declinatus; parirt, ausparirt : el mellőzött, el-fordíttatott. vulg. parirowaní, 9) deductus, detractus, subtractus, subputatus: abgezogen, weggenommen, abgerechnet: le- húzott, le-húzattatott, ki-vett. Syn. porazení, witáhnutí. 10) v. wipukaní 3 Nro. 11) v. witogeni 2 Nro. Wirážáni, á, n. excussio, elisiv, nis, f. Ausschlagung, Herausschlagung: ki- ütés. Syn. Wirazení, Powirážáňí, Powirazowáni. boh. Wirąžeňí. 2) eruptio, apparitio: Ausschlagung, Hervorbrechung: kirohanás, ki-omlás, ki-ütés, ki-jövés, megjelenés, közelgetés, maga ki-adása. Syn. Prichádzánt, Pristupowáňí, Ukazowání, ukázání. 3) delectatio, oblectatio, distractio, exhilaratio, f. Ergöhung, Erfreuung gyönyörűség, gyönyörködtetetés vídamítás vigasztalás. Syn. Obwefelowání, Rozweselowání. 4) signatio, expressio, signando facta: Ausprägung, béllyegezés, ki- nyomás, ki-verés, kiütés, jegynek (béllyegnek) kinyomása. Syn. Wibiti. 5) discusio, depulsio, dissipatio: Vertreibung, széllyel verés, el-széllyesztés, el-hányás, el-üzés, elkergetés. Syn. Odhánání, Rozháňáňí. 6) pulsando apertio, excussio, eiectio: Ausschlagung, Deffnung durch Schlagen: sarkából ki - vetés, kiütés, ki-verés, veréssel (ütéssel) ki- nyitás. 7) excessio, superatio, excessus, Uebertreffung, fellyül (meg) halladás. Syn. Prewiseni, Prewisowání. 8) eminentia, prominentia: Hervorragung, ki-tetszés, ki-állás. boh. us, m. Wiskitáňí, Wiskitnutí. 9) adventus in hominum conspectum, Erscheinung unter den Leuten, emberek eleibe (közé) menetel, jövés. Syn. Pred stúpení, ukázáňí. boh. Wistitáňí, Wiskitnutí. 10) eventus, casus: der Ausgang, Ablauf: meg - esés, ki - menetel, következendő vég, történet. Syn. Príhoda, PrihoSeňí. 11) aversio, reiectio, repudiatio, negatio. denegatio, repulsa: Abschlagung, Verwerfung, abschlägige Antwort: meg-vetés, el-hagyás, nem engedés. Syn. Odhadzowání, Zapowrhnutí. 13) ictus, aversio, declinatio: Ausparirung, Parirung: el-mellőzés, el fordítás, ki - ütés, elütés. vulg. Patrowáni. 13) subputatio, deductio, detractio, subtractio: Abziehung, Abrechnung, das Abziehen, der Abzug, z. B. von der Summe: ki-húzás, ki- vévés. Syn. porazeňi, Witáhnutí. 14) v. Wipukáňí 2 Nro. 15) v. Wirogení 2 Nro. wirážať, al, ám, V. P. imp. zag: excutere, elidere: ausschlagen, herausschlagen, z. B. ein Auge: ki-ütni. Syn. wis raziť, powirážať, powirázo. wat, wibosit. boh. wiráže ti. Usus. Gármo wirážať, exuere (excutere) iugum: se jugo exuere Liv. des Jochs fich entschütten, magát valaki birtoka alól ki-ütni. 2) erumpere, apparere: ausschla gen, hervorbrechen, zum Vers scheine kommen, z. B. die Krank heit, Knospen, Kälte sc. kiütni, ki-rohanni, ki-omlani, ki-adni magát, kijönni, megjelenni, közelgetni, el- közelgetni. Syn. prichádzať, pristupował, uka, zować (úkázať ) sa. Usus. Zima wírážá, hyems erumpit, apparet: die Kälte schlagt aus, a' tél ki- adgya magát. Pupence wiražať, pusčať: gemmare, gemmascere: Knospen bekommen, bimbózni. Pus pence wirážagú,gemmae erumpunt, Knospen schlagen aus, a' bimbók ki-jönnek. 3) delectare, oblectare, distrahere, exhilarare: erfreuen, ergößen : gyönyörködtetni, vidamítani, meg-vigasztalni. Syn. obweselowat, rozweselowat. Usus. Mňa wie wirážá, a obweseluge prátelství, nežli Penáze amicitia, quam pecunia, delector magis: ein guter Freund erfreuet mich mehr, als großer Reichthum: inkább szeretem (kedvellem) a' barátságot, mint sem a' pénzt. 4) exprimere (signando), signare: ausprägen, durch Prägen ausdrücken: béllyegezni, kinyomni, ki-verui, ki-ütni a' béllyeget. Svn. wibit. 5) discutere, defellere, dissipare: vertreiben, széllyel verni, elüzni, el-kergetni, Syn. tozháňať, odháňať. Usus. Noc, Tmu, Zimnicu, smutné mislenti wirázat, 08háňať: caliginem, tenebras, febrim, tristes cogitationes discutere (depellere, dissipare) : die Nacht, die Fenstern, das Fieber, traurige Gedanken vertreibena setétséget. homályt, hideglelést. szomorúságot elüzni. Bolest, Ťažkost, Žalost, Strach wirážať: abstergere acgritudinem, molestias, moerorem, metum, das Leid (die Schmerzen), den Unmuth, Verdruß, und Sorge oder Furcht vertreiben: a' nyo-, morúságot, bút, 's bánatot, félelmet valamivel el-felejte ni; magától el-üzni. 6) Dwes te: excutere, pulsando aperire, ejicere: ausschlagen, durch Schlagen öffnen: sarkából kivetni, ki-ütni, ki-verni, veréssel (ütéssel) meg (ki) nyitni az ajtót. Syn. wihosit, wiwážit. 7) míru: excedere, superare mensuram: übertref= fen, z. B. die Maaß; meg (fellyül) halladni a' mértéket. Syn. prewifit. 8) exstare, eminere. prominere: hervorragen: ki-állani, ki-tetszeni. Syn. wifit, wistáwat. boh. wiskitnuti se, wistitat se. 9) conspici, in conspectum hominum venire; sich blicken (se= hen) lassen, zum Vorscheine komn= men: emberek közé jönni, menni, megjelenni, megmutatni magát. Syn. predstú pit, ukázať sa. boh. wistitati fe, wititnúti fe. 10) evenire, cedere: ablaufen, Ausgang haben történni, meg-történni, meg-esni. Syn. stáwat sa, prihadzował sa, prihodiť sa. 11) avertere, rejicere, repudiare, negare, denegare: wegschlagen, ausschlagen, nicht annehmen wollen, abschlagen: meg-vetni, valamin ki-adni, nem engedni. Syn odhadzo= wat, zapowrhował, zapowrhnút, neprigat. 12) ictum avertere, declinare: pariren, auspariren, z. B. durch Wen dung bes Leibes: el-mellözni, el-forditani. vulg. parirował. 13) deducere de summa, detrahere, subtrahere, subputare abziehen, wegnehmen von der Summe: ki-húzni, kivenni. Syn. porazit, witáh nút. 14) v. micogit (a. 2. Nro. II. rec. witážať sa: erum pere, apparere: ausschlägen, hervorbrechen, zum Vorscheine femmen ki-jönni, ki-menui, ki-ütni, ki-rohanni, meg-jelenni. Syn. wirážať sa, uťaz 'zowat sa, wirazit, wirogit fa. 2) v. wiputat fa. 1. Nro. 3) se delectare (oblectare, distrahere, exhilarare), delectari, oblectari: fich ergößen ( erfreuen): gyönyörködtetni magat. Syn. powirážať sa, powirazowat sa. Wiražek, zku, m. superpondium, momentum, i, n. Ausschlag bei der Wage (desGewichts): font felett való mérték, mérték felett-való. 2) far, farris, n. Plin. H. N. plur. farra Virg. far subtile Cato. flos farinae, farina primaria: das Kernmehl, Borschußmchl: eleje (lángja) a' lisztnek, liszt láng. Syn. wirazkowá múka, boh. Weyrazek. wirazení, á, é, p. c. v. witázaní per 11. Nros. boh. wiražení. Wirazení, á, n. v. Wirážáňí † Wiražeňí, n. v. Wirázeňí. wirazit, il, ím, V. P. imp, wirazit, 10 Rhflorenorum debitum subputare (detrahere), die Schuld von zehn Gulden abrechnen, tiz forinti adósságot ki (le) húzni. II. rec. wita zit sa, v. wirážať sa. Wirazka, i, f. pausa, ae, f. respirium, suspirium: Pause, meg-szünés, nyugvás, lélekzet vévés, píhegés. Syn. Pre stání. wíražkowi, á, é, adj. e flore farinae, farraceus, vel farracius, a, um: Varr, aus dem Kernmehle: liszt-lángból való. boh. wezrazkowi. Usus. Wi rážkowá múka, v. Wiražek. wirazowaňí, á, n. Nom. Verb. ex seq. wirażował, żowal, žugem, freq. ex wirázat. Wircburek, rku, m. Mesto w wirečne adv. facunde, diserte, reční, wimluwni. boh. wez teční. Usus. Clowek wireční, homo aptus verbis, ein beredtsamer Mensch, ékessen szólló (beszéllo) ember. † wířeční, á, é, adj. idem. Wirečnost, i, f. eloquentia, facundia, ae, f. Beredtsamkeit, ékessen szóllas. Syn. Rozprównost, Wimluwnost'. boh. Weyčečnost. Usus. Rečňická (Razatela) Wirečnost', vis et facultas oratoris, die Wohlre= denheit eines Redners, az orátornak (prédikállónak) ékessen szóllása. † Wičečnost, i, f. idem. wirect, wirekel, wirečem, V. P. imp. wireč, v. wireknút per 3. Nros, boh. wičíci. * wirečtowani, á, é, p. c. v. wirékaní. * Wirečtowáňí, ά, n. * wirectswat, towal, tugem, tiam ferre (pronuntiare), Ausspruch thun, az itéletet (a' végzést) ki-mondani. Wirek, rku, m. lectica, ex asseribus impolitis, irregularibus facta: von ungehobelten Brettern zusammengeschlagenes Bett, gyalulatlan deszkából tsináltt ágy, nyoszolya. wirékaní, á, é, p. c. recitatus, a, um: hergesagt, elmondatott, el olvastatott. vulg. wirečtowani. boh. wičítaní. Wirékání, á, n. recitatio, nis, f. Herjagung, elmondás, el-olvasás. vulg. Wirečtowaňí. boh. Wičíťáňí. wirékat, al, ám, V. I. imp. ag: recitare, hersagen, elmondani, el-olvasni. vulg. wirečtowat. boh, witikati. Wirekáwáňí, á, n. Nom.Verb. ex seq.. wirekáwat, al, ám, freq. ex wirétat. wireknúť, knul (kel), kňem, V. P. imp. tni: pronuntiare, enuntiare, proferre, efferre, dicere, edicere, eloqui, exprimere (verbis), promere, effari: aussprechen, sagen, her "sagen, heraussagen, z. B. Worte sc, mit Worten ausdrücken : kimondani, ki- ejteni, kimegbeszélleni, meg-mondani, ki-fejezni, ki-magyarázni. Syn. wihoworit, wi mluwit, wipowe8et, wirect. boh. wittnúti, wičici, wirict. Usus. Ortel wireknúť, edicere (pronuntiare) sententiam, ein Urtheil aussprechen, kimondani a' szententziát, a törvény végzést. Wis reknúť sa nemôže, gak welis ce: non dici potest (non dicere possum). quantopere: es ist nicht auszusprechen (ich fanns nicht aussprechen), wie sehr : sehr nem lehet ki-magyarázni (nem mondhatom ki), melly nagyon. bich sčasliwe wirekla, ut feliciter enuntiem; quod felix, faustum, fortunatumque sit : um es glücklich auszusprechen, hogy szerentséssen ki- mondgyam. 2) pronuntiare, proferre, indicare, publicare, propalare: anzeigen, aussagen: kimondani, kihirdetni. Syn. wigewit, wipoweset. 3) fateri, confiteri, profiteri: aus sagen, aussprechen, bekennen: megvallani, megmondani. Syn. uznat, wiznał, wiznáwat. Usus. Gak Swedek wireknúť, pro testimonio dicere, fateri: als Zeuge aussagen, bezeugen, bekennen: bizonyságot tenni, vallani. wireknutí, á, é, p. c. pronuntiatus, enuntiatus, elatus, prolatus, dictus, edictus, expressus, a, um ausgesprochen, hergesagt, mit Worten ausge drücft: kimondatott, ki-ejtetett, ki- beszéllett, megmondatott, ki-fejeztetett, kí - magyaráztatott. Syn. wi rečení, wipowesení. 2) pronuntiatus, indicatus, publicatus, propalatus: angezeigt, ausgesagt: kijelentetett, kimondatott, ki-hirdettetett, Syn. wigeweni, wipswedení. 3) pro testimonio dictus, editus, recognitus: ausgesagt, befannt vallott, ki-mondatott, meg ismértetett. Syn. uznaní, wiznaní. Wireknutí, á, n. pronuntiatio, enuntiatio, elatio, prolatio, dictio, edictio, elocutio, expressio, nis, f. das Aussprechen, die Aussprechung, z, B. eines Worts: ki- mondás, kiejtés, ki-beszéllés, meg-mondás, ki-fejezés, ki (meg) magyarázás, ki- fejtés. Syn. Wirečeňi, Wipoweseňí. 2) ? pronuntiatio, indicatio, publicatio, propalatio: Anzei gung, Aussagung: ki-mondás, ki beszéllés, ki-hirdetés. Syn. Wigeweňí, Wipo. weseňí. 3) fassio, confessio, professio, attestatio, testimonium: Aussagung, Bekennung, Bekenntniß, Zeugniß, Bezeus gung: vallás (bizonyság) tétel, vallás, meg - vallás. Wicemenáreňí, á, n. Nom, Verb. ex seq. wicemenáriť, il, ím V. P. imp. nat: desinere agere scyathomum, aufhören ein Riemer zu feyn, nem üzni a' szíjjártó mesterséget. megszünni a' szíjjártóságtól. us wiremena ril, iam desiit esse scyathomus, er hat schon aufgehört ein Riemer zu seyn, megszüntt mar a' szijjártóságtól. wiremeñowani, á, é, p. c. loro caesus, a, um: mit dem Riemen geschlagen, abgeschlagen, abgehaut: szíjjal meg-veretelt, meg szíjjasztatott. Wiremeñowáňí, "á, n. loro caesio, das Schlagen mit dem Ries men: szíjjal való meg - verés, meg-szijjazás. wiremeñował, nowal, nugem, V. P. imp. ňug: loro caedere, mit dem Riemen schlagen, abschlagen, abhauen: szíjjal megverni, meg-szíjjazni valakit. Syn. Remenem wibit. Wireweňi, á, n. multi caloris praestatio (conciliatio), Ge währung der Wärme, sok melegnek adása. wirewit, il, ím, V. P. imp. wirew: multum calorem praebere (adferre dare, tribuere): viel Wärme gewähren, sok meleget adni. wirewni, à, é, adj. calidus, mul |