Obrázky na stránke
PDF
ePub

pajkos. Syn. zlotrení. boh. zlottili. Zlotrelost, i, f. nequitia, ae,

f. Bosheit, Muthwillen, Schall heit: tsintalanság. Syn. 3lo. trenf.

zlotrení, á, é, p. c. idem. 3lotrení, á, n. v. Zlottelost. 3lotret, rel, rim, V. P. imp.

3lotri nequam fieri, ein B8sewicht werden: gonoszszá lenni. Syn. zlotrit fa. ·

† zlottili, á, é, adj. v. zlotreli.

zlotrit, il, im, V. P. imp.
zlotri: nequam facere, zum
Bösewicht machen: gonoszszá
tenni. II. rec. zlotrit fa, V.
zlotref.

3lowolne, adv. malevole (ma-
livole), übelfinnig, mikgönnend:
übel gesinnt gegen jemand: go-
noszúl, gonosz akaró.
zlowolni, á, é, adj. malevo-
lus (malivolus), a, um:
malevolens, tis: Mißgonner,
übel gesinnt gegen jemand: go-
nosz akaro.
Zlowolnost, i, f. malevolentia,
(malivolentia), ae, f Cic.
üble Gesinnung gegen jemand :
gonosz akarat.
zložení, á, é, p. c. composi-

tus, a, um zusammengelegt
öszve - lett, öszve - rakott. 2)
collectus, compositus, conva
satus: zufammengepackt, einge
packt: öszveszedett, rakott,
pakoltt. Syn. poukládaní.
vulg. (pakowani. 3) compli-
catus, jusammengefaltet, ösz-
ve-türtt, öszve akasztatott.
Syn. ffaldowani, zebraní.
Usus. Zložení Lift, epistola
complicata, zusammengelegter
Brief, öszve tsináltt levél. 4)
collatus, zusammengelegt, ösz-
veszedett, öszve-lelt. Usus.
Zložené na Wino Peňáze. 5)
coniunctus, consociatus fits

faminengefeßt, zufammengefügt:
egybe foglaltt, foglaltatott. U
sus. Zložení (zbehnutí) Rluft,
vena cumulata, Gejtbcf in
Bergwerke, boh. Rhen Rudi.
6) exoneratus, expositus,
depositus, repositus: abęd
den, niedergelegt: le- rakott,
le- tétetett, el- tétetett. Us
Zložení poklad, thesaurus,
repositus, beigelegter Cy
el- tétetett (el- tett) kins
7) solutus, persolutus:
richtet, megfizetett. Sy
fložení 8) z úradu zložení,
munere privatus, caffert,
gefeßt: tisztból le-tétetett, h
vatalától meg-fosztatott. Sa
wiboseni, wistaweni. vulg.
tafirowani.

Zložení, á, n. compositio, nis
f. Zusammenlegung, öszve-lé
vés, oszve- rakás. 2) colle
ctio, compositio, convasatios
Zusammenpackung, Einpackung
öszve- szedés, rakás, pak
lás. Syn. poukládání.
Spatowání. 3) complicat,
Busammenfaltung, öszve-tars
öszve - akasztalás. Syn. S
dowání, Zebrání. 4) coli
tio, v. g. pecuniae: Bujan
menlegung, z. B. des Geldet
öszve hordássa, tévése, P.
a' pénznek. 5) coniunch,
consociatio: Zusammensehun
Zusammenfügung: egybe-fog-
lás. 6) rota in mola, Gang
der Mühle, das zur Mühle g
hörige Getriebe: malom kerék
Trogé Zložení, mola triplet
(cum tribus rotis), cine Mi
le mit drey Gängen: háro
kerekü malom. 7) exoner

tio, expositio, depositio, t
Abladung, le- tétel, ki-tétel.
le - rakás, le-rakodás. 8)
lutio, En-richtung, le-tévés

meg-fizetés. bolt. Složen
9) Zložení z úradu, prive

3

tio

tio (abrogatio) muneris, Cafe sation, Caffirung, Beraubung. Abseßung, Abschaffung des Am. tes: tisztböl le-tétel, le- tévés, kaszírozás. Syn. Wihodeňí, Wistaweňí. vulg. Rajirowání.

[ocr errors]

: zložiť, il, ím, V, P. imp. 3loz: componere, zusammen legen, z. B. Dinge: öszve-rakni, tenni. Usus. W gedno zložit, idem. 2) Sati, Rni. hi : colligere, componere, convasare : zusammenpacken, einpacken, z. B. Wäsche: öszve szedni, rakni, pakolni. Syn. poukládat. vulg. spats wat. 3) complicare, zusam falten, zusammenlegen, geschichts faltend, . B. Serviette öszve-türni, öszve - -kasztalni, öszveszedni. Syn. ffalso. wat, zebrat. 4) conferre pecuniam zusammenlegen das Geld: öszve - rakni, tenni, p. o. pénzt, borra, serre etc. 5) cosociare, zusammenlegen, 3. B. Menschen ins Quatier: öszve - adni, társulodni. 6) jungere, componere: zusam menseßen, zusammenstellen, zu. fammenfügen: öszve - foglálni. 7) deponere, ablegen, herablegen, von sich legen, z. B. Last: le- tenni. le-rakni, p. o. a' terhet. Usus. Rlobúk, plást, 3brog zložit: deponere arma, pileum, pallium: Hut, Mantel, Waffen ablegen, nies derlegen: a' süveget le-venni, a' köpenyeget le vetni, a' fegyvert le tenni. Úrad swog zložit, abdicare magistratum, se magistratu abdicare; abire magistratu; deponere (resignare magistratum, provinciam: fein Amt aufgeben, ab.. treten, ablegen; derselben sich entschlagen, enziehen, entledigen : tisztit le-teuni. Starost alo.

[ocr errors]
[ocr errors]

git, odložiť: ponere curam, die Sorge ablegen: le-tenni (félre tenni) a' gondot. We du priwetiwoft zložit, 8iwokim (zuriwím) bit: exuere hominem (se homine), exuere humanitatem : alle Freundlichkeit ausziehen, (unmenschlich) werden: minden emberséget félre tenni; kegyetlenné (embertelenné) lenni. 8) deonerare, exonerare, exponere, demere: abladen, herabnehmen, das eine Last ist, . Be Waaren aus dem Schiffe, vom Wagen: le tenni, lerakni. 9) solvere, reddere: entrichten, le- tenni, még - fizetni. Syn. platit, zaplatiť, boh. Tožiti. Usus. Zložit Dlub, persolvere debitum die Schulden erlegen, bezahlen, tilgen, abtragen, abzahlen, ent richten: meg-fizetni az adósságot. 10) zložiť z úradú, privare aliquem munere, munus (officium) alicui adimere: caffiren, abseßen jemanden von seinem Amte, ihn abschaffen, des Amts berauben: le tenni valakit tisztségéből, meg-fosztani valakit hivatalától. kaszszírozni. Syn. wihosit, wi stawit, zbawit. vulg. tasis rowat. II. rec. zložiť sa: componere, conferre pecuniam, Geld zusammenlegen : öszvesen tenni, öszve - tenni. Usus. Zložme fa na piwo. 3lozití, é, é, adj. corpulentus, subcrassulus, quadratus, a, um: unterseht, stark, und dabei klein: testes, válas, izmos, köptzös. Syn. udatní, zawázaní. boh. fložili. Zložitost, i, f. subcrassuli con

[ocr errors]

sistentia (conditio), die Bes. schaffenheit eines unterseßten MenTchen, tostesség, köptzösség. Syn.

Syn. udatnost, zawázanost. boh. Složitost. Žltataika, i, f. v. Zláčeňica. žĺtast'e, adv. subflave, gelblich, sárgasan. Syn. žltawe. žĺtasti, á, é, adj. subflavus, a, um: gelblich, sárgás. Syn. Zltawi.

žĺtawe, adv. v. žĺtast'e. žltawi, á, é, adj. v. žĺtasti. žite, adv. flave, gelb,sárgan.vulg. žulte. boh. žlute. žitek, ttu, m. vitellus, i, m. Cic. Horat. vitellum (ovi), i, n. Apic. der Eierdotter, der Dotter das Gelbe) im Ei, des Eics: tojás sárgája, tyúkmony széki. vulg. Zultek. boh. Žlutet.

žlčení, á, é, p. c. gilvus redditus, a um: gegelbt, gelb gemacht: meg- sárgíttatott. Žlteňí, á, n. Nom. Verb. ex ZLELE. Žlčenica, i, f. v. Zláčeňica. Žltenta, i, f. idem. žití, á, é, (abs. žlto), adj. flavus, gilvus, helvus. helvolus, luteus, fulvus (etiam luridus de dentibus) a, um: gelb, sárga. vulg. žulti. boh. luti. Usus. iti gako Woft, gilvus Virg. gilbus Pallad. gelblich, fahl, falb, wachsgelb sárga mint a' viasz. Žltá Ružička, planá žltá Ifterka: v. Plamének. žlčit, il, im, V. P. imp. žiť: gilvum (helvum, flavum reddere: gelben, gelb machen: megsárgítani. vulg. žultiť. boh. žlučiti.

žltkowi, á, é, adj. luteus, ,a, um: dottergelb, sárga. vulg. sulttowi. boh. žlut towi. žĺtňút, tnul (tel), tňem

V. P. imp. žĺtni: flavescere, flavere: gelb werden: sárgúlni.

Syn. ozitat. vulg. žultnúť. boh. žlutnúti. Žitost, i, f. flavedo, inis, f. die Gelbe: sárgaság. vulg. Zul toft. boh. Žlutost. † Žluč, i, f. v. Žlč. + žlučina, i, f. v. Žlčina. zlúšení, á, é, p. c. illectus, allectus, pertractus, seductus, a, um: angelockt, angereizt: hozzá tsábított, tsalattatot Syn. zwábeni, zwedeni, zmi, mení, zlatomení. zlúdeňí, á, n. alliciamentum, i, n. allectio, pertractio, se ductio, nis, f. Ablockung, Inreizung: hozzá - tsalás, tsábí tas. Syn. 3wábeňi, Zwedeni, Zmameňí, Zlakomeňí. zlúšič, il, ím V. P. imp. zlus: allicere, perlicere, pertrahe re, seducere: ablocken, ante zen: el- tsábítani, hozzá tsalni. Syn. zwábiť, Jomámit, zwest, zlatomit. Zlusitel, a, m. allector, illex, icis, m. Ablocker, reizer édesgető, hozzá tsaló, tsábító, ámitó. Syn. Wábiit. Zluhač, a, m. mendaciloquas, i, mendax, cis, m. ein i ner, Lugengeist: hazug-ember. Syn. Lúbať, Luhar, zlubaní, á, é, p. c. mentitus, false dictus, a, um: gelogen hazudott, hazug, hamissi mondott. Syn.lubani. Usus. ge zluhané, hoc est false di ctuin, hoc est mendacium: das ist gelogen: ez hazugság, ez hazug mondás. 3lubáňí, à, n. mendacium, ↳ n. dictio mendacii: ein Sug das Lügen, die Lüge: hazugság. Syn. Lubáňí, Lužobe. 2) ictus vanus, icendo: Fehlschlag: el-nem sülés (sütés). zluhat, hal, žem, V. P. imp. -zluž, v. seq. boh. felbati."

error in

hnúť, hnul (hel), hňem, V. P. imp. bni: mentiri, hňi: nendacium dicere: lügen, ein e Lüge fagen, nicht wahr reen hazudni. Syn. sciģáňit. Jsus. Nech sem zluhal, gestli: = nentior, si: ich will gelogen aben, wenn: hazug ember leyek, ha. Rádbich zluhal w om facile mendacis perscam sustineo; facile sim menlax in (de) re; ich will gern elogen haben in (bei) etwas: bben örömest hazng ember naradok. 2) mentiri, verbis ion stare: lügen, nicht Wort jalten: szavát meg nem tarani, hazudni. 3) fallere, nentiri: hintergehen, triegen, ügen: meg-tsalni. Syn. ofá it. 1) non sequi (de ictu), id irritum cadere. irritum ieri, non respondere exspestationi, fallere exspectationem versagen, der Erwartung nicht gemäß seyn, von einem Feuergewehr, wenn es nicht losgehen will; fehlschlagen: hazudni, el nem sülni. Usus. 3lu bla mi Flinta, fallit exspectationem meam (non respondet exspectationi meae) sclopus, die Flinte versagt, nem sülki a' puskám.

uhnuťí, á, n. v. Zluháňí.
uhowání, á, n. Nom. Verb.
ex seq.
uhowat, howal, hugem freq.
ex zluhat.

uklí, á, é, adj. raucens. tis ;
raucidus Horat. raucidulus,
a, um: rauzig, stinkend: seny-
vedtt, poshadtt, veszett, bü-
dös, meg- büdösültt. Syn.
potuchli, tuchli, tuchliwi.
Aliud est. plesňiwi.

luklost, i, f. rancor, is, m. Pallad. das Ranzige, der ranzige Geschmack, oder Geruch, z. B. des Specks: senyvedttség,

rothadttság, posvadás, hús meg-büdösölése, poshadtsága. Syn. Potuclina, Tuchlina. zlutnúť, knul (tel), knem, V. P. imp. tni: rancescere Arnob. raucere Lucret. ranzig oder stinkend werden (seyn), meg-senyvedni, poshadni. zlúpení, á, é, p. c. spoliatus, direptus, a, um; beraubt, geplündert: meg - fosztatott. ki-raboltatott. Syn. ozbiga ni, wizbiganí. 3lúpaňí, á, n. spoliatio, direptio, nis, f. Beraubung, Plünderung: meg - fosztás kirabolás. Syn. O3bígáňí, Wizbígáňí.

zlúpiť, il, ím V.P. imp. zlup:
spoliare, diripere: berauben,
plündern: megfosztani. ki-
rabolni. Syn. ozbigať, wizbí.
gat.
zlús čení, á, é, p. c. v. zlúska-
ní, vulg. zlústení.
Zlúsčeňí, á,
á, n. v. 3lúskáňí,
vul. 3lústeňí.
zlúsčit, il, ím V. P. imp. zlúf
či, v. zlústat, vulg. zlústiť.
II. rec. 3lúfcit fa: pellem
amittere, folliculis privari:
die Hülse verlieren, der Hülse
beraubt (entblößt) werden: fosz-
lani, le- menni. Syn. zlúskať
fa, vulg. zlúftit fa. Usus.
Zlúčila sa mu Rožka z
Rani, c.

zlúskaní, á, é, p. c. e silignis
exceptus, folliculis privatus,
a, um gehülst, der Hülse bes
raubt, abgehülst: ki-törsöltt,
morsoltt, tokjából ki - sze-
dett. 2) v. dokonaní.
3lústáňi, á, n. e siliquis excep-
tio, folliculis privatio: das
Abhülsen, Hülsen, Beraubung,
Entblößung der Hülse: tokjá-
ból kiszedés, ki-törsölés,
morsolás. 2) v. Dotonání.
zlúskať, al am, V. P. imp. tag: c

siliquis excipere,
excipere, folliculis
privare: hülsen, abhülsen, der
Hülse berauben, entblößen: ki-
törsölni, morsolni, tokjából
ki - szedni. 2) v. 8okonat.
II. rec. zlústáť sa, v. zlús.
čiť sa.

3lúskáwáňí, á, n. Nom. Verb. ex seq.,

zlúskáwať, al, ám, freq, ex 3lustat. II. rec. zlúskáwať sa, freq. ex alustat sa. zlusteni, á, é, p. c. v. zlúť

*

čení.

3lústeňí, á, n. v. zlúsčení. * zlúftit, il, ím V. P. imp. 1 ti, v. zlúčiť. II. rec. zlús tit fa, v. zlúscit fa., † 3lútek, tku, m. v. Žltek. lútenice, f. v. zlátenica. Slútenka, i, f. idem.

† žluti, à, é, adj. v. žltí. † žlúttowi, á, é, adj. v. žít. kowi.

† žlutnúť, tl, tnu fut. v. žle

tnúť.

+ žlutost, i, f. v. Žltosť. Zlutowáňí, á n. miseratio,

nis f. das Erbarmen, die Ers barmung: szánakodás, könyü→ rülés, keserülés. boh. Slito. wání. zlutowať sa, towal sa, tugem fa V. P. imp. tug fa: misereri, miserescere: sich erbarmen: szánni, szánakodni, keserülni, könyörülni. boh. flitowati se. zlutowawat sa, al sa, ám sa, freq. ex praec. boh. flitowa wati se.

3lutownica, i, f.. miseratrix, cis, f. misericors fem. Er barmerinn: szánakodó, könyörulö aszszony. boh. Sli townice.

Zlutownik, a, m. miserator, is, m. misericors vir: Ers barmer: szanakodó, irgalmas,

kegyelmes, könyörülő ember. boh. Slitownit. Zluwa, i, f. Ptak, v. Wlha, žina. 2) Zelina, v. Dabrawe nít.

Žlwa, i, f. idem. zmáčaní, á, é, p. c. v. 3mo čení.

3máčáňi, á n. v. 3močení. zmáčať, al, ám V. P. imp. ag,

v. zmočiť, boh, smáčetí. † zmáčeti, čel, čím, idem. zmaťčení, á, é, p. c. molli

tus, emollitus. mitigatus, a, am: erweicht, weich gemacht: meg-lágyíttatott, puhittatott boh. zmetćeni. Zmatčení, á, n. mollitio, e molitio, mitigatio, nis, f. Erweichung: lágyítás, puhitás. boh. 3metčeňí. zmakčit, il, ím V. P. imp. zmakči: mollire, emolire, mitigare, mitificare: erweichen, weich machen, z. B. Horn, Holz, Beule: lagyitani, puhitani. boh. zmeťčiti. II. re zmatčiť sa, v. zmaknúť. 3makle, adv. molliter, wrich, lágyan, puhán, gyengén, meglágyúlva, puhúlva. Syn. zm. Enute.

[ocr errors]

pu

zmaťlí, á, é, adj. mollis, e; emmollitus, a, um: erweicht, weich: lágy, gyenge, puha, meg lágyúltt, puhúltt. Syn. zmaknuti. zmaknúť, knul (kel), kňem, V. P. imp. tni: mollescere, molliri, molem fieri: weich werden: meg- lágyúlni, húlni. boh. zmernúti. 3maknute adv. v. zmakle. zmaknutí, á, é, p. c. v. zmar Eli. 3maknutí, á, n. mollescentia, ae, mollitio, nis, f. das Weich werden, Erweichung: meg - lágyúlás, meg-puhúlás.

« PredošláPokračovať »