durch Braten heraußbringen, a' hájat meg (ki, fel) olvasztani. II. rec. wipect fa: excoqui, percoqui, satis coqui ex pinsi: ki (meg) sülni. 2) satis assari: ausbraten, genug braten meg-sülni, eleget kisülni. 3) assando exire, eliquari: ausbraten, durch Braten herausbringen: ki (fel, meg) olvasztatni. Sadlo sa wipeklo, eliquatus est adeps, das Fett ist ausgebraten, ki-olvasztatott a' háj (zsír). wipekaní, á, é, p. c. v. wipečení. Wipekání, d, n. v. Wipečeňí. Wipekareňí, á, n. Nom.Verb. ex seq; wipekarit, il, ím V. P. imp. tat: finem imponere pistoriae arti, desinere pistorem esse (agere): aufhören ein Beck zu fein elhagyni a pékséget, a' kenyér sütöséget, megszünni péknek lenni. wipekat, al, ám, V. P. imp. ag: v. wipect. II. rec. wi. petat sa: v. wipect fa. Wipekáwáňí, á, n. Nom.Verb. ex seq. wipekáwat, al, ám, freq. ex wipekat. II. rec. wipetáwat fa. freq. ex wipect sa. † wipelichali, al, ám fut. v. wiplznút. wipeňení, á, é, p. c. spumando eiectus (prolatus), a, um: ausgeschäumt, schäumend, ausgeworfen: tájtékolással ki- vetett, ki-hányott, 2) exspumatus, despumaus fchäumend herausgekommen, ausgeschäumt : ki-tajtékzott, tajtékzással kijöt. 3) spumis plenus, voll Fäumen, tájlékkal tellyes, tájtékos. Wipeňeňí, á, n. eiectio (prolatio) per spumationem, Aus. schäumung, tøjtékozzással ki hányás, ki- vetes. 2) exs matio, despumatio: Ausse mung, schäumendes Herausl men: tajtékzással ki-jövés sufficiens spumatio, Auss mung, hinlängliches Schäur elegendő ki-tajtékzás. wipeňit, il, ím, V. P. 4 wipen; spumando ejicere ferre), ausfäumen, auss men, schäumend auswerfen, j Lasterworte: tajtékzással hánnyi, ki-vetni. 2) ex mare, despumare: aus men, schäumend herauskom ki-tajtékozni, ki- tajtéko tajtékzással ki-jönni. 3) spumare, genug schäumen, schäumen eleget tajtékz jól tajtékozni. wiperení, á, é, p. c. plun Prop. implumatus, plumt provisus (instructus), a, c voller Federn, mit Federn deckt, verschen: tollas, pil meg-tollasodott. 2) crista fasciculo florum, vel e plumea (plumeo apice) e natus, mit Blumenbüschel sehen, geziert, ausgeziert: bokrétázott, fel-bokréta tott, fel-forgóztatott, bo tával vagy forgóval (vi vagy toll-bokrétával fel-i síttetett, fel-tzifráztatott. podperení. 3) pennis priv (spoliatus), deplumatus: Federn beraubt: tollától m fosztatott, meg - mellyesz tett. 4) deplumis, e: ohne dern, der (die, das) die Fa verlorn hat: meg - (ki) toll kodott, tollatlan, pihet mezitelen. Wiperení, ά, n. implumat plumarum acquisitio, plut instructio: Bekommung“ (2 wachsung) der Federn, tollasodás. 2) fasciculis flor vel plumeis cristis exornati Aus Auszierung mit den Bhimenbüscheln, oder Federbüscheln: bokrétával vagy forgóval - való ki-tzifrázás, fel-bokrétázás, fel-forgózás. Syn. Podpereňí. 3) deplumatio, pennarum extractio: Beraubung (Abrupfung) der Federn: meg-mellyesztés. Syn. Witrhání Peri. 4) amissio' pennarum, Berlierung der Federn, meg (ki) tollászkodás, tollnak el-hullásztása (el-vesztése). wiperit, il, im, V. P. imp. wiper: fasciculus florum (servia), vel pennis plumeis exornare, instruere: mit Blumen büscheln oder Federbüscheln vers fehen auszieren: fel-bokrétázni, fel-forgózni, bokrétával vagy forgóval fel-ékesíteni, ki-tzifrázni. Syn. podperit. 2) pennis spoliare, deplumare, der Federn berauben, abrupfen, meg - mellyeszteni, tollától meg-fosztani. Syn. Peri witr. bat. II. rec. wiperit fa, plumis instrui, implumari, plumas accipere: Federn bekom men, meg-tollasodni, Syn. Peri dostat, perím obrostnúť. Wiperil fa, plumae renatae sunt ei, neue Federn hat er bes kommen, meg-nöttek a' tollai. 2) pennas amittere (deponere), plumis privari, deplumem fieri: die Federn verlies ren: meg (ki) tollászkodni, tollat el-hullasztani, el-vesz teni. Wipestowáňí, á, n. cessatio gestationis infantis, Aufhörung des Kindstragens auf den, Aera men, Endigung der Kindsabwartung: meg-szünnése a' gyermek dajkalkodásának, a karján való gyermek véselésnek (hordozásnak). wipéstowani, á, é, p. c. tudicula (malleo lotorio) caesus verberatus, a, um: abgebläuet, abgeprügelt: mosó-fával meg verettetett. Wipéstowani, á, u. verberatio ope mallei lotorii: Abbläuung, Abprügelung: mosófával való meg-verés. wipestowat, towal, tugem, V. P. imp. tug: desinere infantem in ulnis gestare: aufhören das Kind auf den Aermen zu tragen, abzuwarten megszünni a' gyermek dajkálkodásától, a' gyermeket többé a kárján nem viselni, nem hordozni. wipestował, towal, tugem, V. P. imp. tug: malleo lotorio (tudicula), concutere, caedere, verberare: derb abbläuen, abprügeln: mosó-faval meg-verni. wipíchani, á, é, p. c. v. wi pichnutí. 3) v. wipchaní. Wipíchání, á, n. v. Wipichnutí. 2) v. Wipcháňí. wipicat, al, ám, V. P. imp. ag: v. wipionát. 2) v. wipchat. wipichnúť, chnul )cel), Hñem, V. P. imp. dni: effodere, excidere, expungere: ausste chen, herausstechen, durch Ste. chen herausholen, z. B. ein Auge: ki-ásni, ki-vájni, p. o. valakinek a szemét. Syn. wiklak, wilúpať, wilúpiť, wif túriť. boh. wibůsti. wipichnutí, á, é, p. c. effossus, excisus, expunctus, a, um: ausgestochen, herausgestochen: ki-ásolt, ki-vájott, kiszúrtt. Syn. wiklatí, wilupaní, wilúpení, wistútení. Wipichnutí, á, n. effossio, excisio, expunctio, nis. f. Ausstechung, Herausstechung: ki ásás, ki-vájás, ki-szurás: Syn. Witlati, Wilúpáňí, Wilú peňí, Wistúreňí. Wipichowáňí, á, n. Nom. Verb. wipichowat, howal, Hugem twipigeti, gel, gím, v. wis wipiglowani, á, é, p. c. fer- ruhát. tus, a, wipileni, á, é, p. c. elimaum: ausgefeilt: ki (meg) ráspoltatott. vulg. wis rasplowani. Wipileni, á, n. elimatio, nis, f. Ausfeilung: ki-ráspolás. vulg. Wirasplowáňí. wipilit, il, ím, V. P. imp. wipil: elimare, ausfeilen, kiráspolni. vulg. wirasplował. wipilowaní, á, é, p. c. v. wipilení. Wipilowáňí, á, n. v. Wipileň!. wipilowat, lowal, Ingem, V. P. imp. lug: v. wipilit. wipínaní, á, é, p. c. distentatus, a, um: ausgespannt: ki feszegelett. 2) v. wipati per 5. Nros. Wipínání, á, n. distentatio, nis, f. Ausspannen, ki-feszegetés. 2) pandiculatio: Ausdehnung, Ausstreitung: húzodózás, nyútozás. Syn. Nata. howání, Roztahowáňi, Roz pínání. 3) elatio, exaltatio sui super alios: Erhebung sei ner selbst, über die anderen, Stolz: mások felett-való maga fel-magasztalása, kérkedés. 4) v. Wipati per 5, Nros. 5) v. Capínání. wipínať, al, ám, V. I. nag: distentare, ausspannen, kifeszegetni. 2) v. wipat per 4. Nros. II. rec. wipínat fa: pandiculari: fich strecken, aus. strecken, ausdehnen, nyújtozni, nyujtozkodni, húzódni. Syn. naťahowai (roztahowať, roz pínat) sa. 2) Nad druhích sa wipínať: se efferre (extollere, exaltare) super alios, fich erheben, über andere stolz wers den: kevélykedni, fel emelai magát masok felébe, kérkedni. boh. wipínat fe. 8) v. na pinat se. Wipináwání, á, n. Nom. Verb. ex seq. f. le wipináwať, al, ám, freq. ex a' fundamentomos levéttel egybe-vinni. Tento wipif sprwňím Zápisem zrownagic, že mu gest we wseckem zúplne podobni a rowni, nasel wina fel) fem: praesens exemplum cum originali contuli, et quod omnia (in omnibus) accurate concordare (eidem con conforme esse), deprehendi: diese Kopie verglich ich mit ihrer Urkundschrift, und fand sie mit derselben in allen Stücken gleich: valoságos levélnek ezen mását egybe-vittem, és azt avval mindenekben egyezni találtam. wipísaní, á, é, p. c. exscriptus, descriptus, transscriptas, transumtus, translatus, a. um; aus (heraus, ab) geschrieben: le (ki) irattatott, által-tétetett. Syn. prepisani, fpifaní, boh, wipfán. 2) plene scriptus, exscriptus, exscriptus: völlig geschrieben. ausgeschrieben: ki-iratott. 3) descriptus, verbis expressus (depictus): beschrieben, abgebildet, abgeschildert: le-iratolt, kiábrázoltatott, 4) exscriptus, deletus. cancellatus: ausge18scht, ausgestrichen, ausgeschrie ben: ki-törültetett, ki-iratott, Syn. witreni. Wipífáňí, á, n. descriptio, exscriptio, transscriptio, transumiio, translatio, v. g. verborum e libro: das Ausschrei ben, z. B. einiger Worte, die Ausschreibung: le (ki) irás. Syn. Prepifaní, Spísáňí. 2) plena scriptio (exscriptio) vocabuli, die Ausschreibung, das völlige Schreiben, oder Hin feßen eines Wortes: valaminek egész ki-irása. 3) descriptio, verbis expressio (depictio): das Beschreiben, die Beschreibung, Abbildung durch Worte: le-irás, le-rájzolás, ki-ábrázolás. Syn. Spif. boh. Wipfáňí. Usus. Wipífání Rodú, genealogia, Geschlechtregister, Stammenbuch, nemzetségnek lajstroma. 4) exscriptio, deletio, cancellatio: Auslöschung, Ausstreichung, Ausschreibung: ki-irás, ki-törülés. Syn. toitreňí. wípisał, wipisal, wipisem, V. P. imp. wipif: describere, exscribere, transscribere, tran-` sumere, transferre: ausschreiben, herausschreiben: le (ki) által-írni, valóságos levélből által-tenni. Syn. prepisat, spis fat. boh. wipfati, 2) totum v. g. vocabulum, scribere, exscribere: ausschreiben, völlig schreiben, z. B. ein Wort: egészen ki-írni a' szót. 3) describere, exprimere (depingere) verbis: beschreiben, mit Worte abbilden, oder ausdrücken, oder kenntlich machen, 3. G. eine Tugend: le-írni, szóval kirakni, ki-ábrázolni, le-rajzolni valamit. boh. wipfati. 4) exscribere, cancellare, delere scriptum, v. g. debitum; auslöschen, ausstreichen, ausschreiben: ki-törleni, ki-írni. Syn. wittet. wipískaní, á, é, p. c. tibia wipískat, al, ám, V. P. imp. Verb. ex seq. wipifowani, á, é, p. c. v. wi- wipisowat, sowal, fugem V. I. imp. fug: freq. ex wipifat per 4 Nros. Usus. ad 3 e= to Werfami (wersowne) wis pifować, aliquid versibus prosequi, etwas mit Reimen ab. schreiben, valamit versek ben foglalni, versekkel irni. Wipisowatel, a, m. descriptor, is, m. autographus, historicus, i, m. Beschreiber, le-író. Usus. Wipifowatel Rodú, genealogus, Geschlechtschreiber, nemzetség historiáját iró. wipisowatelow, a, e, adj.poss. descriptoris, historiographi, autographi dem Beschreiber gehörig, le-iróé. wipistwani, é, é, p. c. v. pitwani. wipiftwat, al, ám et wem, V. P. imp. wag et twi: v. pitwať. wipit, wipil, wipigem V. P. imp. wipi: ebibere, exhaurire, educere: austrinken, etwas flüssiges, ein Gefäß: kiinni, fel-hajtani, ki- üresi teni, ki-merni. Syn. wicesit, wilokat wislopat, witá. hnut, wipráznit. Usus. Po har (boh. Roflit) wipit, exhaurire poculum, einen Becher austrinken, a' poharat felhajtani, kiinni. U mnoho Wina wipil, in multum vini iam processerat, er hat schon viel Wein ausgetrunken, már igen sok bort meg-ivott, sokat hörpentett; már jól felöntött vólt a' garatra. Prov. J Ocet Krista Pána bi wipil, bibulus frater, ein großer Sau fer, nagy bor-iszák. II. rec. wipit fa, haurire mortem bibendo, perire potu; epotare se, potando vitam terminare: sich den Tod an den Hals trinken, sich zu Tode trin= ken, sich austrinken, durch Trin ken den Lebenslauf abkürzen ; ki-innya magát, itallal életét megrövidíteni. Syn. wi lát fa. III. passive. ebibi, exhauriri, educi: ausgetrunfen werden, ki-ivódni, kimerítetni ki üresítetni. Mnoho sa tu pres Rok wipige, mine. wipítaní, á, é, p. c. v. wi prosení. 2) v. wipitowani. Wipítání, á, n. v. Wiprofeňí. 2) w. Wipitowání. wipitat, al, ám, V. P. imp. ag: v. wiprosit. II. rec. wipítať sa, v. wiprofit sa. 2) v. wipitowat fa. Wipitáwání, á, n.Nom.Verb. ex seq. wipitáwat, al, ám, freq. ex wipitat. II. rec. wipitáwat fa, ex wipitat sa. wipiti, á, é, p. c. ebibitus exhaustus, eductus, a, um: ausgetrunken, ki (meg) itt, ivott, ki- ivódott, ki-ü– rültt. Syn. wice8eni, wi prazňení, wislopaní, witá. hnutí. Wipičí, á, n. ebibitio, exhaustio, eductio, nis, f. Aus. trinfung, ki- ivás, ki-üresítés. Syn. Wiceseňí, Wiprázňeňí, Wislopáňí, Witá. hnutí. |