Syn. witáhnút. 6) rumpere, durchreißen, z. B. den Damm: el-szaggatni, el-rontani er wollte mir meinen Degen mit Gewalt wegreißen, ki akarta tekerni kezemből a' kardot. II. rec. witrhnúť sa: se eripere, se proripere: fich herausreißen sich hinaus machen, davon laufen: ki-illantani el-menni, el-szaladni. Syn. shičiť (wichitit, “zachiťiť, zahopit) fa. 2) v. witrhat fa 1 et 2 Nris. Usus. ad 1mum Nrum. Witrhla sa Hit: ruptum est filum, die Nath ris el- hordani. 7) eripere de manibus (flamma, periculo etc), servare, liberare: herausreißen, befreien, retten: megmenteni, p. o. valamely veszedelemtöl, meg- szabadítani, meg-oltalmazni, megtartani. Syn, wiflobosit. 8) erumpere, invadere, proruere: hervorbrechen, ausreißen : ki - rohanni, ki-omlani, ki-aus, elszakadṭt a tzérna. ütni Syn. wibehnúť, userit. II. rec. witthat fa: rumpi, ausreißen, ausgeriffen werden, 3. B. die Nath; el- szakadni, szaggatni. Syn, witrhnúť sa. se eripere (salvare), fich ret ten, magát meg - szabadítani (megmenteni.) 3) v. wi trhnúť sa. Witthawač, d, m. v. Witrhač. witrháwaičín, a, e, adj.poss. ex seq. Witrháwačka, i, f. v. Witt. ex seq. witchnutí, á, é, p, c. v. wi trhaní per 7 Nros, Witchnuťi, d', n. v. Witchá. ni per 8 Nros. † witrhnúki, hl, hnu fut. v, witrhnút. II. rec. witrhnút se: v. witchnúť sa. witrhowání, á, n. Nom.Verb. ex seq., witchowat, howal, hugem V. I. imp. hug: freq. ex witrhnút. II. rec. witrhowat fá freq. ex witrhnúť sa. Usus. Trpezliwost' sa mi wi trhuge patientia me deserit, vix tolero, vix contineor: die Geduld reißt mir aus, ver= läßt mich alig szenvedhetem, türhetem. witridupski, kého, m. foriolus homo inanis: Scheifferl, Arschwischer, Bodentreter: semmire kellő (seg - törlö) ember.. tač. witrháwať, al, ám, freq. ex witchat. II. rec. witrháwat fa: freq. ex witrhat sa. witchnút, hnul (bel), hňem, V. P. imp. ni: v. witehal per 8 Nros. Usus. ad 4tum Céru 3 Lúng matti swig wi witrimista, i, m. v. Pochleb. trhnul, Pred čima Matki ňíť, podlizač, 2) v. WitluCeru mocne odwesel: filiam e sinu (e gremio, de complexu) matris abstraxit: die Tochter hat er von der Schook, und von den Armen ihrer Mutz ter hinweg geriffen: a' leányt az Annya öliböl ragadta-el. mog meč násilne mi z Ruk witrhnút chcel ensem mihi eripere (extorquere) volebat, Witriol, u, m, v. Witriolim. witristani, á, é, p. c. v. wi tréskaní. * Witrískáňí, á, v. Witréskáňí. witriskak, al, ám, V. P. imp. ag: v. witrestať. t witčiti, witřel, witru (tu) fut. fut. imp. witti, part. pass. witten v. witret. witrmani, á, é, p. c. suscepto in cassum itinere lassatus, a, um: durch eine unüßige Reiße ermüdet, haszontalan utazásban el- fáradtt. Witrmáňí, á, n. defatigatio per iter frustra susceptum, Ermüdung durch eine fehlschla gende Reife, haszontalan uta zásban elfáradás. witrmat fa, mal sa, mem sa, V. P. imp. witem, et witt mag fa: frustraneo itinere lassari (defatigari), durch eie ne unnüßige Reiße sich ermüden, haszontalan utazásban el-fáradni, witrňení, á, é, p. c. spinis purgatus, a, um: von Dor nen gereinigt, tövisekböl kitisztittatott, megtisztúltt. 2) spinis septus, mit Dornen verzäunt (vermacht, befeßt, umgegeben): tövissel bé-kerített, kerittetett. Syn, otrňení. Witrňeňí, á, n. exstirpatio spinarum, Reinigung von den Dornen, tövisek ki- irtása, ki-vágása, 2) spineum septum (sepimen), seps: Ber zäunung (Bermachung, Besegung, Umgebung) mit Dornen: tövises bé-kerítés. Syn. Ott. ňeňí. witrnit, il, ím, V. P. imp. wittn: exstirpare spinis purgare reinigen von Dornen, ki-irtani a' tövist, ki- vágni. 2) spinis sepire (saepire), Berzäunen (Vermachen, beseßen, umgeben) mit Dornen, tövissel bé-keríteni. Syn. ott ňiť. Witrňowáňí, á, n. Nom. Verb. ex seg. witrnował, nowal, nugem, freq. ex witrňit. Witrolim (Witrolín), u, m. chalcanthum (chalcantum) Plin. H. N. in usu communi vitriolum, i, n. atramentum sutorium; chalcitis, idis, f. Cels. chalcites Plin. H.N. lapis. ex quo aes coquitur: das Vitriol, Kupferwasser, die Schusterswärze: gálitzkö, varga festik. Syn. Witriol, mosad. ná Woda. Aliud est Grifpan, fwetli Ládek, neb Ramen. Bili, swetli witriolím: album bum caeruleum vitriolum : weißes, blaues Bitriol, fejér, kék gálitz - kö. witrolimowi (witrolinowf), 4, é, adj. chalcanthinus, vitrioliens, a, um: vitriolisch, vitriolimos, gálitz - köví, gálitz - köböl - való. Witrioli mowi Rameň, v. Witrolím. Witrolimowi Oleg oleum vitrioli, Bitriol81, gálitz-olaj Witrolimowi Wiwar: elixirium vitrioli, Bitrioleligier, gálitz-főzelék. Witrolimowá Rifelina: acidum vitrioli, Bitriolsäure, gálitzsávó. Wi triolimowć wodka: spiritus vitrioli, Bitriolgeist, Weik Kupferwaffer: fejér gálitz köviz, gálitz-viz, gálitzköböl égetett viz, gúlitzkö spiritus. witroweni, á, é, p. c. absumtus, consumtus. confectus, insumtus: aufzehrt, verzehrt: el- költt, ki- költetett, fogyasztatott, 2) concoctus, digestus verbaut, verkocht: meg - emésztetett. Syn. ftto weni, zažiti. 3) expensis (impensis) destitutus. qu gezehrt, költségéből ki-fo el gyott. Witroweňí, á, n. absumtio, consumtio, confectio, insum tio. nis, f. Aufzehrung, Bers zehrung: el-költés, el-fogyásztás. 2) concoctio: digestio: Berkochung, Verdau ung: ung: meg - emésztés. Syn. witrowit, il, im, V. P. imp. schlagen, abgeprägelt: náddal meg-(öszve) verettetett. Witrst'owáňí, á, n. ope arundinis caesio (percussio), Abprügelung mit dem Rohre, náddal- való meg-( öszve) verés. witrst'owat, kowal, tugem, Witrubowáňí, á, n. Nom. Verb. ex seq. witrubowat, bowal, bugem, V. I. imp. bug: freq. ex witrúbit. Witrucowáni, á, n. Nom. Verb. ex seq. witrucowat, cowal, cugem V. P. imp. cug: pertinacia (contumacia) obtinere ab aliquo: abtrogen: meg-átalkodással (engedetlenséggel) valakitől valamit megnyerni. 2) satiari pertinaciter se ger endo, austrogen, zur Genüge trohen meg-átalkodott maga viselésével kedvét tölteni. 3) finem facere contumaciae (pertinaciae), austroßen, aufhören zu trohen: el végezni (végét szakasztani) a' meg-átalkodásnak. 4) desinere inobedientem esse (obsistere, reniti, refragari): aufhören widerspenftig zu seyn (fich zu widersehen): megszünni engedetlenkedni (akaratoskodni, fejeskedni, nyakaskodni, ellenkedni.) 5) desinere contemnere (despicere spernere), aufhören nicht zu achten, austrogen: meg-szünni meg-vetni (megútálui). 6) probe (satis) divexare, zur Genüge plagen, vexieren, mißhandeln Jemanden: valakit jól meg - trutzolni (gyötreni). witrúfeňí, á, é, p. c. sparsus, dispersus, effusus, profusus, a, um: ausgestreut, ausgeschüttet el-hintetett, el-szóratott. Syn. wifipaní. 2) amissus (perditus) per dispersionem (effusionem), ausgestreut, aus, schüttet, ausgefallen durch das Ausschütten: el- veszett, kirázódott, ki-esett. 3) v. wistrasení. Witrúfeňí, á, n. sparsio, dispersio, effusio, profusio, nis f. Ausstreuung, Aüsschüttükg! el-hintés; el-szórás. Syn. Wis sipání. 2) amissio (perditio) per effusionem, Ausstreuen, Ausfallen, das Verlieren, durch Verstreuung: el – vesztés, kié rázódás, kiesés. Syn. Wis padnutí. 3) v. Witraseňí. witrúsiť, il, ím, V. P. imp. witruf: spargere, dispargere, effundere, profundere: aus streuen, ausschütten, heraus. schütten, z. B. Saamen, Geld, Gerücht, Irrthümer, Wohlthas ten: el hinteni, el-szorni Syn. wifipat. 2) amittere (perdere) per effusionem, v. g. ex sacco, canisterio: ausstreuen, verstreuen, verlieren burch Ausschüttung, z. B. aus der Tasche, aus dem Sacke, Bündl; el-veszteni valamit, p. o. a' zsákból, tarisznyából. 3) v. witrást. 4) egerere ster cus, excreare, de animalibus: ausmisten, ki-ganéjozni, ki - szarni. Syn. wistat. Il passive: witrúsit sa: spare gi, dispergi, effundi, profundi, excidere: ausgeschüttet (verstreut ) werden, ausfallen: el-hintödni, ki-esni. Syn. wifipat sa, wipadnút. Usus Muselo sa mi to nerde 3 Wačku witrúsiť. Witrusowáňí, á, n. Nom. Verb. ex seq. witrusowat, sowal, fugem, freq. ex witrufit. witrúzhení, á, é, p. 6. morti ficatus, repressus, a, um: abgetödtet, abgecasteit: megöldököltetett. Syn. wimitwe ní.. . Witrusowáňí, trutzolni Witrúzňeňi, a, n. mortificatio tio, repressio: Abtödrung, Abcastetung: meg - öldökölés Syn. Wimetweňí. witrúznit, il, im, V. P. imp. зni : mortificare Tertull. com tompescere, reprimere: abtödten, abcasteien: meg-öldokölni. Syn. wimetwit. Witrwání, á, o. duratio, Aushaltung, Ausdauerung, ki tartás, tartóság, sokáig való el-állás. 2) permansio, perduratio: Berhärtung, das Ausdauern: ki-állás, meg - maradás. witewak, al, ám, V. P. imp. ag: durare, tenere dauern, halten, ausdauern, aushalten: sokáig el-állani, ki- tartani. fče ten Rožuch dwe Zimi wittwá. 2) durare, perdurarare, permanere, perseverare: ausdauern, verbleiben, vers harren, bis zu Ende bleiben, aushalten, standhaft bleiben: ki-állani, állandóúl (sokaig) maradni, meg-maradni, lehetni valahol. Syn. obstáwať. Usus. Gá tu dwa Tídne witrwat nemozem. Witrwáwáňí, á, n. Nom. Verb. ex seq. witrwáwał, ať, ám, freq. ex wittwat. Witržek, zku, m. v. Witrž nost'. witrženi, á, é, p. c. v. utrže ní per 2. Nros. 2) ereptus, abreptus: entriffen i ki-(el) ragadtatott. Syn. witthaní, witrhnutí. 3) 3 misli, 3 Rozumu witržení: a) i. e. bez feba: alienatus Liv. resolutus, in ecstasim raptus, externátus, obstupidus, adtonitus, exanimatus, animo li ctus, alienatus sensibus, et ab sensu Liv. qui alienatum habet a sensu animum; entzückt, außer sich, obne Gefühl, unempfindlich, von Sinnen gekommen: magán kivül lévő, el - bámuló, el - gondolkozó, el-ájultt, el-ámúltt, el-bámultt, el bávúltt. b) i. e. " zbláznení: alienatus (turbatus) mente Gell. wahnsinnig, meg- tébolyodott elméjü, a' kinek el-mentt az esze: 3 Rozumú witržením bit: a) alienari, Liv. obstupefieri, exanimari, in animi deliquium incidere, animo linquí, adtonitum reddi, in ecstasim rapit außer sich gebracht wer den, gefühllos (entzückt) werden, von Sinnen kommen: elbámúlni, el-bávúlni, el-gondolkozni. b) i. e. zblázňíť sa, alienari mente Gell. amentem fieri wahnsinnig werden, meg-tébolyodni elméjében. Witržení, á, n. v. utržení per 2. Nros. 2) ereptio, abe reptio, nis, f. raptus, us, m. Entreißung, gewaltsame Entführung: ki (el) ragadás, el-ragadtatás. Syn. Witrhání, Witchnutí. 3) 3 misli Witr žeňí: a) alienatio (excessus) mentis, lipopsychia, ecstasis, is, f. Tertull. Entzüfung, wenn man seines Verstandes nicht mächtig ist, das Außersich feyn: magán kivül-való létel, el-ájúlás, el-bámúlás, el-bávúlás, el gondolkozás Par. Páp. b) i e. zblázňená (po. mútená) misel: mens alienata Liv. delirium: der Wahn finn: bódúltt elne, elméjében-való meg-tébolyodás. witržit, il, ím V. P. imp. wi trž: v. utržič per 2. Nros. Witržka, i, f. v. Witržnost. witrzne adv. petulanter proterve, pervicaciter: freventlich, frech, trotzig, trogiglich: tsintalanúl, szemtelenül nyakassan. Syn. twrdosigňe. wítržní, á, é, adj. petulans, tis, protervus, a, um; pertinax, cis: freventlich, frech, trogig tsintalan, szemtelen, nyakas, kemény nyakú, aka ratus |