ride dürr, trocken: szárazon, el-aszva. Syn. wisuseňe. wismahlí, á, é, adj. aridus, siccus, torridus, a, um: dürr, trocken: száraz, el-aszott. Syn. wifufeni, wischnutí. 2) torrendo minutus, eingedörrt, ki-sültt, el-száradott. Syn. wismahnuti, wiskreni. Wismahlost, i, f. ariditas, siccitas, tis, f. die Dürre, Tro cfenheit szárázság. wismahnút, hnul (hel), hňem, V. P. imp. hni: arescere, exarere, exarescere: ausdor ren; dürr (trocken) werden: meg-aszni, ki (el) száradni. Syn. wischnút. 2) minui torrendo, cindorren, ki-süttetni, el-száradni. a' héség miatt. Syn. wistret. wismahnutí, á, é, p. c. v. wifmahli. Wismahnuťí, á, n. arescentia, exarescentia, ae, f. das Aus dorren, Dürrewerden, Trocken werden meg- aszás, ki (el) száradás, Syn. Wischnutí Wisuseňí. 2) minuitio (decrescentia) per tostionem, das Eindorren, ki-sülés, elszáradás. Syn. Wiskreňí, wismát sa, wismál sa, wisme. gem fa, V P. imp. wismeg fa, reg. dat. pers. netomu: ridere, deridere, irridere aliquem; verba alicui dare per deridiculum: auslachen, verlachen Jemanden: ki-nevetni, ki-katzagni, ki-tsúfolni valakit, valakivel tréfálódni. Syn pofméwat fa. boh. wismátise. Usus. Dat fa wismát: se ludibrio hominum obiicere, fich auslachen lassen, az emberek tsúfjának lenni. Namoge Slowo gim wsecim wismát sa možef: omnes illos me auctore deridebis, auf mein Wort kannst du ihrer aller billig spotten; ich rathe dir, lache die se Leute nur aus: ha a' szovamat hallod (ha nékem hiszel, szót fogadsz), mindnyájokat (öket) ki-fogod katzagni; mindnyájokat ki- nevetheted. Wismegú fa mi; budú sa mi posméwat deridebunt me, man mird mich auslachen, majd ki-nevetnek (ki - tsúfolnak) az emberek. Neborákowi Sta. ričkému len sa wisméwali: deridiculo fuit senex, den ars men Alten hat man nur ausgelacht, tsak tsúf volt a' szegény vén ember. 2) sine regim. casu: satis ridere, jur Genüge lachen, untig nevetni. wismáti se, wismál fe, wif m'egi (u) se fut. idem. wismáti, á, é, p. c. irrisus, derisus, risus, a, um: quê gelacht, verlacht: ki- nevettetett, ki-tsúfoltatott. Syn. wif méwání. Wismátí, á, n. irrisio, deri sio, nis, f. irrisus, us, m. das Auslachen, Berlachen, Aus lachung, Verlachung: ki-nevetés, ki- tsúfolás, ki-katzagás. Syn. Wifméwáňí. wismažení, á, é, p. c. satis frixus, a, um gehörig gerb stet, in der Pfanne: eleget kisütött, a' serpenyőben; meg pergeltetett. 2) frigendo minutus (consumtus), durch Rsten vermindert, ausgeröstet: fel-sütött, sütéssel meg-emészletett. Syn. wipražení, wiftworeni. Wismažení, á, n. sufficiens frixio, gehörige Röstung, in der Pfanue: elégséges ki-sütés, pergelés, 2) frigendo minutio (consumtio): Vermindes rung durch Rosten, Ausröstung: fel-sütés, sütéssel meg-emésztés. Syn, Wipraženi, Wiskwareňí, wifmažtě, il, ím, V. P. imp. wismaż: satis frigere, gehdrig rösten, in der Pfanne: eleget ki (meg) - sütni, pergelni, a serpenyőben. 2) frigen'do minuere (consumere), durch Rösten Vermindern, ausröjten fel-sütni, sutéssel meg-emészteni. Syn. miptazit, wistwarit. Wismażowaňí, á, n. Nom. Verb. ex seq. wismażował, "żowal, zugem, freq. ex wifmažiť. + wismekani, á, é, p. c. v. wifmítani. v, † wismekati, al, ám, v. wis. míťať. + wismeknúti, l, knu fut. Meč z poswi: v. wismiknúť. II. rec. wifmetnút se: v. wis miknúť sa. + wismeknutí, n. v. Wisini. knutí. twismekowat, owal, ugi (u), v. wismikowat. Wismesti, kow, m. plur. irrisio, illusio, ludificatio nis, f. ludibrium, i, n. das Gespott, Spotten: ki-nevetés, ki-tsúfolás, meg-jádzottatás, ki-gúnyolás. Syn. Pofmech, Posméwání, wismáti, bah. Weysm'eski. wismesne adv. ridicule, auslachenswerth, nevetségessen. Syn. fmésñe. 2) v. posmesne. wismesni, á, é, adj. ridiculus, irridendus, a, um: aus lachenswerth (würdig), nevetséges, nevetésre méltó. Syn. fméfní. 2) v. posmesni. Wisméwać, a, m. v. Posmé. wać. wisméwaččin, a, e, adj. poss. v. posméwaččin, Wisméwačka, i, f. v. Posmé wačka. wisméwačne adv. v. posméwaća ne. wisméwační, á é, adj. v. posméwační. wisméwačow, a, e, adj. poss. v. posmémačow. Wisméwáňí, á, n. v. Wismá. tí, posméwáňí. wifméwať sa, al sa, am sa V. I. imp. wag fa, cum dat. pers. nekomu: v. wismát sa, posmewat sa. wismihani, á, é, p. c. v. wiswihani. Wismiháňí, á, n. v. Wiswiháňí. wismihak, al, ám, V. P. imp. ag: v. wiswihat. Wismiþáwání, á, n. Nom. Verb. ex seq. wismiháwat, ál, ám, freq.ex wiswihat. wismítani, á, é, p. c. hinc inde tractus, raptatus, a, um hin und her geschleppt, gezogen: ide 's tova hurtzoltatott, huzattatott, vonattatott. Syn. wiwoláčení, boh. wismekani. 2) deproperatus, cito absolutus, a, um: ge= schwind verrichtet, vollendet: hamar el-végeztetett. 3) v. wif miknutí. 4) v. wibití 1. Nro. Wismíťáňí, a, n. Nom. Verb. ex seg. wismikat, al, am, V. P. imp. ag: hinc inde trahere, raptare hin und her schleppen, schleifen, zichen: ide 's tova hurtzolni, húzni, vonni, ragadni. Syn. wiwláčit, boh, wismekati. 2) satis trahere, raptare genug schleppen (ziehen), eleget hurtzolni, húzni, vonni. 3) cito (celeriter) absolvere (finire, facere, terminare), deproperare: ge= schwind (eilfertig) verrichten, auss richten, vollenden, endigen ha mar el-végezni, végbe-vinni, Syn. kors (richle) odbawit, 3) v. wismitnúť. 4) v. wibif 1. Nro. 1. Nro. II. rec. wismítať sa: satis lubricare (labi per glaciem lusus causa), zur Ges nüge gleiten (glitschen, kascheln), eleget tsúszámlani, tsuszamonni, tsuszni, tsuszkálni, tsuszkorálni. Syn. dost se nasmitat. 2) desinere lubricare, aufhören zu glitschen, megszünni tsuszkálni. Syn. prestat smitat fa. 3) v. wismiEnút fa. ist verloren worden: el-vesztettem a' pörömet. Máseg sa wis mítla elapsa est spes, alle Hoffnung ist weg, ist verschwunden, geht verloren, hört auf: oda minden reménység. S Pamati sa wismitlo: memoria rei abiit (abolevit) Liv. res e memoria elapsa est Auct. ad Herm. die Sache ist ver geffen, ezt el-felejtettük. To to nám f pamati wismitňe: haec e memoria excedent Liv. elabentur; haec memoria dilabentur Cic. diese Sachen wers den dem Gedächtniße entfallen, vergessen werden: ezeket el-felejtyük. 2) elabi, labi, excidere: heraus schlüpfen, herauss fallen, hinschlüpfen, hinfallen: ki-esni, ki-tsuszni, el-ejtetni. Syn. wipadnúť. Usus. wif mikla fa mu Rňížka: elapsus (cecidit) ipsi liber, das Buch fiel ihm heraus, schlüpfte ihm aus: el-ejtette a' könyvet. Stichto ust Slowo také wis padnut aneb wisiniknut sa moplo: ex isto ore tale verbum excidere, aut elabi potuit Cic. Ani fám newím, gako sa mi to z ust wismis Elo (wismiknut mohlo): neque ipsemet novi, quo pacto id exciderit (elapsum sit) ex ore meo. 3) elabi Virg. cito adscendere, celeriter conscendere: hinauf (aufwärts) schlüpfen, schnell hinauf steigen, oder fom men: fel-tsuszni, fel-szökni, fel-hágni, fel-vetni magat. Svn. Sore fa wihodiť. wismitnutí, &, é, p. c. stri ctus, eductus e vagina, ginatus, a, um gezuckt; kiVontt. Syn. witábnutí. 2) elapsus, entschlüpft, fchen: el-illantott, ki-szokött, ki-tsuszott, ki-menekedett, ki-szabadultt. Syn. wismiknút, Enul (kel), knem, V. P. imp. tni, meč s poss wi: stringere (educere) gladium: das Schwerdt zucken: fegyvert vonni. Syn, witchnut, boh. wismetnuti. II. rec. wifmiknúť sa: elabi, entschlü pfen, entwischen herausschlüpfen, unvermerkt davon kommen, loss kommen, durch kommen: el-ilJantani, el (ki) szökni, el (ki) szaladni, ki-szabadulni. boh. wismeknit se, wiňiknúti. Usus. etomu sa wisiniknút: elabi alicui Ovid. Jemanden entschlüpfen, valaki kezéből kiszabadulni. 3 Ruk sa wismiEnút elabi de (e, ex) manibus Cic. aus den Händen heraus schlüpfen, kezéből ki-szabadulni. 3 Wezeňá, z Bitki, z Warti sa wismikňuť: elabi vincula, pugnam Tacit. custodias: aus der Gefängniß (aus den Bänden), aus dem Trefen, aus der Wacht entschlüpfen: a' rabságból, hartzról, örizet alól ki-szabadulni. 3e w'edého podezréná sa wifiniknúť : elabi omni suspicione Cic. aller Argwohn entkommen, minden gyanyúság alól meg-mepekedni. Wismetel fa: elapsus est Cic. er gieng weg, entfchlüpfte: kiszabadultt, elillantott. Pra sa mi wismikla: causa mihi elapsa est. Cic. mein Prozeß ist mir entschlüpft, eva entwis wislobodeni. 3) elapsus, deciduus: herausgeschlüpft, herausgefallen, hingeschlüpft, hingefallen: ki-esett, el ejtetett. Syn. wipadnutí. Usus. wif mitnutí Slowa: elapsa verha, unbesonnene, entschlüpfte Wörter: hirtelen (gondolatlan) szók, Wismítnutí, á, n. strictio, evagina eductio, evaginatio, nis, f, Buckung des Schwerdts, fegyvernek ki-vonása. Syn. Witáhnutí. 2) elapsio, evasio: Entschlüpfung, Entwischung, Durchkommung: el-illantás, ki-szökés, ki-tsúszás, el (ki)szabadúlás, ki- menekedés, Syn. Wislobodeňí. 3) elapsio, lapsus, casus, us, m. Herausschlüpfung, Hinschlüpfung, Hinfallung: ki-esés, el-ejtés. Syn. Wipadnutí. Wismilňení, á, n. Nom. Verb. ex seq: wismilňiť, il, ím, V. P. imp. Ini: desinere mechari (adulterare), aufhören ein Chebres cher (eine Ehebrecherin) zu seyn: meg-szünni parázuálkodni bujálkodni. Wismiwać, á, m. v. Posmé wifmorlik, il, im, V. P. imp. Eli, v. wilokat. wismolení, é, é, p. c. picatus, intus pice indutus (obductus), a, um: ausgepicht, ki-szurkoztatott, ki-szurkozott. Syn. nasmolení, posmos lení. 2) v. wilotani. Wismolení, á, n. picatio, pice obductio (inunetio): das Auspichen, Auspichung: ki-szurkozás, szurokkal bé-kenés, kenétsölés. 2) v. Wilskáňí. wismolit, il, ím, V. P. imp wifmol: picare, pice inducere (obducere) rem: auspichen, meg-szurkozni, szurokkal békenni. Syn. nasmolik, posmolit, ze Smolú_wiláť (3atát). 2) v. wilotat. Wismolowání, à, n. Nom. Verb. ex seq. wismolował, lowal, lugem, freq. ex wifmolit. Wismrádání, á, n. v. WismraSeni. wismrádať, át, ám, V. I. imp. ag: v. wismradnúť. Usus. Otwor Okna, nech pomáli wismrádá Izba: aperi fenestras, ut e cubili sensim foetor abscedat; ut cubile sensim foetere desinat: mache die Fenster auf, damit der Stank aus dem Zimmer statt, und statt ausgehe: nyisdd fel az ablakokat, hogy a szobából lassankint ki-mennyen a' büdösség. Wijmraseňí, á, na cessatio a foetore faciendo, Aufhörung vom Gestankmachen: a' büdösség-tévéstöl-való meg-szünés. wismradit, il, ím, V. P. inp. wismrad: desinere foetorem facere, aufhören einen Gestank zu machen: meg-szünni büdösséget tenni. wismradlí, á, é, adj. foetore privatus, a, um: ausgestun fen, nem büdös többé, a' büdös dösségtől meg-szabadúltt. Syn. wismradnutí, wifmrdlí. Wismradlost', i, f. foetoris amissio, Ausstinkung: a' büdösségnek el-vesztése. Syn. Wismradnutí. wismradnúť, dnul (del), dnem, V. P. imp. dni: foetorem amittere, aufhören stinkend zu feyn, den Gestank verlieren: el-veszteni a' büdösséget, a' büdösségtől meg - szabadulni. Syn. wifmrádat. wismradnutí, á, é, p. c. v. wismradlf. Wismradnutí, á, n. v. Wif mradlost'. Wismradowáňí, 4, n. Nom. Verb. ex seq. wismradował, dowal, dugem, freq. ex wifmradnúť. Syn. wismrasat. Wismrseni, á, n. cessatio foetoris, Ausstinkung, a' büdösségnek meg-szűnése. wismrdet, del, sím, V. P. imp. wifmr8: desinere foetere (putere), ausstinken, aufhören zu stinken: meg-szünni büdösnek lenni. wismrdli, á, é, adj. v. wif mradlí. wismekani, á, é, p. c. exsumtus, naribus eductus, a, um : ausgeschnupft, fel-szitt, felszippantott. vulg. wifnúpaní. 2) v. wilofaní. 3) boh. v. wisáraní. Wismrkání, ά, n. exsumtio naribus eductio: Ausschnupfung, fel-szippantás, fel (ki) szivás. vulg. Wifnúpáňí. 2) v. Wilokání. 3) boh. v. Wi fátání. wismrkať, al, ám, V. P. imp. ag: exsumere, naribus educere, sumendo consumere tabacam: ausschnupfen, durch Schnupfen, ausleeren, den Tas back: fel (ki) - színi. vulg. wisnúpať. 2) desinere sumere tabacam, aufhören zu schnus pfen, meg-szünni színi, szippantani, fel-szippantani. 3) v. wilokat. 4) boh. wisákat. II. passive wismrkať sa: exsumi, sumendo exhauriri: ausgeschnupft werden, ki-szip! pantatni. † wifmrkati, al, ám fut. freq. v. wifákat. II. rec. wijmtka ti se: v. wisatatsa. Wismrkáwání, á, n.Nom.Verb. ex seq. wismrkawat, al, ám, freq.ex wifmetat. II. passive. wi fmrkáwat (a, freq. ex wifmt. tat sa. wismrknúť, knul (kel), kňem, V. P. imp. tni, de uno actu v. wismrtat. wismrknutí, á, é, p. c. v. wis fmrkaní. Wismrknutí, á, n. v. Wisme. táňí. † wismeknúťi, kl, Enu, fut. v. wifátnúť. Wismetowání, á, n.Nom.Verb ex seq. wismrkowat, kowal, Eugem, freq. ex wifmrtnúť. wifmuseni, á, é, p. c. fumificatus, infumatus, fumo imbutus, fumatus, a, um: ge räuchert, ausgeräuchert, beräus chert, räucherig gemacht: megfüstösíttetett, meg-kozmásíttatott, füstöltt, meg-füstöl tetett. Syn. wiu8ení. 2) v. wikúrení. 3) v. wismažení. 4) v. wilokaní, Wismušení, á, n. fumificatio, fumo imbuitio, infumatio: Ausräucherung, Beräucherung das Räucherigmachen: meg (he) füstölés, meg-füstösités, megkozmásítás. Syn. Prismuseni, Wiuseňí, Wifmuslost. 2) v. Witúreňí. 3) v. Wisma žeňí. 4) v. Wilokáňí. wij |