zmislani, á, é, p. c. cogitatus, in animum inductus, a, um: gedenkt, gedichtet, gedacht: eingebildet, vorgestellt: gondoltt, képzeltt. Syn. mislení. 2) excogitatus, fictus, confictus, commenticius commentus, a, um: erdichtet, erdenkt, ausgefinnt: ki-gondoltt, költött, koholttt. Syn. zmisleni. Zmísláňí, á, n. imaginatio, cogitatio, meditatio, nis, f. das Dichten auf etwas, Einbil dung, Vorstellung: gondolat, képzelés, gondolkodás. Syn. mislení, 2) fictio, confictio, excogitatio, meditatio, nis, f. das Dichten auf etwas, Erdichtung, Aussinnung, das Erdichten: ki-gondolás, koholás, költés, költemény. 3) opinio, imaginatio: Einbil dung, Vermuthung, Meinung : vélekedés. boh. Smiflení. zmislať, al, ám, V. I. imp. Lag: imaginari, meditari, cogitare rem, iu animum inducere, animo concipere rem: dichten, auf etwas denken, fich einbilden, fich vorstellen: vala miről gondolkozni, valamit képzelni, gondolni magának. Syn. miflet o nečem, na ňečo. Usus. Co zmislás? 2) excogitare, comminisci, fingere: dichten, erdichten, erdenfen, aussinnen: költeni, koholni, ki - gondolui. Usus. Wseličo na mňa zmíslá, varia adversum me comminiscitur. 3) nečem: cogitare putare, opinari, sentire, iudicare: denken, meinen, vers muthen, urtheilen: vélni, itélni. Syn. miflet, súdiť. 4) v. mislet. boh. fmisliti. 3mislec, a, m. fictor, is, m. Dichter, kóholó, költö, kigondoló. Syn. 3mislenkár. 2) poeta, Dichter, Poet: versszerző. Syn. Wer sownik, Wersow, Skladatel. zmisledi, adv. poetice, dichterisch, versszerzők módgyára. Syn. werfowňidi. zmisledi, á, é, adj. poeticus, a, um dichterisch: vers-szerzöket illető. Syn. wersownici. Zmislectwi, á, n, poesis, ars poetica Dichterei, Dichtkunst, vers - szerző tudomány. Syn. Wersownictwí. 3mislet, u, m. poema, tis, n. Gedicht, költt (szerzett ) vers. Syn. 3misleni. 2) v. 3miflenta. 3mislení, á, é, p, c. fictus, confictus, commentus, commenticius, fabulosus, excogitatus, a, um: ersinnt, erdichtet: ki- gondoltt, ki költött, koholtt. Syn. wimislení, zmiflani. boh. smislení. vulg. ffintowani, zfundowani. Usus. 3misleni wers, v. 3mi. flex. 3mislení, à, n. fictio, confictio, inventio, excogitatio, nis, f. Errichtung, Ersinnung, das das Erdichten: ki-gondolás, koholás, költés. boh. Smisle. ní. 2) v. seq; zmislénka (3míslénka), i, f, idea, phantasia, res ficta, fabula, ae, f. commentum. figmentum, i, n. Finte, Erdichtung, etwas Erdichtetes, Gedicht: ki gondoltt látás, embernek elméjében forgó képzelés, sófia beszéd, költemény. Syn. Báseň, vulg. Finta. boh. Smislenka, et Smislinka. U sus. Gest tat, gak powedám, famá 3mislénka: est, ut dico, fabula pura: es ist wahr: was ich sage, dies find lauter Narrenwerke: a' mint dom, tsak sófia beszéd, költemény. 3mislenkár, a, m. v. 3mislec, et Basňár. 3mislenkárček, a, et tečka, m. dem, poetaster, i, m. poetilJa, ae, m, Dichterling, versszerzőtske. mon zmislenkárčin, a, e, adj. poss. ex 3mislenkarka. 3mislenkárek, tka, m. v. 3mi. flenkárček. 3mislenkárka, i, f. v. Basňárfa. 2) poetria, ae, f. Dichterinn, versszerzőné. Syn. Wersownička. zmiflentársti, adv. v. zmisle di et básňárski.` zmislenkárski, á, é, adj. v. 3misledi et basňárski. Zmislenkárstwi, á, n. v. 3miflectwi, et Basňárstwí. zmiflet, lel, lím, V. P, imp. 3misli, cum vel sine dat. pers, et accus, rei: excogitare, fingere, effingere, comminisci, invenire: erfinnen, erdichten, ausdichten, erdenken: kigondolni, ki-koholni, költeni. Syn. 3mislet fi. vulg. fintował, fundował. bah. fmisliti. II. rec. 3mislet si: perpendere, considerare: be. trachten, bedenken: meg-gondolni, visgálni. Syn. pomislet si, rozwážiť. 2) v. zmislet. Usus. Col len zmislel! quid non excogitavit! was hat er nicht erdichtet: mit nem gondolt ki! zmisletedelne, et zmislete8elňe, adv. fingibiliter, erdichtlich ers denklich: ki-gondolható (költhető) képpen. zmislitedelní, et zmislite8elni, á, é, adj. fingibilis, cogitabilis, e; qui (quae, quod) cogitar. (excogitari) potest: erdenklich, erdichtlich: ki-gondolható, költhető Usus. We da zmisletedelná Čest, omnis cogitabilis honor, alle erdenkli, che Ehre, minden ki - gondolható tisztelet. zmisliti, il, fm, v. zmisleť. 3mit, 3mil, 3migem V. P. imp. 3mi abluere, abwaschen, le(meg) mosni. boh. fmiti. Csus. 3mil (spral ho D'est, ablutus est pluvía; bene (sane) imaduit pluvia: der Re gen hat ihn abgewaschen, rem Regen ist er recht (ziemlich) naß: meg - mosta ötet az eső. Añi ho Woda nemige: nec aqua hoc illi abluet; non evitabit poenas auch das Wasser kann das nicht abwaschen: még a' viz se mossa le- róla. 3mi• gem mu 5lawu, serio habebo ipsum, ich will ihm den Kopf recht abwaschen: jól megmosom (meg-korpázom) a' fejét. 3mítání, n. v. Pohadzdwás ní, 2) v. Odoláňí, Odráža. ňí. 3) v. wáří, † zmítati, al, ám, v. pohád. zował, 2) v. odolať, odrážať. 3) v. wát. zmiti, á, é, p. c. ablutus, a, um: sás. † 3mítka, i, f. v. Zmetká. 3míwání, á, n. Nom. Verb. ex seq. 3miwat, al, ám freq. ex zmiť: boh. fmiwati. Zmizeňí, á, n. v. Zmiznuťí. zmizet, zmizet, zmizím V. P. imp. 3miz: perniciter (subito) elabi, volare, disparere, evanescere, se snbducere, abire, deperdi: verschwinden: sudamlani, el-enészni, eltünni, el-veszni. Syn. miznút. Usus. Len tat zmí. zel, subito evanuit (disparuit), er ist verschwunden, tsak egyszer el-veszett, eltüntt. zmiznúť, znul (zel), zňem V. P. imp. zní: idem. Usus. mor zmizel, abiit pestilentia, die Sucht hat nachgelassen, megszünt a' dög- halál. Zmíznutí, á, n. evanescentia, ae, f. Berschwindung: sudámlás, el-veszés, el-enészés, el-tünés. Syn. Zmizeňí. zmlaskaní, á, é, p. c. v. zežutí. 3mlaskání, a, n. v. Zežuti. zmlastat, al, ám V. P. imp. tag, v. sezut. 3mlastáwáňí, á, n. Nom. Verb. ex seq. zmlaftawat, al, ám, freq. ex zmlákat, Syn. zežúwať. 3mlastotani, á, é, p. c. v. zér žutí. 3mlaskotání, á, n. v. Zežučí, 3mlaskotat, tal, tam et cem, V. P. imp. tag et foc, v. zes žuť. zmlátení, á, é, p. c. abtritu ratus, extrituratus, a, um. abgedroschen: el-tsépeltt. 2) verberatus, concusus: abge. prügelt, abgepuft: meg-veret tetett, öszve-verett. Syn. wis mlátení. 3mlátení, á, n. abtrituratio, extrituratio, nis, f. tas Abdreschen, ung: el-tsépelés. 2) verberatio, concusio: das Abprügeln, Abpuffen : meg (öszve) verés. Syn. Wimlateňí. zmlátit, il, im V. P. imp. zmlať: abtriturare, extriturare, trituram finire: abdreschen, aufhören zu dreschen: el - isépelní. Syn. wimlátit. 2) verberare, concutere: abprügein, abpuffen : meg (öszve) verni. zmlazdžaní, á, é, p. c. v. zes žutí. Zmlaždžáňí, á, n. v. Zežučí. 3mlaždžať, džál, džím V. P. imp. dži, v. sežuť. 3mlazģaní, á, é, p. c. v. že žuti. 3mlazģáňí, á, n. v. Zežuti. 3mlazģať, al, ám V. P. imp. gág, v. zežuť. zmlčanliwe, adv. taciturne, tacite, silentiose: schweigend, verschwiegen: hallgatva. Syn. mlčanliwe. zmlčanliwí, á, é, adj. taciturnus, tacitus, silentiosus, a, um: schweigend, verschwiegen, der etwas verschweigt, oder verschweigen kann: hallgató, vesztegtö. Syn. mlčanliwí. 3mlčanliwost, i, f. taciturnitas, tis, f. das Schweigen, die Berschwiegenheit: veszteg hallgatás. Syn, mlčanliwost. zmlčani, á, é, p. c. silentio pressus, relicitus, reticitus, tacitus, celatus, occultatus, a. verschwiegen, was verschwiegen wird; el-hallgatott. Syn. mlčaní. Usus. 3mlčaním mé nem, nomine celato (ta cilo), mit Berschweigung des Namens, el- titkolt névvel. 3mlča um: 3mlčání, á, n. reticentia, ae, na. Zmlčáwáňí, á, n. Nom. Verb. ex seq; zmlčáwať, al, ám freq. ex zmlčať. 3mlčeni, á, é, p. c. v. zml čaní. 3mlčení, n. v. 3mlčáňí. 3minút, Enul (tel), tňem V. P. imp. thi: co ticere conticescere (couticiscere) Cic. schweigen, still (ruhig) werden, fich legen, aufhören: hallgatni. Syn. umitnút. 2) v. 3mlčať. 3miknutí, á, n. conticescentia. ae, f. das Schweigen, Stillwerden: hallgatás. † Zmlláňí, n. v. „Zmaskrteňí. zmisati, al, ám fut. imp. fag, v. smaskrtiť. 3mluwa, i, i. collocutio, coloquutio, Cic. sermocinatio, nis, f. sermo. nis, m. dialogus, i. discursus, us. m. colloquium, i, n. Unterres dung, das Gespräch, der Diskurs : beszélgetés. Syn. zmlúwání, Zmluweňí. 3mluwa, i, f. pactum, conventum i, n. pactio, transactio, conventio, nis, f. conventus, contractus, tractatus, us, m. Bertrag, Verabre dung, Bergleich: alku, oszre szolálkozás, szegődés, alkuvás, egyezés, öszve - szerzés, Syn. Pogednáňí, Porowna, ňí, Sprawa, Umluwe, Zho, worení, Zámluwa, Zamlu weňí, Zgednání, boh. Smlú wa. Usus. 3mluwa (Zamly wa) k Manželstwú, v. Od. danki, Slúbi. Zmlúwu ciñi (učíňiť), pacisci, pactionem facere einen Vertrag machen (schließen), alkunni, szerződui, szegődni, alkura lépni, Zmluwu zrusit, frangere (violare) pactum, einen Vertrag umitoffen, aufheben: az alkut (alkuvást) fel-bontani, megmásolni. Pratelská zmluve, transactio amica, freundschaft licher Vertrag, barátságos meg alkuvás, alku. Swadebn 3mluwa, sponsalisticus con tractus, Ebebüdniß, Chevertrag kézfogási alkuvás. 2) fordus, eris, n. Bündniß, Bund: szövetség, boh. Smlúwa. Zmlúwać, a, m. collocutor (conloc), is, m. August. de sich unterredet, mit einem an dern redend: beszélgető. 2) dissvasor Cic. Wiederrather: nem jovalló, nem tanátskó. Syn. Zmluwatel. zmlúwáňi, á, n. v. Zmluwe. zmlúwat, al, em V. I. imp. wag, v. zmluwit. boh. fmli wati. II. rec. zmlúwat sa: colloqui (conloqui) cum aliquo Cic. sermocinari, discurrere mit jemanden reden, die Rede führen, diskuriren, fich unterreden: beszélgetni. Syn. zmlúwit sa. 1 3.C 3mluwatel, a, m. v. 3mlús wać. Zmluwee et zmlúwec, wca, m. interpres, tis, m. mediator, is, m. Unterhändler: közbenjáró. boh. Smluwce, etSmlúwce. 2) conciliator, is, m. Stif ter: véghez vévő, szerző, szerzödő, öszve szerkesztő. boh. Smlúwce. 3) arbiter, coarbiter, ri, m. iudex compromissus: Schiedniann: közbíró, valamit el - rendelő. Syn. Rozfudec. Usus. Zmlú wec Trhu, arbiter annonae, proxeneta: Unterkaufer, Unters händler: a' ki a' búzának árát szábja. 3mluweni, d, é, p. c. concili atus. a, um untergehandelt, szerzett, véghez-vitt, 2) compositus, conciliatus: vergli chen, vereinigt: öszve - békéltett, meg-engeszteltett. Syn. porownani. 3) condictus, constitutus, transactus pacto firmatus :/ verabredet, durch den Bertrag ausgemacht: meg - alkutt. Syn. umluweni, 3gednaní. 3mluweňí, á, n. conciliatio, nis, f. Anterhandlung: szerzés, véghez - Vivés. 2) comciliatio: Bergleichung, Bereinigung: öszve-békélés, békéltetés. Syn. Porownáňí. 3) v. 3mliwa. 4) v. 3mluwa, zmlú φάκι. 3mluwit, il, ím V. P. imp. 3mluw: conciliare: unterhandeln: szerezní, véghezvinni. 2) componere, conciliare: vergleichen, verreinigen z. B. streitende Personen: meg-engesztelni, öszve - békéltetni. Syn. porownať, upokogiť. 3) condicere (constituere pacisci) rem, transigere: ve rabreden: elvégezni, megalkunni. Syn. umluwit, boh. [mluwiti. 4) dissvadere, wi derathen, nem-javallani, nem tanátsolni. Syn. odhoworit. II. rec. 3mluwit fa, condicere (constituere, pacisci)rem: verabreden: öszve szóllalkozni. Usus. Rdiž sa straniwa teg Weci zmluwili (wespolek poradili): communicato inter se consilio Liv. nachdem fie sich mit einander unterredet haben; nach ausgetragener Sache : egymás tanátsával élvén. 2) convenire, conciliare, concordem fieri: fich vergleichen, einig werden, den Zank fahren lassen : meg- engesztelődni, meg egyesülni. Syn. porow nat (zgednať, zrownał) sa. 3) decidere, transigere, convenire, pacisci, transactionem inire: Berabredung treffen Vertrag machen: valakivel dolgát véghez vinni, alkut elvégezni, meg- alkunni. Syn. sprawit fa, usporádať sa. Usus. 3mluwili sa wespolek, ze : paclo covenit, ut: man hat sich mit einander vertragen; in dem Bertrag ist geschoffen worden, daß: az alkuban vagyon, hogy etc. 4) colloqui (conloqui), discurrere; reden mit jemand, sich unterreden: beszélgetni. Syn. zhoworit fa. 5) nosse, calere, scire linquam alterius: mit jemand reden können, seine Sprache vers stehen: tudni, érteni más nyelvet. Syn. 3boworit fa. boh. fmlúwat fe. Usus. Zmluwi sa on fňím, calet eius linquam, er wird mit ihm reden können, tud véle szóllani. zmluwne, adv. v. umluwňe. zmluwni, á, é, adj. v. umluwní. 3mluwnost, i, f. v. Umluwnost. 3mo. |