae aetatis, er ist schon ziemlich alt, már koros, öreg. W nasem Wetu, za Nasich Casow (Dňow), za nasé Cafi: nostra aetate, zu unserer · Zeit, a' mi időnkben. Zlatí stréberní, železní, blatnati Wet: aetas aurea, argentea, ferrea, lutea: das goldene, filberne, eiserne, kothige Alter: arany, ezüst, vas, sáros idő. 2) seculum, i, n. das Jahrhundert, század. Syn. Stolet. Usus. Na Weki, in aeternum, in saecula: in Ewigkeit zu Ewigkeit, örökkön örökké. To sa na Weki nestane, id nunquam fiet, dieß wird in Ewigkeit nicht geschehen, ez soha sem történik – meg. † w'et, u, m. idem. wraz. † welblůdowi, á, é, adj. v.ťa, wowi. † Wele, n. v. 5ewer 2 Nro. welebeni, é, é, p. c. adoratus, cultus, a um gewürdigt, hoch geachtet, geehrt, angebeten : imádtatott, tiszteltetett. Syn. cte. ctení, 2) celebratus, praedi⚫ catus ornatus, laudatus magnificatus: gepriesen, gelobt: ditsérletett, magasztaltatott, hirdetett. Syn. wichwálení, wichwalowani, zwinsowani. 3) excitatus, elevatus: empor gebracht, felemeltetett, felmagasztaltatott. Syn, wiwifeni, wiwisowani, zdwihnutí. Welebéňí, á, n. adoratio, veneratio, nis, f. cultus, us, m. Würdigung, Hochachtung, das Chren, Anbeten, die Anbetung, Chre, Ehrerweisung: imádás, tisztelet. Syn. Cte= ňí, Rlaňáňí. 2) celebratio, praedicatio, ornatio, landatio, magnificatio: das Preifen, détsérés, magasztalás, hirdetés. Syn. Chwáleňí, Wichwa. lení, Wichwalowáňí, Zwifowání. 3) excitatio, elevatio: Emporbringung, fel-emelés, fel-magasztalás. Syn. Wiwifeňí, 3dwihnuťí. welebit, il, ím, V. I. imp, we leb venerari, revereri, colere, adorare: würdigen, hoch achten, ehren: anbeten: tisztelni imádni. Syn. ctit, tlaňať. 2) celebrare, praedicare, ornare, laudare, magnificare: preifen, groß machen, loben: ditsérni, magasztalni, hirdetni. Syn. dwálit, wichwalowat, zwisował. Usus. Ubisma welebil, žádám: ut me ornes, postulo: ich verlange, daß du mich lobest: kivánom, hogy magasztally (ditsérj) engemet. 3) excitare, elevare: empor bringen, felemelni, fel magasztalni. Syn. wiwisit, wiwisowat, zowihnúť. welebne adv. venerabiliter, venerande, cum veneratione: mit Hochachtung, ehrwürdig, tiszteletessen, tisztelendő-ké pen. Syn. mnohowelebňe. magnifice, splendide: herrlich ansehnlich: nagyságoson, fomodra, méltóságoson, fényes sen, tündökölve. Syn. doftog ňe, sláwňe, skwostňe. welební, á, é, adj. veneran dus, a, um; venerabilis, e ehrwürdig, hochehrwürdig: tisz telendő betsületre méltá Syn. mnohowelebňí. Usus Welebná Swatosť (oltárňá) venerabile, venerabile sacra mentum: das hochwürdige Sa krament, das Hochwürdigste oltári szentség. 2) magnificus inclytus, almus, splendidus ornatus, insignis, e: herrlich ansehnlich, rümlich, hochlöblich vortrefflich: nagyságos, méltó ságos, fényes, tündöklő, ékes Syn. dostogni, sláwni, stwo stní. Welebnost, i, f. venerabilitas venerabilis (veneranda) conditio: Ehrwürdigkeit, Hochwür digkeit: tisztelendő tulajdon ság. Syn. mnohowelebnost 2) magnificentia, ae, males tas, tis, f. Herrlichkeit, hoh Vertrefflichkeit, Hochheit, Wür digheit, Majestät 3. B. Gottes auch von Königen, Fürsten: nagy ság, méltóság, fényesség felség, ditsöség. Syn. Doftog nost, Dostogenstwi, Slaw nost, Stwostnost', Weleslaw, u, m. v. Weleslaw nosť. weleslaweni, d, é, p. c. triumpho celebratus, triumpha tus, a, um: triumphirt mit ei nem Triumphe beehrt: nag győzedelmi pompával tisztel tetett, gyözedelmért ditsérte tett. Syn. witazení. Weleslaweňí, ά, n. triumpha tio, nis, f. triumphatus, us m. triumphi actio ( ductus) das Triumphiren, Triumphi rung, zedelmet vévő, Witazitel, boh. Trumfowatel. weleslawňe adv. amplissime, spectabiliter löblich, ditsöségessen, tekéntetessen, Syn. flawne. 2) triumphaliter, triumphatorie, cum (in) triumpho: triumphlich, mit (im) Triumphe: győzedelmi pompával. Syn. witazne, boh. triumfňe, triumfowňe. weleslawni, á, é, adj. amplissimus, a, um; spectabilis. e: löblich, als ein Titel: te rung, Triumphhaltung: gyözedelmeskedésből haza jövés, és nagy pompával a városba menés. Syn. Wiřazení. 2) v. Weleslawnost' 2 Nro. weleslawit, il, ím V. I. imp. flaw, Witazstwi, Prewože. ni nekoho, neb Widobiti ne. čeho triumphare, triumphum agere de aliquo Cic. (de Liguribus, de Boiis Liv.). ex re Cic. (ex Etruria, ex Hispania Liv.); triumphum ducere Plin. H. N. triumphum deportare ex provin-kéntetes, fő tisztelendő, fő cia Nep. einen Triumph woher bringen, triumphiren, einen Tris umph halten, fieghaft einfahren oder einreiten; győzedelmeskedésből hazá jönni, é nagy pompával a városba menni; győzedelemért dit sértetni (tem), nagy pompával tiszteltetni. Syn. witaziť Witazstwi slawit, wíťaznu Slawnost drzat, boh. triumfowati. Usus. Wogni záhorsté weleslawit, triumphare ex bellis transalpinis Cic. triumphum agere pugnae (ob pugnam) Cic. wegen der jen= feit der Alpen gefährten Kriegen trumphiren, a' hegyeken - túl való hadakozásokat nagy pompával ülleni, tisztelni, adobiti mesta weleslawili; wis tazná Slawnost' držaná bola stranina mesta: ex urbe trumphatum est Cic. wegen der eroberten Stadt (wegen der förmlichen Besiegung der Stadt, wegen der in Stadt erhaltenen Siegs) hat man einen Triumpf gehalten: a városnak megvevéséért győzedelemí pompát tsináltak. Weleflawitel, a, m. triumpha tor, is, m. Apul. der Trium phirende, ein Triumphirer ; gyö tiszteletre méltó. Syn. flaw. ni. Usus. Weleslawná Rapitula, Venerabile Capitulum, löbliches Kapitel, tekéntetes kaptalan. 2) triumphatorius: a, um Tertull. triumphalis, e: den Triumph betreffend, dahin gehörig, triumphlich: gyözedelmi pompához való. Syn. wifazni. Usus. Weleslawni 5intow, currus triumphalis Plin. H. N. Triumphwagen, gyözedelmi pompás kotsi: We leslawné Roce (Wozi), vehicula triumphalia, Triumphwägen, győzedelmi pompás szekerek. Weleslawné Rone, equos triumphantes Ovid. i. e. currum triumphalem ducentes. Bugácí Roć weleslawní táhli, greges (i. e. tauri) duxere triumphos (pro currum triumphalem) Virg. Weleslawni Luk (Obluk) weleslawná Brána: porta (arcus) triumphalis Cic. ies gesbogen, Triumphpforte, Triumphthor; das Thor, wodurch der Triumphirende in Rom eins 30g: gyözedelmi kapu, mellyen a' gyözedelmi pompával bé-mennek. Weleslawná Rotuna, corona triumphalis Plin. H. N. Siegeskrone, womit der Triumphirende geschmükt war: |