tott, ki- ejtett, szóval kimagyaráztatott. Syn. wipowešení, wirečení, wireknutí. Wifloweňí, à, n. enuntiatio, elatio, pronuntiatio, elocutio, expressio, nis, f. Aussprechung, Ausdrückung, z. B. eines Wortes: ki- mondás, ki-ejtés, szóval való ki-magyarázás. Syn. Wipowedení, Wireknutí. 2) vox, sonus: Aussprache, Stimme des Sprechenden, z. B. helle, grobe: szozat, beszéd, hang, szónak hangja. Syn. 5laf. 3) dialectus, sermo: die Mundart, szólásnak tulajdonsága, nyelvnek mivólta, Syn. Wislow. nost. wistowit, il, ím, V. P. imp. wistow: efferre, pronuntiare, enuntiare, eloqui, exprimere aussprechen, durch vernehmliche Töne (mit Worten) ausdrücken: ki-mondani, szóval ki-magyarázni. Syn. wipowesek, wirect, wiretnúť. Usus. Slowo na krátko (trateg) wislowit, corripere syllabam, die Cylbe kurz aussprechen, a' szillabát (betű fogast) rövideden ki-mondani. Gá to žádními Slowmi wislowit nemožem, id verbis exequi (dicere) non possum, ich kann es nicht aus sprechen, azt szóvál ki- nem mondhatom. Wislowit nemo, žem Kríž, kterí znáfám: explicare (verbis exprimere) nequeo calamitatem, qua premor: es ist mir nicht mög= lich auszusprechen, wie viel ich zu leiden habe: ki nem mondhatom az én keresztemet búmat. Wislowitel, a, m. enuntiator, elator, elocutor, pronuntiator, expressor, is, m. Aussprecher, Ausdrücker: ki-mon . dó, ki-ejtő. Syn. Willow. nít, Wiretač.. wislowitelow, a, e, adj. poss. enuntiatoris, dem Aussprecher gehörig, ki-mondóé: Syn. wis flownikow, wirekaćow. wiflowne adv. perspicue, clare, intelligibiliter, articulate : vernehmlich, nyilván, nyilvánvalóképen, világossan, értelmessen. Syn. 3retedelne, zro zumitedelne, boh. weyflowne. 2) wímluwňe. wislowni, á, é, adj. perspicuus, clarus, articulatus, a, um; intelligibilis, e: vernehms lich, deutlich, was man verste= hen kann; nyilván - való, világos, értelmes. Syn. zrete delní, zrozumitédelní, boh. weyflowni. 2) wimluwni. Wisłownik, a, m. v. Wislo. witel. wislownikow, a, e, adj. poss. ex praec. Wisłownost, i, f. perspicuitas, claritas, intelligibilitas, tis, f. Bernehmlichkeit, Deutlichkeit; nyilvánvalósság, értelmes kimondás. Syn. 3retedelnost, zrozumitedelnost. boh. Weyflownost. 2) v. Wi mluwnost'. Wislowowání, a, Nom. Verb. ex seq. wislowował, wowal, wugem, V. I. imp. wug: freq. ex wis flowit. Wisluha, i, f. v. Mzda, To warich. 2) Wislužka 2 Nro. Wisluha, í, m. servitor, subservitor, is, subserviens, tis, minister, famulus, i, m. Aufwärter, Bedienter, Diener, Dienstbote: udvarló, szolga, szolgáló, Syn, posluha, Pofluhownik, Sluha, Služeb. ňít. 2) minister, administer, administrator, fungens munere: Bedienter, der ein Amt vers waltet เ waltet (vertretet): ki-szolgáltató, véghez vévő, tisztviselő, tisztben el-járó, kormányozó, igazgató, Syn. RíSitel, Sprawowatel, Odba. witel, Wibawitel, Wibawowatel. Usus. Osadneg_Raplanki Wisluha, localis Capellaniae administrator, der Localcaplanci Berwalter, helységbéli kaplányságnak igazgatója. wifluhowani, á, é, p. c. ministerio (servitiis) provisus (usus), a, um: bedient: szolgáltatott, udvaroltatott. Syn. posluhowani. 2) administratus, bedient, verwaltet: igazgattatott, kormányoztatott, ki-szolgáltatott, véghez vitt. Syn. riseni, sprawowani, odbaweni, wibawent, wiba wowani. 3) v. wiflúžení. Wisluhowáňí, á, n. ministerium, obsequium, servitium i, n. Aufwartung, Bedienung, als Bedienters, als Freundes: udvarlás, szolgálat. Syn. Posluhowáňi. 2) ministerium, munus, provincia, administratio, administratura, func-. tio: Verwaltung, Bedienung als ein Amt: valaminek kiszolgáltatása, véghez vévése, tiszt, tisztviselés, igazgatás, kormányozás. Syn. Riseňí ni Sprawowání, Odbaweňí, Odbawowání, Wibawe ni, Wibawowání. 3) honor, dignitas: Bedienung, Ehrens stelle: tisztesség tisztelet, betsület. Syn. 5odnost. Usus. Na Wisluhowání (5odnosť) prift, eine Ehrenstelle bekom men elö menni a' tisztségben. wisluhowat, howal, húgem V. I. imp. púg, cum acc. pers. nekoho pri Stole: ministrare alicui, adparere: bes Tienen aufwarten, Jemanden: valakit szolgálni, valakinek udvarlani (lok.) Syn. poslu howat. Usus. ús sem mnoho Pánow wislubowal, multis Dominis servivi, ich habe schon viele Herren bedient, sok urakat szolgáltam. 2) w emoci: operam dare, servire, adesse, praesto esse alicui: bedie nen, Dienste leisten als Arzt: valaki körül szolgálni. Syn. flúžiť okolo ňekoho. Usus. Gato Boha wislubowat, Deorum honore afficere, Gogen ehre erweisen, Isten gyanánt tisztelni. Hetoho pre Čest (pre Poctiwost, pre uctiwost) wis flubowat, officii causa aliquem prosequi, Jemanden we) gen der Ehre (aus Chrbarkeite respectiren, bedienen: betsületböl valakihez tartani. 3) administrare munus, fungi muneri (officio): bedienen, ver. richten, verwalten, z. B. Amt, Canonen, Schiffe: valamit kiszolgáltatni (tom), igazgatni, kormányozni, véghez vinni (viszem), tisztében el-járni, hivatallyát végbe viuni, dolgahoz látni. Syn. odba wit, odbawowat, wibawit, wibawował plňit, rísit, sprawowat. Usus. Urad swog wisluhowat, munus (officium) exequi, fein Amt verrich ten, tisztit tenni. Dobre swog Urad wisluhowat, colere officium, fein Amt rechtschaffen ver richten, tisztiben jól el-járni. Gá mog úrad wisluhugem, officio meo fungor, ich ver richte meine Pflicht, mein Amt: tísztemben járok, dolgomat tészem, az én kötelességemet posluhowňe. 2) studiose, zeJose: dienstlich, szorgalmatossan. 3) obsequiose, officiose: dienstlich, dienstbeflissen, dienstfertig, dienstwillig: valaki parantsolattyára (szolgálattyára) készen, tiszti szerént, barátságosan, ember tisztelő képen, örömest szolgálva, emberségessen. wisluhowaní, á, é, adj. servus, ministeriosus, a, um: dienstbar, diensthaft, dienstpflichtig, 3. B. Mensch: szolgálatnak termett (szokott.) 2) studiosus, zelosus: dienstlich, eifrig: szorgalmatos, szorgalmatossan igyekező. 3) obsequiosus, officiosus: dienlich, dienstbeflif sen, dienstfertig, dienstwillig: emberséges, barátságos, örömest szolgáló, ember tisztélő. Syn. poslubowni. Wisluhownost, i, f. servitudo Liv. servitus, tis, Dienstbarfeit, szolgálat. 2) studium in ministrando (serviendo), Diensteifer, Eifer im Dienen: szolgálatban - való szorgalmatosság. 3) studium in fungendo ministerio, zelus officii: Eifer im Ante, Diensteifer: tisztiben (hivatallyában)-való szorgalmatosság, buzgósság, 4) officium serviendi, obsequiositas, officiositas: Dienst beslissenheit, Dienstfertigkeit, Dienstleistung, Dinstwilligkeit: berátságos szolgálat, emberség, barátság, jó-tétel. Syn. Posluhownost, 5) officium ministrandi (serviendi): Dienstpflicht, Pflicht kötelesség, Liszt, hivatal. Syn. powinost. Usus. Za Wisluhownost si držal (počitowal), officii duxit, er helt es für seine Pflicht, tisztinek tartotta. Wisluňí, é, n, apricum, i, n. Ovid. apricitas diei Colum. apricus dies der Sonnenschein, das Sounenlicht, die Sonnigkeit, Heiterkeit, wenn die Sonne scheint szép melegidő szép verő fényes nap. Usus. Na Wisluní (na Slunci) bit, prebiwat, stát, seset, lezat, žehriwat sa: in aprico esse, apricari (cor, atus sum) Cic. an der Sonne seyn, wohnen, stehen, fißen, liegen, sich an der Sonne wärmen, sich sönnen : kinn a' melegen, vagy verö fényen lenni lakni, állani, ülni, heverni (feküdni), melegedni, magát melegíteni. Na Wisluní (na Slunci) Bití, Prebíwání, Stáňí, Se deňí, Ležáňí sc. apricatio Cic. der Aufenthalt im Son= nenscheine, das Sonnen: kinn a' verő fényen létel, kinn a' melegen forgás. Na Wisluňí wibilit, apricatione candefacere, an der Sonne weiß (blank) machen: a' verő fényen megfejéréteni. a Wisluní (ná Slunce) wist, ad apricationem egredi, an die Sonne gehen, ki- menni a' melegre, kinn sétálni. Časem to na Wifluňí (na Slunce) wide: in apricum profert aetas Hor. die Zeit wird es entwickeln, ent decken, az idő világosságra hozni fogja. wislunni, á, é, adj. apricus, soli expositus, a, um dem Sonnenschein ausgefeht, an der Sonne stehend (figend, liegend, wachsend, sonnig, heiter, warm: kinn a' melegen, vagy verö fényen való. Usus. Wislunni Deň, apricus dies, ein heiterer Tag, szép verö - fényes nap szép idő. Nagwisluwnegfé Dйe, apricissimi dies Colum. Wiflunni Clowek, Starec: apricus homo, senex Pers. ein an der Sonne gern stehen stehender (gehender, liegender c) Mensch : örömest kinn a' melegen álló (járó etc. Wiflunné Zahrada, apricus hortus Cic. ein sonniger Garten, verö fényes kert. Wislunné mesto, apricus locus Cic. ein sonniger Ort, verö fénysütő hely. Wislunné__Mesta, aprica Plin. H. N. sonnige Derter, verő-fény sütő helyek. Wislunnegsé mesta, apriciora loca Colum. Wi flunné (teplé ) Wetri, flatus aprici Colum. warme Winde, meleg szelek. Wislunnost', i, f. apricitas, tis, f. die Sonnigkeit, die son. nenreiche Beschaffenheit: szép meleg, szép verő fényesség. Syn. Slunecnost. Usus. Dňa Wislúnnost, i. e. wislunni Den. 3 Wislunnost'i Dňa Ptáci sa tesá, apricitate diei gestiunt aves, über einen heiteren Tag erfreuen sich die Bögeln, a' madarak örülnek a' szép időnek. Gestli Wiflunnost Dňa dopust'i, si diei permittit apricitas, wenn es schön heiter wird, ha valami szép idő lészen. wislúžení, á, é, p. c. serviendo acquisitus (comparatus), a, um: ausgedient, verdient, durch Dienst erworben, ki-szolgáltt, ki-szolgáltatott (keresett.) Wislužeňí, á, n. comparatio per servitium, Ausdienung, Berdienung, Erwerbung durch den Dienst: ki-szolgálás, szolgálattal keresés, 2) expletio servitii, Ausdienung, ki-szolgálás, a szolgálatnak ki-szabott ideig bé- tellyesítése. 3) finis servitii, cessatio a' serviendo: Ausdienung, Aufhö rung vom Dienen: a' szolgálatnak megszűnése. wislúžilí, á, é, adj, rude donatus Horat. emeritus, iubilatus, ad quietem positus, aetatis causa dimissus, munere vacans: jubilirt, der auf ehrbare Art seinen Abschied era halten, der ausgedient hat, von gewissen Pflichten oder Berrich tungen befreit wird: szolgálatból (tisztből) ki-aggott, nyugodalomra tetétett. Syn. wiflužní. Usus. ús ge wislú. žili, donatus est iam rude Horat. Hetoho za wiflúžilés ho wihlásit; wislužilim ucis nit: aliquem pro emerito declarare, iubilare, rude donare, dimittere aetatis causa, dare alicui vacationem muneris: jubiliren für Jubilirten erklären valakit nyugodalomra tenni. wislúžiť, il, ím, V. P. imp. wistuz: a) gak Sluha: ministerium (servitium) explere, adimplere, integro praetinito tempore servire, integram, operam reddere alicui: auss dienen, völlig dienen, als ein Bedienter: ki-szolgálni az idejét, bizonyos ideig szolgálni, mint szolga. Usus. Ani Rok tam wiflužit nea mobla. irse Roku newislus ží. Sata wiflúžila, vestis satis operae praestit, das Kleid hat ausgedient, a' ruha eleget szolgáltt, ki-szolgálta az idejét. b) gat Wogát: stipendia conficere, rudem meruisse (accipere), rude donari: au dienen als Soldat, Kriegsdiens ste (Feldzüge) gethan haben: bizonyos ideig szolgálni mint katona, idejét a' hadban kitölteni, kiszolgálni, megajándékoztatni, haza eresztetni, nyugodalomra tétetni, obsitot kapni (nyerni.) uf wislúžil, rudem accepisti Cic. wíslužne adv. v. wifluhowňe. wislužni, á, é, adj. v. wislu. howni. 2) v. wislúžili. Wismádáňi, á, n. v. Wismadnútí wismádat, al, ám, V. P. imp. szomjúsággal való kínzás, epesztés. wismasit, il, ím, V. P. imp. wifma8: siti discruciare, mit Durst plagen (quälen, ausplagen), szomjúsággal kínozni, epeszteni. wismadlí, á, é, adj. v. wisma. dnutí. Wismadlost, i, f. v. Wismadnutí. du hast schon ausgedient; bist schon befreiet (jubilirt): idödet a' hadban ki-töltötted. We wog. ňe wislúžiwse, stipendiis confectis Cic. emeritis Liv. da er seine Jahre ausgedient, feine Feldzuge gethan hat: bieg: freq. ex wismadnúť. zonyos ideig szolgálván, ideit wismašení, á, é, p. c. siti dia' hadban ki- töltsén. 2) ser- scruciatus, a, um: mit Durst vitio (ministerio) emereri, geplagt (gequält), szomjúságpromereri, acquirere, compa- gal kinosztatott, epesztetett. rare; ausdienen, verdienen, Wismaseňí, á, n. siti discrudurch den Dienst erwerben: ki-ciatio: das Quälen mit Durst, szolgálni, szolgálattal ki-keresni, meg-érdemleni. Usus. Wislútil si celé Sati, integras vestes e servitio sibi comparavit, ganze Bekleidung hat er sich ausgedient, egy egész öltözetet (öltözet ruhát) szolgáltt-ki magának. Peknu Chwalu sem si wiflúžil, pulchram sane laudem sum promeritus (emereri licuit), einen schönen Lob habe ich mir erworben (verdient), szép ditséretet érdemlettem; szép koszorút kötöttem magamnak.、 3) desinere servire, eiici e servitio: ausdienen, aufhören zu dienen, nicht mehr dienen, nicht mehr ein Diener ein Be= dienter) seyn, nem szolgálni többé, meg-szünni szolgálni. Wiflužka, i, f. ministra, famula, ancilla, ae, f. eine Be diente, Bedientinn, Aufwärtes rinn: szolgáló. Syn. Poslužnica. 2) apophoretum, i, n. ein kleines Tischgeschenk, das Bescheideessen: asztali ajándék. Syn. Wisluba, boh. Weystu ha. Plur. Wistužti: apophoreta, orum, et plur. Sueton. kleine Tischgeschenke, die man bei Tische, oder am Saturnusfeste qustheilte: asztali ajándékotskák. Usus. Start Swat pá nom gráčom (Muzikantom) Wíslužti posílá. wismadnúť, dnul (8el) dňem, correptus, sitiens factus, sitibundus, a, um; durstig ge= worden, meg- szomjuhozott, szomjazott. Syn. wismadlí. Wismadnuti, á, n. sitis aquisitio, siti correptio: das Dura ftigwerden, meg-szomjuhozás, meg - szomjazás. Syn. Wife madlost. 2) v. Smad, wismable adv, aride, sicce, tor ride |