tus: verwachsen, zuwachsen: bénött. 3) qui, quae, quod succrevit gewachsen, aufgewach fen: meg nött. Syn. wirostnutí. 4) deformatus, deformis natura; verwachsen, unge= stalt: rút termetü. Zarostnutí, á, n. implicatio, concrescentia, ae, f. Berwachsung: öszve növés. Syn. Zarost'ení. 2) crescendo effectus, abitus; Berwachsung, z. B. der Buchstaben in der Rinde bé növés. 3) succrescentia, das Wachsen, Aufwachs sen: meg növés. 4) defor matio crescendo facta: Bera wachsung rút termel zaroweń, adv. v. zarowňe. zarownańe, adv. aequate, complanate eben gemacht; megegyenesítve. Syn. porownańe. zarownaní, á, é, p. c. aequa

tus, complanatus: eben gemacht, meg-egyenesíttetett. Syn, po rownani, urownaní. Zarownání, á, n. aequatio, complanatio, nis, f. Ebena machung, Ebenung: meg-egyenesítés. Syn. porownání urownání. zarownał, al, ám, V. P. imp.

nag: aequare, complanare: ebenen, eben machen; megegyenesíteni, egyenessé tenni. Syn. porownat urownat. vulg. planirowať. 3arownáwání, á, n. Nom.

Verb. ex seq, zarownáwat,al, ám, freq. ex zarownat. zarowne, adv. simul, una; zugleich egyszer'sinind, együtt. Syn. fpolu, zaroweń. 2) perinde, aeque, ac, pariter, quasi, ac si eben so, auf glei che Weise (Art): hasonló képpen. Syn. podobne, tat. Usus. Zarowne, gatobich gá bol mál k tebe pris, a ne ti te

3

Žart,

art, u, m. iocus, i, m. iocatio, ioculatio, nis, f. facetiae, arum, f. plur. da Scherz, Spaß: tréfa, tréfálódás, nyájasság. Syn. Sartor wání. vulg. Špaj, Špajowć. ňí. boh. Žert, Sprim. Usus. Zart robit, iacum agere (mo vere); iocari: Scherz machen (treiben), scherzen: tréfálódui. 3 nečeho žart robit, rem facere iocum: jocari (iocum agere) de re: Scher; woraus machen: valamiböl tréfát tenni. 3 druhého si art robit: traducere aliquem, einen h nisch durchlaffen: valakiböl tsúfot üzni. To bol mog art, ioc bar, es war mein Scherz, tréfalodtam. Žart rozumet: a.) non male accipere rem; jocum intelligere: Scherz vers stehen, nicht übel nehmen: a' tréfát érteni; valamit roszra nem magyarázni. b.) habere iocum pro ioco; Scher für Scherz halten., tréfát tréfának tartani. Zaden Žart neozu. met, a.) habere iocum pro serio dicto, feinen Scherz vers stehen, Scherz für Ernst hal ten: a' tréfát nem érteni, b.) male accipere, übel nehmen, rosz néven venni. c.) facile irasci, leicht böse werden: köa

nyen

attowani, a, n. iocatio, ioculatio, lusio, f. iocus, m. das Scherzen játszás, tréfáJás, tréfaság, tréfálódás, tréfa beszéd, dévajság, dévajkodás, vulg. Rančowání Spafowání, boh. Rančowání. v. Žert, Zartował fa, towal sa, tugem fa, V. I. imp. tug fa: iocari, ioculari, iocum movere, ludere, nugari: scherzen, Spas treiben: tréfálni, tréfálódni, tréfát indítani, játszani, déVajkodni, vulg. kantowať sa, fpásowat fa. boh. žertowati. Usus. Oni sa žartugú, ioparis, fie belieben zu fchergen, tréfálkódol. Prov. Lašto la gest žartowat, smutnému: tristi musica,

Žartowáwáňí, á á, n. Nom

Verb. ex seq. vulg. Rancowáwání, Spasowawáňí. Zartowawať sa, al sa, ám sa, freq. ex žartowať sa, vulg. kancowawat sa, spasowa.

wat sa.

żartowi, á, é, adj. v. žar. towni. žartowne, adv. ioco, iocose, iocularie, faceta, lusorie joculariter; scherzig, spaßhaft scherzhaft, spaßig: tréfáson, tréfálva, dévajkodva. vulg. tančowne, spásowite, spá fowňe, boh. žertowňe. žartowni, á, é, adj. iocosus, ioculatorius, festivus, facetus, ludibundus, ludicrus, a, um, iocularis, e: scherzig, scherzhaft, spaßhaft, spaßig kurzweilig, posfirlich: tréfás, tréfát üző, játékos, dévaj, vig. vulg. spasowiti, spá. fawni, fantowliwi, kaniowni, boh. fprimowni, dertow. ni, et sertowni. Usus. fre powis, gat si Clowek žar. towni, žes ináč urobit ne= mobel: dices enim, ut es homo facetus, non tibi fuisse integrum: denn du wirst sagen, wie du ein scherzhafter (gescherziger) Mensch bist, du habest nicht anders können: mert azt fogod mondani, a' mint tréfás ember vagy, hogy nem lehetett töled. artowná Rec, jocus, Scherzrede: tréfás beszéd. Hartowné Werse, carmen iocosum, Scherzgedicht, tréfás versek. Zartowné Slo wa rozpráwat, mittere (iacere) ridiculum, eine Scherzrede schließen laßen, tréfa be szédet (nevetséget) indítani, katzagni, tréfálódni. Sartownica, i, f. ioculatrix, cis, f. iocosa femina: Poßenreißerinn, scherzhaftiges (fpafiges) Frauenzimmer, Scherztreiberinn: tréfás (tréfálódó, tréfát értö) aszszony. vulg. Spasownica. Zartowňík, a, m. iocosus hoino, iocasta, ae, m, ioculator, is, m. stropharum in

telligens, iocosus (facetus, face tiis plenus) homo: Spaß vogel, Scherztreiber, Poßenrei fer: tréfás (tréfáló, dévaj, tréfát értö) ember. Syn. Zar tować, Zurwal, Psisto. vulg. Spasowniť.

:

Zartownost', i, f. studium iocandi: Scherzhaftigkeit, Spashaftigkeit: tréfáság. vulg. Ran cownost'. 2) ratio rei iocosa, Scherzhaftigkeit einer Sache, tréfás állapottya valaminek; nevetséges dolog. Zárub, u, m. septum arborum, munimentum ex arboribus stralis Berhau, Berhack: faágokból tsinált kerétés. Syn. Záseta. zarúbani, á, é, p. c. caesus, a, um: zugehaut, gehaut: vágott. 2) cadi inceptus, u gehaut, angefangen zu hauen: meg-vágott, meg- vágattatott, vágni kezdetett. 3) porro caesus, weiter gehaut, jus gchaut: tovább vágott. 4) interseptus, verhaut, el (meg) rekesztetett vágott fákkal. Syn. zaferant.

Zarúbáňí, à, n. caesio, nis, das Hauen, Zuhauen: vágás. 2) incisio: das Einhauen, bévágás. 3) interclusio, Bers hauung z. B. des Weges: elmeg) rekesztés. Syn. Zases

zarúbat, bal, bem, V. P. imp. zarub: caedere, zuhauen, hauen: vágni. 2) incipere caedere, zuhauen, anfangen zu hauen: meg- vágni, vágni kezdeni. 3) pergere caedere, wei ter hauen, zuhauen: tovább vágni. 4) do nečeho, do ňetobo: incidere, intro secare, einbauen, bé (belé) vágui. 5) intersepire, (obsepire, intercludere, obstruere) arboribus stratis :

verhauen,

durch einen Berhan versperren, 3. B. den Weg: el- rekeszteni meg -rekeszteni (-tem) p. o. utat el - fogni utjat levágott fákkal. Syn. zafekat. Usus. Zarúbali_mu Cestu oð Známost'i. Il. rec. zarubat fa: se obsepire (intersepire etc), arboribus stratis: fi verhauen, sich damit decken: el(meg) rekeszteni magát etc. Syn. zasetat fa. Zarúbáwáńi, á, n. Nom.Verb. ex seq.

zarúbáwať, al, ám, freq. ey zarúbat. II. rec. zarúbawat fa, freq. ex zarúbať sa. zarubení, á, é, p. c. v. obrúbení.

Zarubeňí, á, n. v. Obrúbení. zarubit, il, im, V. P. imp. rub. v. obrúbit. Zárubňa, i, f. v. Prerubňa. zarubnúť, bnul (bel), bňem, V. P. imp. bni, de uno actu, bňi v. zárúbat. II. rec. 3 rubnút fa, v. zarubať sa. 3arubowání, á, n.Nom.Verb.

ex seq. zarubował, bowal, bugem, freq. ex zarubnút. II. rec. zarubowat sa freq. ex zatúb, nút ra.

zarúcaní, á, é, p. c. v. zarúče

ní.

Zarúcáňk, á, n. v. Zarúteni. Zaručáňí, á, n. v. Zaričání. 2) v. Zaručeňí. zarúcať, at, ám, V. P. imp. cag, v. zarútiť. II. rec. za rúcat fa, v. zarútiť sa. zaručať, čal, čím, V. P. imp zaruč, v. zaričať. zarúčať sa, čal fa, čim sa V. P. imp. čag få, v. zarus čit fa. zaručení, á, é, p. c. vadatus, a, um: verbürgt i kezesség alá vetett. Zaru.

sponsio, fide iussio, nis, f. das Bürgen, Gutstehen, Ber tröstung zum Rechten, rechtli che Tagleistung: kezésség. Syn. Ručení, Rukogenstwi, Zastu. powání.

zaručiť, il, im, V. P. imp.

zaruć: vadari: vom Gegen theile verlangen, daß er Bürgen - stellen soll, daß er zum Termin gewiß kommen werde; oder ihn vor Gericht fordern: kezesség alatt törvénybe idézni. II. rec. zaručiť sa za nekoho: fide iubere (spondere, cavere) pro aliquo: bürgen (Bürge feyn) für jemand: kezessé leu

Zarucowáňí, á, n. Nom.Verb. ex zarúcowat. Zaručowáňí, á, n. Nom.Verb. ex zaručował. zarucowat, cowal, engem, freq. ex zarúcať. zaručówať, čowal, čugem freq. ex zaručit. 11. rec. zaručiť fa. 3árusta, Catha palustris Linn. Butterblume, Kuchblu me: sárga virág, motsárfü. † zarůst, zarostl, zarostu fut. v. zarost'. zarútení, á, é p. c. obrutus,

a, um: verschüttet, bedeckt; el-borított. el-boritatott, el-nyomattalott. Zarúteňí, á, n. obrutio, nis,

f. Verschüttung, Bedeckung: el- borítás, el - nyomattatás. zarútiť, il, im, V. P. imp. cuť : obruere, verschütten, bedecken: el- borítani. bé - borítani el-temetni. Syn. zarúcať boh. zatičiti. II. rec. zarútiť sa: obrui, verschüttet werden, elnyomattatni, bé (el) boritatni. Syn. zarúcať sa. boh, začítit se. zarwani, á, é, p. c. rwani. Zarwáňí, á, n. v. Rwání, Kwáňí.

zarwi, v. twat.

† zařwati, začwal, zaťwu fut.

idem.

zaf, zase, adv. iterum rursus: wieder wiederum: ismét, isA még, isméglen, megént, megénten. Syn. druhí Káz (druhim Rázem). boh. op'et. Usus. Zas gich napomeň (napomňi), iterum illos admone, ermah ne sie wiederum (zum andermal ) : intsd öket megént. Ta zlost sa zas obnowila, malum iterato recruduit das Uibel hat wieder (vom neus en) überhand genommen : az a' gonoszság ismét meg - újúltt. 2) denuo, novitus, rursus: wieder, von neuem, neuerdings: újra, újoslag. Syn. nanowo, oznowec, poznowen, poznowu, znowa, znowu, z Nowoti. 3) contra, vicissim, rursus: wieder, hinwiederum, dagegen viszontag, megént. naprotiwa. 4) in compositione, re, zurück, wieder: viszsza. Syn. naspát. Usus. 3af Sat, reddere, wieder geben, viszsza adni.

zasadení, á, é, p. c. insertus,

iniectus, insitus, a, um; eingehoben belé szerkeztetett, belé- tétetett. 2) impositus, immissus, insertus: einge fest, hineingefügt: belé-botsátott, belé- tétetett. 3) inclusus. insertus: gefast, einge= schloßen, hineingefügt: belétsináltt, belé - foglaltt. 4) implantatus insertus: eingefeßt, eingepflanzt: bé- ültetett. Zasadení, á, n. insertio, in

iectio, nis, f. Einhebung: belé - szerkeztetés, belé - tévés. 2) impositio, immissio. insertio: Einfeßung, Hineinfü gung: bé-botsátás, bé-eresztés, belé- tévés (botsátás).

3) inclusio, insertio: Fassung, Einschließung, Hineinfügung: bé- tsinálás, bé - foglalás. 4) implantatio, insertio; Einses sung, Einpflanzung: bé-ültetés.

zasasit, il, ím, V. P. imp. zafa8, Dwere, Orno: inserere, iniicere, ianuam, fenestram: eine Thüre, ein Fen ster einheben (in die Angel): belé szerkeztetni, belé (bé) tenui, p. o. ajtót, aklakot. wložiť, wsadiť. 2) imponere, immittere, inserere: einsehen, hineinfügen, z. B. Stei ne, Zähne: bé tenni, belébotsátani, belé-creszteni. 3) includere, inserere gemmam auro: fassen, einfassen, hineinfügen: bé- tsinálni, bé-tenni, belé foglalni. Syn. zaprawit, 4) Strom, Bob, Stuch, fi. zulu x implantare, inserere: einfeßen, einpflanzen: béültetni.

Zasadíwáňí, á, n.Nom.Verb.

ex seq zasadiwał, al, ám, freq. ex zasadit. safadnúť, dnul ( del ), dňem, V. P. imp. dni: v. sadnúť. Usus. a Stol zasadnúť, mensae adsidere, sich zu Tische fegen, asztalhoz ülni. 2) Mes sto nekomu zasadnúť, Íocum alicuius sedendo occupare, in alieno loco considere, residere fich auf ein fremdes Ort sezen, niedersehen, dasselbe ein raumen: valaki helyét el-fogni, el- foglalni, más helyébe ülni. Syn. zasednút. Usus. Zasadel mu mesto, in loco illius consedit, er hat sich auf sein Ort niedergefeßt: az ö helyére ültt. Zasadnutí, á, n. v. Sadnúti. 2) occupatio loci per sessionem, in alieuo loco sessio

Einräumung eines fremden Orib, hely el fogás, el- foglalás, más helyére ülés. zasadzení, á, é, p. c. fuligi nosus Prud. fuligine infectus, a, um beruft, voll Ruß: kormos, meg - kormositatott, Zasadzeňí, ¿, n. fuligine infectio, Berufung, meg-kormozás, meg- kormosítás. zasadziť, il, ím, V. P. imp. zasadz: fuligine inficere: be rußen, mit Ruß beschmußen i meg kormozni, meg-kormosítani.

Zafadzowáňí, á, n. Nom.Verb. ex seq.

zasadzował, zowal, zugem, freq. ex safasit. boh. zasa zował.

zasancowani, á, é, p. c. circumvallatus, obvallatus, val latus, a, um verschanzt, környől sántzoltatott, árkoltatott. Syn. zakopaní, osanco wani.

Zasancowání, d, n. munitio,

circumvallatio, obvallatio, vallatio, nis, f. munimentum, i, n. Verschanzung, das Bers schanzen, das dazu aufgeworfene Werk: környül sántzolás, árkolás. Syn. Zatopáňí, Osan, cowani.

zasancowat, cowal, cugem, V. P. imp. cug: circumvallare, obvallare, vallare: vers schanzen, környül sántzolni (lom), árkolni (lom). Syn. zakopať, osancowat. Zasankowání, á, n. v. San. towání.

zúfankowat sa, kowal sa,

fu

gem fa, V. P. imp. tug sa: V. sankowak sa. zasanowani, á, é, p. c. v. fanowani. Zasanowání, á, n. v. ba, Šanowáňí.

Sano

zafa=