reum (floridum) reddere: t Witwowina, i, f. v. witoausblummen: virágokkal szö- wina. ni, ki-varrni, virágossá ten ni. Wikwica, i, f. aphaca, ae, et aphace, es, f. Plin. H. N. vicia cracca Linn. Vogelwicke, wilde Wicke, Waldwicke, ein Kraut: vad lentse. Syn. Ptas činec, planá (polná) Wika, neb Sosowica. boh. Witwi ce. twitwice, f. idem, + Witwiste, n. v. Wikowisčo. Witwitání, á, n. v. Rwitnutí. witwitat, al, ám, V. I. imp. ag, v. Ewitnútí wilwitnúť, tnul (tel), tňemy V. P. imp. tni: efflorere, efflorescere, explicare florem, pandere (ex pandere) folia floris: ausblühen, hervorblühen: ki-virágzani, ki-virágozni, ki-nyilni. Syn, wikwitał. 2) deflorescere, abblühen, ausblühen: el-virágozni, el-hullatni a' virágot (-gját ). witwitnutí, á, é,p. c. qui (quae, quod) effloruit, was hervor geblühet hat, ki-virágzott. Syn. witwitli, Witwitnuti, á, n. efflorescentia, ae, f. explicatio floris: Ausblühung, Hervorblühung: ki (meg) virágzás, Syn. Wiťwitání. Witwitowání, á', n. Nom. Verb. ex seq. witwitowat, towal, tugem, freq. ex witwitnúť, wikwokani, á, é, p. c. v. wikodkodákaní per 3. Nros. Wikwokání, á, n. v. WikoSFodátání per 3. Nros. wikwokat, tal, čem et tám V. P. imp. witwoć et wikwokag: v. witodkodákat per 4. Nros. twitwowi, á, é, adj. v. wis Fowi. wilačňení, á, é, p. c. v. lační, zlačnení. 2) v. wimorení. Wilačňeňí, á, n. v. Lačnost, Zlačňeňí. 2) v. Wimoreňí. wilačnet, nel, ním, V. P. imp. čni, v. zlačnet. wilačnit, it, im, V. P. imp. čni, v. wimoriť, zlačňiť. wiláhnúť, hnul (hel), hňem V. P. imp. hni: parere, edere, effundere, excludere, e foetu educere: gebären, werfen, hecken, aushecken, Junge aus. brüten: meg-elleni, ki-költeni. Syn. utáhnúť, wiležať wifeset. boh. wilíhnuti. 2) collabi (corruere, concidere, decumbere) sub onere: abstes hen, durch die Bürde ermüdet werden: el-fáradni, ki-állani, ki-dülni a' teher alatt. Syn. wistát. Usus. Roň mu wílá. hel, sub onere concidit ipsi caballus (equus), unter der Bürde stand ihm das Roß ab, ki-dültt a' lova teher alatt. II. rec. wiláhnúť sa: nasci, edi, effundi, de animalibus: geboren werden von Thieren : ki-költetni, születni, fajzani, az oktalan allatoktól, bol. wilihnút fe. wiláhnutí, á, é, p. c. partus, editus, effusus, exclusus, a, um: geboren, geheckt, geworfen, ausgeheckt, ausgebrütet: elletett, ki-költetett, ki-ültt, fajzott, meg-szaporodott. Syn.uláhnú ti, wiležani, wise8ení. 2) sub onere collapsus, unter der Bürde (unter dem Joche) ermüdet, abgestanden: a' teher (a' járom) alatt el-fáradott, ki-állott. Syn. wistani. Wiláhnutí, á, n. partus, us, m. effusio, enixio, exclusio, nis, f. das Gebären, Hecken, Werfen, Ausbrütung, Aushe dung dung, meg-ellés, ki- költés ki - ülés, meg - szaporodás szaporodás, költés, fajzás. Syn. utáhnúťí, Wiležáňí, Wisedeňi, Porod. 2) collapsio (lassatio) sub onere, Abstehung, Ermüdung unter der Bürde, unter dem Joche durch das Zeichen: el- fáradás, ki-fáradás, ki-állás, ki-dülés, a' teher (a' járom) alatt, a' huzásban. Syn. Wistáňí. Wilamač, a, m. v. Wilomitel. wilámaní, á, é, p. c. v. wilomení. Wilámání, á, n. v. Wilome. ňí. wilámať, mal, mem (boh. wilámi et wilámu fut. freq.) V. P. imp. wilam, v. wilos mit. II. rec. wilámat fa, v. wilomit fa. Usus. 3 Wezená sa wilámat, e carcere per effractionem erupit, abiit, evasit er brach sich aus der Ges fängniß aus, ki-törte magát (el-illantott, el-mentt) a' tömlötzböl. Wilámatel, a, m. v. Wilomitel. Wilamować, a, m idem. Wilamowáňí, á, n. Nom. Verb. ex seq. wilamowat, mowal, mugem freq. ex wilámat. II. rec. wilamował sa, freq. ex wi Lámat sa. Wilamowatel, a, m. v. Wilomitel. fogdosás. boh. Wiloweňí. 2) v. Wichitáňí. wilapat, al, ám, V. P. imp. pag, Ribi: piscando vacuefacere (exhaurire), expiscari: ausfischen, durch Fischen ausleeren kihalászni, halászattal ki-fogdosni, ki-üresíteni, boh. wilowiti. 2) v. wichitat. wilát, wildl, wilegem V. P. imp. wilag, v. wihresit. wilák, wilál, wilegem, V. P, imp. wileg: effundere, diffundere, profundere: ausgie ken, herausgießen, z. B. Was fer: ki-önteni. boh, witíti. Usus. Mnoho Slz wilát, magnam vim lacrymarum profundere, heftig weinen; viele Zäher vergießen: sokat könyvezni, sirni. 2) Sweg Sňew (Ged), Zle (Žlosť) nă nekoho wilát: effundere (profundere) iram, virus acerbitatis, odium in aliquem; erumpere stomachnm in aliquem feinen Zorn ausgießen, ausschütten, auslassen, haragját, mérgét. boszszúságát valakin ki-tölteni; valaki, ellen haragudni, haragra fakadni, mérgelődni, II. rec. wilát fa: exundare, inundare, diffundi: austreten, aus feinen Grenzen treten, z. B. das Waffer: ki-áradni. Wodi se wiláli. wilataní, á, é, p. c. v. wifle. kowani. Wilatáňi, á, n. v. Wiflekowáňí. wilatať, al, ám, V. P. imp. tag, v. wiflekowat. wilapaní, á, é, p. c. piscando vacuefactus (exhaustus), a, um: ausgefischt, durch Fischen ausgeleert: k-halászott, halászat által ki-fogdostatott. Syn. wiloweni. 2) v. wichitaní. wilátí, á, é, p. c. v. 'wihreses Wilapání, á, n. expiscatio, per piscationem vacuefactio (exhaustio) Aussischung, Ausleerung durch Fischen: kihalászás, halászat által ki ní. Witáří, á, n. v. Wihres eňí. wilati, á, é, p. c. effusus, diffusus, profusus, a, um, ausgegossen, ausgeschüttet, ausgelassen: ki- öntött, ki-öntetett, tett, ki-töltetett. Syn. wili. wani, boh. wiliti. Wilátí, á, n.. effussio, diffusio, profusio, nis. f. Ausgiefung, Ausschüttung, Auslassung: ki-öntés, ki-töltés. Syn. Wiléwání, boh. Wilití. * Wilazeňí, á, n. v. Wileze. ní. wilaził, il, ím, V. P. imp. wilaz: v. wilezt. * Wilazowáňí, ¿, n. v. Wi. Lezowání. * wilazował, zowal, zugem, freq. ex wilezit, v. wilezo. wat. * wilčí, á, é, adj. v. wĺčí. wiféčení, á, é, p. c. v. wiho. gení. Wiléčení, á, n. v. Wihogeňí. wiléčit, il, ím, V. P. imp. wiPeč: v. wihogit. II. rec. wi Pétit fa, v. wihogit sa.. Wifečowání, á, n. Nom. Verb. ex seq., wilecowat, čowal, čugem freq; ex wiléčit. Il. rec. wilecowat fa, freq. ex wiléčiť sa. Wilénání, á, n. v. Wiléňeňí. wilénat sa, alfa, ám sa. V. I. imp. nag fa, v. wiléniť sa. wilénení, à, é, p. c. glaber, depilis factus, a, um; pilos dimittens, depilis, e: ausges hårt: tar, kopár, a' ki a' szÖrit lehanyta, le-vetette. Syn. wiplzli, wiplznutí, Wiléneňí, á, n. depilatio, pilorum dimissio (deiectio, amissio); Aushärung: vedlés, kopárodás, koppadás, szörle- hányás (velés.) Syn. Wi Ténáňí, Wiplzlosť, Wiplznuti, boh. Wilínání. wiléńiť sa, il sa, im fa, V. P. imp. wilen fa: pilos dimittere (amittere, deiicere), depilem fieri. glabescere: auss hären: vedleni, kopárodni (-dom), koppadni, szörit le hányni (vetni, el-veszteni Syn. wiplznut. boh. wilínati. wifepeni, á, é, p. c. intus illitus, a, um: ausgekleibt, inwendig bekleibt: belől-bémázoltt, bé-tapasztatott, békentt. Syn. wimazaní. 2) obturatus: ausgekleibt, zugekleibt: bé - dugatott, bé - tapasztott. Wilepení, á, n. interna illitio, Auskleibung, inwendige Beklei Dung: belöl bé - mizolás, bétapasztás, bé - kenés. 2) obturatio: Bukleibung, Auskleibung: bé- tapasztás, bé-dugás. wilepiť, il, ím, V. P. imp. wilep: intus illinere, ausgeklei». ben, inwendig bekleiben, aus»: schmieren: belöl-ki- mázolni, bé kenni, bé-tapasztani. Syn. wimazat. Usus. Wilepila swární Domec. 2) obturare, auskleiben, zukleiben, z. B. Ris zen: bé -tapasztani, bé-dugni, p. o. a' hasadékot, repedést 3) 3aucho (Zausek, Poliček) wilepit: impingere (infligere, infringere) colaphum, alapam ducere: Maulschelle (Maultasche, Ohrfeige) geben: artzól tsapni, pofon vágni, sújtani. Usus. Wilepil mi Zaucho alapam ab illo accepi, Maulschelle habe ich von ihm bekommen, pofon vágott, ártzól tsapott. Wilepowáňí, á, n. Nom, Verb. ex seq. wilepowat, . powal, pugem, freq. ex wilepit. Wilétání, á, n. v. Wiléteňí. wilétat, al, ám, V. P. imp. ag: v. wilitat. Wiletáwáňí, á, n. Nom. Verb. ex seq., wiletáwat, al, ám, freq. ex wilétat. Wileteňí, á, n. evolatio, nis, f. Ausfligung, Hinausfliegung: ausgeschüttelt: ki-lotsogtatott. Wiločkáňí, á, n. effusio, di- wilízaní, á, é, p. c. elinotus, a, um ausgeleckt, ki (meg) nyaltt. 2) v. wicifrowaní. 3) v. wihogeni. Wilizáňí, á, n. elinctio, nis, f. elinctus, us, m. Ausleckung, ki (meg) nyalás. 2) v. Wicifrowáňí. 3) v. Wibogeni. + wilízání, n. v. Wilézání. wilizať, zal, zem (boh. wilĺži et zu fut.) V. P. imp. wili zag et wilis: elingere, lin-bitio, exhaustio, nis, f. Ausgere, lambere: auslecken: ki (meg) nyalui. Wsak gá tebe wilizem. 2) v. wicifrowat. 3) v. wihogit. II. rec. wilízať sa, elingere se, sich ausfecfen, magát ki-nyalni. 2) v. wicifrowat fa. 3) v. wis bogit fa. I wilízati, al, ám, praes. v. Wilizowání, á, n. Nom. Verb. ének. Wilnost, i, f. v. Chlipnosť. wiločkaní, á, é, p. c. effusus, dispersus, a, um: ausgefprüst, faufung, ki (meg) ivás, ki- wilokáwaf, al, ám, freq. ex ausgebrochen: fel-toretett, p. o. a' kamara. Syn. wilámaní. 2) frangendo demtus, exemtus: ausgebrochen, durch Brechen herausgenommen: fel- töréssel kivett, ki- törött. 3) frangendo evulsus, herausgerissen, ausgebrochen: töréssel ki-szaggattatott, ki-törött. 4) defractus, abgebrochen, ausgebrochen; ki – törött, ki-tördeltetett. 5) v. wimknutí. 6) caesus, pulsatus, verberatus: abgeprügelt, abgepuft: meg-veretett, meg paskoltatott, meg-páholtatott. Syn. wibi ti, wilupaní, wiflahaní. Wilomení, d, n. effractio, perfractio, diffractio, nis, f. Aufbrechung, Herausbrechung, Ausbrechung: fel (ki) törés. Syn. Wilámání. 2) demtio (exemtio) per fractionem, effractio: Ausbrechung, Her ausnehmung durch Brechen: feltöréssel elvévés, kitörés. 3) evulsio, Herausreißung, Ausbrechung: ki-szaggatás. 4) defractio, Abbrechung, Ausbrechung: ki- tördelés, ki-törés. 5) v. Wimknutí. 6) caesio, pulsatio, verberatio: Abprüglung, Abpuffung, Ausprüglung: meg - verés, megpaskolás, meg-paholás. Syn. Wibití, Wilúpáňí, Wislahání. törni. 4) defringere, abbrechen, z. B. die Zähne: le-torni, le-szegni, p. o. az ágat. Syn. zlomit. b) wimenúť. Usus. Palec wilomiť, pollicem retrahere, den Daum ausbrechen, hüvelyeket ki - menyíteni. 6) caedere, pulsare, verberare: abprügeln, ausprügeln, abpuffen: meg-verni, meg - páholni, meg - paskolni. Syn. wibit, wilupat, wiflahat. Usus. Wilom ho dobre, probe illum pulsa, puffe ihn recht ab, verdd meg (paskoldd) ötet jól. II. rec wilomit fa, per effractionem obstaculi elabi (evadere) ef fringere se: durch Brechen ents gehen, entlaufen, entwischen, fich befreien: ki-törni magát, ki-töréssel el-illantani, kiszabadítani magát, el-menni. Syn. wildmat fa. III. pass. evelli, frangi: ausbrechen, ausgebrochen werden, z. B. Bahn ki-törni (neutr.) Wilomil fa mi 3ub, fractus est mihi dens, mir brach ein Bahn aus, ki-törött a' fogam. 2) rumpi, ausbrechen, zerrissen werden, zerreißen: megroppanni, elszakadni. Wilomitel, a, m. effractor, perfractor, is, m. Ausbrecher, Aufbrecher ki (fel) törö. Syn. Wilamač, Wilamatel, Wila= mować, Wilamowatel. wilopatkowani, á, é, p. c. pala (batillo) pulsatus, a, um: mit der Schaufel abgeprügelt, ki (meg) lapitzkázta tott. Syn. Wilopatowani., Wilopatkowani, á, n. batillo (pala) pulsatio: Abprügelung mit der Schaufel: meg-lapitzkázás, lapitzkával meg-verés. Syn. Wilopatowání. wilopatkowat, towal, kugem, V. P. imp. tug: batillo )pa la) |