krúcané Wlafi nosi, crispatos crines gestat. 4) v. WiZmitaní. Wikrútení, á, n. extorsio, egiratio, nis, f. Ausdrehung, Herausdrehung: ki-tekérés, ki-tsavarás. Syn. Widreňí, Witrúcáňí, 2) intorsio, Aus drehung, Berrenckung: ki-tekerés, ki-fitzamítás, ki-fitzamodás. Syn. Wiseknutí, Wilomení. 3) Wlasow wi trútení, capillorum intorsio Arnob. incrispatio Augustin. cincinnatio: Auffräufelung, hajfel-fodorítás. Syn. Wifrizi rowáňí, Zakrúteňí. 4) v. Wižmítáňi. wikrútit, il, ím, V. P. imp. wikrúk, nečo z Rút: extorquere: ausdrehen, herausdrehen, aus den Händen: ki-tsavarni, ki- tekerni a' kezéböl. Syn. widret, wikrúcat. 2) cum accus. rei: Bradu, Glawu, Rrk, Nohu, Ruku: elidere, intorquere mentum Cic. caput, collum, cervicem, pedem, manum: ausdrehen, verrenken, z. B. den Bart, Kopf, Hals, Fuß, die Hand: ki-tekerni, ki- törni, állát, fejét, nyakát, lábát, kezét. Syu. wiseknúť, wilomit. 3) wlasi: crispare, incrispare, intofquere (cincinnare) capillos Mart. comam frangere in gradus Quintil. fraus machen, auffräufeln die Haare: fel- fodorítani a' haját. Syn. wifrizirował, za trútiť. 4) v. wizmitat. wikrúžení, á, é, p. c. tornatus, torno factus, a, um: ausgedrechselt, ausgedreht: esztergározott, esztergároltt. Wikrůžeňí, á, n. tornatio, torno facta praeparatio: Ausdrehung, Ausdrechselung: esztergározás, esztergálozás. wikrúžiť, il, ím, V. P. imp. witrus: tornare, torno facere rem ausdrehen, ausdrech feln: esztergározni (-zok) Par. Páp. esztergálozni. Wikružowaňí, á, n. v. Wiktú žení. wikružował, zowal, sugem V. I. imp. zug, v. witcužít. † wikuchaní, a, é, p. c. v. pitwani, wipitwani. + Wituchání, n. v. Pitwáňí, Wipitwání. † wikuchati, al, ám fut. v. pitwał, wipitwał. + witucháwání, n. v. Pitwá. wáňí. + wituchawati, al, ám v. pit. wawat. C. V. wikučowani, d, é, p. tlucowani. Wikučowáňí, á, p. v. Rlučowání. wikućowat, cowal, čugem V. I. imp. čug, v. klučował. Wikučowáwáňí, ά, n. Nom. Verb. ex seq. wikućowáwał‚al, ám, freq. ex witučowat. Wikúkání, á, n. prospectus, us, m. prospectatio, nis, f. das Herausgucken: ki-kukkanás, ki-nézés. Syn. Rútání, Wikúkáwáňí, Wikukowáňí, 2) eminentia. prominentia, ae, f. das Hervorragen, die Hervorragung: ki-tetszés, kiállás. 3) exitus, conspectus, Hervorguckung, láttatás, ki állás. witúkať, al, ám, V. I. imp. ag: prospicere, prospectare: hervorgucken, z. B. ein Mensch : ki-nézni, ki-kukkanni. Syn. kúkať, wiťúkáwał, wikukowat. 2) eminere, prominere : hervorragen, hervorgucken: kitetszeni, ki-állani. Usus. 3eli, krom gedneg Slawi, která wen wikúka, gest pod wodú : exstat ex aqua solo capite Ter. er steht ganz im Wasser den Kopf ausgenommen; sein Kopf allein steht noch über das Waffer: tsak a' feje látszikki a' vízböl. 3) prodire, conspici, eminere: hervorguden: láttatni, ki-tetszeni, kinézni. Syn. wihledat, wizi. rat. Usus. ukrutnost' mu z Oci wikúkala, eminebat ex ore crudelitas, die Grausam keit scheinte ihm zum Gesicht hers aus, az ábrázattya-is mutattya vala, hogy kegyetlen. 3 Ďći mu obzlastná Wážnosť wikútá; geho Obličag Wážnost' negaku na sebe dost'i ukazuge insidet in ejus vultu quaedam gravitas, es scheint eine sonderbare Ernsthaftigkeit aus seinem Angesichte, az ö orizájából (tekéntetéből) az emberséges maga viselése ki-tetszik. Wit̃úkáwáňí, á, n. v. Wiťútání. wikúkáwať, al, ám, V. I. imp. ag, freq. ex mikúkať. Witutowání, á, n. v. Wikúťáňí. wikutowat, towal, tugem, V. I. imp. fug, v. witútať. † wikunirowaní, á, é, p. c. v. witrápení. + Wikunírowáňí, n. v. Witrá owal, ugi twikunirowat (u), v. witrápiť. witúpaní, á, é, p. e. ablutus, elotus, balneatus, a, um : ausgebaden: meg - föröztetett, meg-mosatott. Wikúpáňí, á, n. abluitio, elotio, balneatio, nis, f. Ausbadung das Ausbaden, z. B. eines Kindes: meg - föröztés, meg-mosás. wikúpať, pal, pem (boh. pám), V. P. imp. pag: eluere, clavare: ausbaden, etwas gehörig baden: meg- föröztetni, meg mosni. II. rec. wikúpať sa : desinere se lavare (lavari): ausbaden, auf hören fich zu baden: meg-szünni förödni, többé nem förödni. 2) lavare (proluere) se, balneare: fich baden, meg-förödni. Wikúpáwáňí, á, n. Nom. Verb. ex seq. wiťúpáwať, al ̧ ám, freq. ex witúpat. I. rec. witúpáwat fa, freq. ex witúpať sa. wikupčení, a, é, p. c. negotiatione obtentus (acquisitus), a, um: durch die Handlung er worben, ausgehandelt, erhandelt : kereskedéssel szerzett, ki-keresett. 2) commutatus, permutatus ausgewechselt, el-váltott, el-tseréltt. Syn. wičarowani. vulg. wihandlowani. Wikupčení, á, neconsecutio (acquisitio) per negotiationem, Erwerbung durch die Erkaufung, Erhandlung, Handlung (Kaufmannschaft), Aushandlung: kereskedéssel szerzés, nyerés. 2) commutatio, permutatio: Auswechselung: el-váltás, meg (el) tserélés. Syn. Wičarowáňí. vulg. Wihandlowání. wikupčit, il, ím, V. P. imp. pči: negotiatione (mercatura) obtinere (adsequi, colligere, congregare): aushandeln, durch den Handel (durch die HandJung, Kaufmannschaft) erwer= ben, erfaufen, erhandeln: kereskedéssel szerezni, nyerni, ki-keresni. Usus pekne sem wikupčil, pulchre sum negotiatus. 2) desinere negotiari (mercaturam facere): aufhr= ren zu handeln (Handlung zu treiben) aushandeln : megszünni kereskedni. 3) commutare: auswechseln: el-váltani, eltserélni Syn. wis čárowat. II. rec. witupčiť negotiatione E 11 * omnia amit amittere, durch die Handlung alles verliehren, um alles fom jó bé (ki) futės. boh. Wito peňí. men, fich aushandeln: ki-ke- † wikúreni, á, é, p. c. v. által reskedni, kereskedés mindenét el-veszteni. wikúpení, á, é, p. c. redemtus, a, um: losgekauft, erlöst : meg-váltott, ki-váltatott. Syn. wimeňení. Wikúpení, á, n. redemtio, nis, f. Loskaufung, Erlösung: megváltás, ki-váltás. Syn. Wime. ňeňí. wikúpiť, il, ím, V. P. imp. witup: redimere: loskaufen, erlösen meg-váltani, ki-váltani. Syn. wimeňit. Wikupitel, a, m. redemtor, is, m. Erlöser, Loskäufer: megváltó, ki-váltó. Syn. Wimeňitel. witupitelow, a, e, adj. poss. redemtoris, dem Erlöser gehörig meg-váltóé, ki-váltóé. Wikupowáňí, á, n. v. Wikúpeňí, witupowat, powal, pugem, V. I. imp. pug, freq. ex wi Pupit. wikúrení, á, é, p. c. effumigatus, fumigando exhaustus. (consumtus), a, um ausge raucht, z. B. eine Pfeife, Tabak: ki-dohányozott, ki szítt. 2) fumo abactus, ausgeraucht, durch Rauchen vertrieben: kiföstöltt (füstöltetett), füstel el-üzetetett. 3) bene calefaetus, ausgeheizt,` gut geheizt : jól bé (ki) füttetett, boh, wi topení. Wikúrení, á, n. effumigatio, fumando exhaustio (consumtio): Ausrauchung: ki-dohányozás, ki-szivás. 2) fumo abactio, Ausrauchung, Vertreis bung durch Rauchen: ki-füstölés, füstel való el-üzés. 3) bona calefactio, Ausheizung, A wikadení, † Wikúčeňí, n. v. Wika8eňí. wikúrit, il, ím, V. P. imp. witur: effumigare, fumigando exhaurire (consumere): ausrauchen, durch Rauchen leer machen, z. B. Pfeife, Taback: ki-szinni, ki-dohányozni. Syn. wifagčit. 2) fumo abigere, ausrauchen, durch Rauchen vers treiben ki-füstölni, füstelel-üzni. 3) bene (probe, recte) calefacere, ausheizen, jól bé (ki) füteni, a' szóbát. boh. witopiti. 4 † wikářičí, il, ím, fut. v. wis tasit. Wikurowáňí, á, n. v. Wikúreňí. witurował, rowal, rugem, V. I. imp. tug: freq. v. wi Fúriť. + wikutowati, owal, ugi (u), v. wikasiwat. wikúfaní, á, é, p. c. emorsus, mordendo evulsus, a, um: ́ausgebissen, durch Beißen, oder mit den Zähnen herausgebracht: ki-harapott, ki-rágott, kimartt. Syn. wihrizeni. 2) mordendo ejectus, ausgebissen, aus einem Orte hinausgebissen kimarit, ki-marattatott. 3) rixando (criminando) ejectus, durch Zanken, oder Berleums dung weggebracht, ausgebissen : veszekedéssel ki-vettetett, kiüzettetett, ki-martt. Wikúsáňí, á, n. evulsio per morsum, emorsio, nis, f. das Ausbeißen: ki harapás, ki rágás. Syn. Wihrízeňí, Wikus fowáni. 2) ejectio per morsum, Ausbeißung, Hinausbeis kung aus einem Orte: ki-marás, marással - való ki-vetés. 3) rixando (criminando) fa cta cta ejectio: Ansbeißung, Wegbringung durch Zanken (oder Berleumdung): veszekedésselvaló ki-velés, ki-üzés, kimarás. 4) sui expeditio (exculpatio, excusatio) ope linquae: Durchbeißung: nyelvelvaló meg-szabadulás, megmentés. witúfani, á, é, p. c. exploratus, indagatus, inquisitus, a, um ausgeforschen, arglü ftig, ausgefragt: tudakoztatott, kérdeztetett, kérdezősködött, álnokságból. Syn. spitowani, wiswedaní. Wikúsáňí, á, n. expiscatio, exploratio, sciscitatio, indagatio, inquisitio, percontatio, nis, f. arglüstige Asforschung, Ausfragung, das Ausforschen, Ausfragen: tudakozás, kérdezkedés, értekezés. Syn. Spitowáňí, Wizwedání. wikúfat, fal, sem, V. P. imp. wituf: emordere, mordendo, evellere; ausbeißen, durch Beis ken oder mit den Zähnen heraus bringen: ki-marni, ki-harapoi, ki-rágni. Syn. wihrizt, wikusowat. boh. witúfati, wikúsnúči. 2) mordendo ejicere, ausbeißen, aus einem Orte hinausbeißen, von den Hunden, wenn sie einander wegbeißen : ki-marni, az ebekről. 3) rixando (criminando) ejicere aliquem: durch Zanken, oder Berleumdung wegbringen, aus. beißen, z. B. aus dein Hause: ki-marni, veszekedéssel kiüzni. II. rec. witúfať sa, rodendo transire, fich durchbeiken, als eine Maus, magát által rágni, mint az egér. 2) expedire se ope linquae, fich durchbeißen mit Worten: Szóval ki-marni (ki-menteni) magát. boh, witüfat se. wikúsať, al, ám, V. I. imp. fag: expiscari, explorare, inquirere, indagare, percontari, sciscitari: ausforschen, arglüstig (nachtheilig) ausfragen : kérdezőskedni, tudakozni, értekezni álmokságból. Syn. spitował fa, widowedat fa, wizwedať sa. t witúfati, al, ám et witúfi. fut. freq. v. wikúfať. II. rec. witúfat se, v. wikúsať sa. witúsnúti, l, fnu fut. v. witúfať. Wikusówáňí, á, n. Nom. Verb. .ex seq.. witusowat, sowal, fugem, V. I. imp. fug freq. ex witúfať. Wikusowatel, à, m. expiscator, explorator, percontator, sciscitator, indagator, inquisitor, is. m. Ausforscher, Nachfrager, Ausfrager: kémlö, tudakozó, értekező. wikusowatelow, a, e, adj. poss. exploratoris, expiscatoris: dem Ausforscher gehörig, kémlőé, tudakozóé, értekezőé. wikusowatelčin, a, e, adj. poss. ex seq. Wikusowatelka, i, f. exploratrix, expiscatrix, cis, f. Aus. forscherinn, kémlöné, kérdezkedőné, tudakozóné, értekezöné. wikuł, wikul, witugem, V. P. imp. witug: excudere, procudere, effabricare: ausschmie den, ausschlagen: ki-verni kikovátsolni. Syn. wiklepat, witowat. 2) v. witresat. witutani, á, é, p. c. effossus, erutus 2 prorutus, a, um: ausgewühlt, hervorgewühlt: ki-kapartt, ki-kotrott, kihidrott. Syn. wikutraní, wis hrebaní. ef Wikutáňí, á, n. effossio, frictio, proruitio, nis, f. Auswühlung, Hervorwühlung: ki ko kotrás, ki-kaparás, ki-kotorázás, ki-hidrás. Syn. Witutráňí, Wihrebáňi. witutat, al, ám et cem, V. P. imp. tag Oheň sc. ruere, eraere, effodere: auswühlen, etwas hervorwühlen, durchwühlen: ki-kaparni, ki- kotorni, ki-kotorázni, ki-hidorni. Syn. wirutrat, wihrebat. Usus. D'íru wikutat, facere foramen ruendo, wühlen ein Loch, likat ki-kaparni. wikuti, á, p. c. excusus, procusus, effabricatus um: ausgeschmieden, ausgeschla gen: ki-vertt, ki-kovátsoltatott, kovátsoltt. Syn. witowani, wiklepaní. 2) v. wiErefaní. wituti, á, n. procusio, excusio, effabricatio, nis, f. Ausschmiedung, Ausschlagung : ki-kovátsolás, ki- verés, kitsinálás. Syn. Wikowáňí, WiElepáňí. 2) v. Wikresaňí. wikwákaní, á, é, p. c. ecroci tatus, a, um: ausgekrächzet: ki-kákogott, ki-károgott. Syn. wikričani, wiwolaní. 2) v. Ewátani, wisticowaní. Witwákání, a, n. ecrocitatio, nis, f. Auskrächzung, ki - kákogás. Syn. Wikričáňí, Wiwoláňí. 2) v. Rwákáňí 3. Nro. Wifticowáňí. wikwákat, tal, čem et tám, V. P. imp. witwać et wikwátag: ecrocitare, crocitando prodere, significare: auskrichjen: ki-kákogni, ki-károgni. Syn. witrice, wiwolat. 2) v. twátat 3. Nro. wisticowat. wikwárení, á, é, p. c. absum tus, consumtus, a, um: ver zehrt, megemésztetett, elpazarlott, el-vesztegetelt. Syn. wimárnení. Wikwáreňí, á, n. absumtio, consumtio, confectio, nis, f. Berzehrung, das Verzehren des Effens, des Geldes: meg-emésztés, el-vesztegetés, el-pazarlás. Syn. Wimárňeňí. Wikwarič, a, m. consumtor, confector, is, m. Berzehrer : meg-emésztő, el-pazarló. Syn. Márnotratník. Wikwarička, i, f. absumtrix, consumtrix, confectrix, cis, f. megemésztöné, Berzehrerinn, Syn. marnotratnica. wikwárit, il, im V. P. imp. foar: absumere, consumere, conficere: verzehren, Speise, Geld, Effen . még-emészteni, el - pazárlani. 11. pass. witwariť sa: absumi, consumi, confici: sich verzehren, verzehrt werden; meg-emésztödni, széllyel menni. wikwásení, á, é, p. c. probe fermentatus, a, um: gut ausgesäuert, fauer gemacht: jól meg-költt, savanyított, savanyu. Wiťwaseňí, á, n. recta (bona, perfecta) ferimentatio, Aus säuerung, savanyítás, jó meg költés. wikwasit, il, ím, V. P. imp. witwaf: probe fermentare, recht ausfäuern, jól meg-költeni, savanyítani. Wikwasowáňí, ,, n. Nom. Verb, ex seq. wikwasował, witwasowat, sowal, sugem, freq. ex witwasit. witwetomaní, á, é, p. c. floribus distinctus (intextus), floreus redditus, a, um: ausge= blümmt, z. B. Beug: virágokkal szövött, ki-vartt. Wikwetowání, á, n. floribus distinctio (intextio), Ausblümmung, virágokkal-való szövés, ki-varrás. witwetowat, towal, tugem, V. P. imp. tug: floribus intexere, (distinquere), flo reum |
