gung, Kundmachung, Andeutung: hirdetés, tudósítás, jelentés, hirré (tudtára) adás. Syn. Dznamení, Oznamowání, Známočiňeňí. známodat, al, ám V. P. imp.

dag: annunciare et annnntiare (adnunt.) Plin. H. N. notificare, notum reddere (facere), publicare, promulgare: ankündigen, kund (bekannt) machen, andeuten: tudósítani, tudtára adni. Syn. známoči nit, oznámit, oznamował. Známosť, i, f. ňečeho: scientia, notitia, ae, f. cognitio, alicuius rei: Kenntniß von et= was, das Kennen einer Sache: tudósság, tudomány, isméret, meg - esmérés. Syn. We domost, umelost. Usus. Známost mať negateg Weci, notitiam rei habere, Kenntniß von etwas haben, valamit tudni. O tom istu známost sem dostal (obsáhnul), certis auctoribus id comperi, ich habe eine gewisse Nachricht davon be= kommen, eine Kenntniß eingezogen; azt en bizonyos (hitelre méltó) emberektől tudtam-meg. 2) notitia personae: Bekanntschaft, das Kennen einer Person isméretség. Prov. Lepsá známosť, než Peňáze ubi amici,

ibi opes Plaut. potiores sunt amici, quam pecunia, et vitae praesidium plus habent momenti amici citra pecuniam, quam absque amicis opes: die Bekanntschaft ist besser, als Geld: ki hol bízik, ott hízik. 3ngmost pri pohárkoch nabita, foro biwá rozbitá: amicitia inter pocula contracta, plerumque vitrea: naße Freundschaft, selten lange Freundschaft: poharok köztt szerzett esméretség kevés ideig tart. 3)

familiaritas, tis, f. usus, as, m. Umgang, Bertraulichkeit: barátság, együtt nyájaskodás, Syn. Obcowaňí.

3náňí, á, n. notio, nis, f. notitia, ae, f. Kennung, das Kennen: esméret, esmérés. Syn. Weseni, známosť. 2) agnitio, cognitio: Erkennung, Bemerkung, Wahrnehmung: meg ésmérés. Syn. Pozná ňí. znášaní, á, é, p. c. v. znes fení,

3násáňí, á, n. v. Zneseňí. znáfanliwe, adv. patienter, gelassen, geduldig: békességes türéssel, állhatatoson, türve. Syn. trpezliwe, spokogne. boh. fnáseliwí. znásanliwí', á, é, adj. patiens, tis: gelassen, geduldig : türő, szenvedő. Syn. trpez. liwi. boh. fnáseliwi. znášanliwosť, i, f. patientia, ae, f. Gelassenheit, Geduld, Uiberträglichkeit: lürés, békességes türés: szenvedés. Syn. Trpezliwost, 3násáňí, bok. Snáseliwost.

znášaní, á, é, p. c. collatus,

congestus, comportatus, a. um: zusammengetragen: öszvehordott. Syn. poznášaní. 2) delatus, deportatus: herabs getragen lehordottatott. 3) toleratus, geduldig ertragen, békével türtt, szenvedett. 3násáňí, á, u. collatio: congestio, comportatio, nis, f Zusammentragung: öszve-hordás. Syn. Poznáfáňí. 2) delatio, deportatio: Herabtras gung: le-hordás. 3) perpessio, toleratio: Erduldung, tùrés, szenvedés. Syn. Strpe ňí.

znáfat, al, ám V. I. imp. fag: conferre, congerere, comportare: zusammentragen : ösz

ve-hordani. Syn, poznásať. Usus. Mnohé Weci na gedne Mesto znásat, conferre multa in eundem locum, viele Sachen in ein Ort zusammens tragen, sokféle partékakat (egyetmást) öszve hordani egy rakásra. 2) deferre, deportare: herab (herunter) brin gen, tragen; le- venni, lehozni, le-hordani. Syn. znesť, 3) pati, perpeti, ferre, perferre, sufferre, sustinere, tolerare: übertragen, ertragen, erdulden: túrni, szenvedni, el-szenvedni, el-allani. Syn. strpet. Usus. Posetilost, a Tezmiselnosť Lusi znášať: uši tolerare hominum ineptias et stultitias: die Thorheit, und Wahnsinnigkeit der Leute geduldig übertragen, schlucken: mások tsintalanságit, bolondságit (tréfáit) el-szenvedni, el-állani. Protiwne Weci tr pezliwe znáfat, res adversas forti animo ferre, in Widerwärtigkeiten geduldig seyn, die felbe mit Geduld ertragen: szepvedni a' rosz szerentsét, a' nyomorkodást. Syn. zneft. boh. (náseti, fnesti, II. rec. znáfat fa, concordem esse, convenire, se invicem ferre (pali): fich vertragen, einig fenn: egy mást szenvedni. 2) o nečo sa zná at: consultare, deliberare: sich berathschla gen wegen etwas: tanátskozni valamiröl. boh. snest se. znať, znal, znám V. I. imp.

znag novisse, noscere: fennen, Kenntniß von jemand, oder etwas haben ismérni, tudni. Usus. Pítám sa, kdo bi ho 3nal? percontor, ecquis eum norit? ich frage, ob ihn wer fenne? azt kérdem, hogy kiesméri ötet? Gestli ti Gu lep. feg 3náf? si magis eam no

ris Ter, wenn du fie besser ken neft, ha te ötet jobban esmėred. 2) agnoscere: erkennen, bemerken, wahrnehmen: megesmérni. Syn. poznat. II. rec. znat sa, noscere se, fich kennen · egymást esmérui. Usus. Dobre sa oni znagú x. zňať sa, sňal sa, segmem sa

V. P. imp. 3egmi fa: ardescere, exardescere, flammas concipere, igne corripi, incendi: entbrennen, sich enzünden, in Brand gerathen: fel-lobbani, égni kezdeni. Syn, 30 páliť sa, zblknúť. boh. zňís ti se.

Znakdáňí, á, n. v. Známodáňí. Usus. Znátsáňí z Ohňem: significatio ignium, Lofzeichen mit Feuer tüzzel jelentés. v. Sturm.

nec, gen. Zenca, m. messor, is, m. Schnitter, Schnitter, Erndter: arató. Aliud est. Wižintar. Žňec, gen. Žence, m. v. Rofec.

† žňeců et ůw, owaowo, adj. poss. v. toscow. 3nesele (z Nesele) adv. futura (insequenti, proxima) septimana, die künftige (in künftiger) Woche ; jövő héten, boh. (nesele. 3neselek, lka, m. futura (insequens, proxima) hehdomada, hebdomas, septimana: die künftige Woche, jövö hét. boh. Sneselet. Usus. us tu musím ostať, až do 3neselka, hic mihi iam usque futuram septimanam est manendum, ich muß hier bis zu der fünftige Woche bleiben, már itt kell jövő hétig ma¬ radnom.

znedúžiweni, á, é, p. c. v. znes mocnení, onemocnení, Znedužiweňí, á, n. v. 3nes wochení, Onemocneňí.

a,

znedužiwet, wel, wim V. P. imp. 3im, v. nemocnet, onemoc net. znemocnení, á, é, p. c. aegrotus factus, morbo implicatus, infirmatus, erfränkt, kränklich geworden: le- betegedett. Syn. nemoc= ni, nezdrawi, onemocnení, onezdraweni, znedužiwení, vulg. ochorení. 3nemocnení, í, á, n. infirmatio, nis, f. das Erfranken, Erfrän= fung: le-betegedés. Syn. Onemocnení, Onezdraweni, eSužiweni. vulg. Ochoreňí. znemocnet, nel, ním V. P. imp. cni: infirmari, in morbum cadere (incidere), morbo implicari, acgrotum fieri. aegrescere, fränklich werden, erfranken: meg (le)- betegedni. Syn. onemocnet, onezdrawet, znedužiwet. vulg. ochoret. znenáhla, adv. sensim, pau

ni (libežní), modulatio, nis, f. melos, n. indecl. concinnitas (concordia) vocis, melodia, ae, f. ein liebliches Gefang, Ton des Gefanges, Melodie: ékes notája az énekne k; gyönyörűséges ének. ének. ufné není, tinnitus aurium, das Klingen der Ohren (als einfunangenehmer Zufal), fül tsendú és. znepokogeni, á, é, p. c. conturbatus, perturbatus, inquietus factus (redditus), a, um beunruhigt: fel- háborí tott, fel-háboríttatott, zürtt, zavartt, nyughatatlaná tett. znepokogeňí, á, n. conturbatio, nis, f. Beunruhigung: fel-háborítás, zavarás, nyughatatlanná tévés. znepokogit, il, ím V. P. imp.

latim, pedentim, lente: allmählich, nach, und nach: lássan lassan, halkal. Syn. lahódňe, Wlakew, polahostagi. 2) non temere, non casu, non fortuito: nicht ungefehr nem történetből. Usus. To sa znenahla stalo, id venit non temere, nec casu:

dieses ist nicht ungefehr geschehen:

us,

ez nem ok nélkül történt. Zňeni, á, n. tonus, sonus, i, m. sonitus, tinnitus, m. Klang, das Klingen, der Schall, Ton zengés, zúgás, hang. Syn. glas, Syn. Slaf, 3wik, antiqu. láboleňí, glachol. Usus. Libežné Zňeňí a glasow Zrownání: symphonia, die Sinphonie, az éneklésben való egyenlő zengés. Petné Slasu 3ňení, Spew prígem=

fog: conturbare, perturbare, inquietum (anxiuin, sollicitum) reddere: beunruhigen: fel-háborítani, zürni, zavarni, nyughatatlanná tenni, eszét veszteni. Syn. nespotogením učiniť. znepokogitel, a, m. perturbator, conturbator, is, m. Be unruhiger, Betrüber, Stöhrer (der Ruhe): felháborito, eszét vesztő. Synız Zármutňíť. znepokogowání, á, n. Nom. Verb. ex seq. znepokogował, gowal, gugem, freq. ex znepokogit. zneseni, á, é, p. c. collatus, congestus, comportatus, a, um zusammengetragen: rakásra (öszve, egybe) hordott, hordatott. Syn. znojení. 2) delatus, deportatus: herab, (herunter) gebracht, getragen: el-vétetett, le-vitt, le-hordatott, le-hozott, lehozattatott. 3) toleratus, vertragen, ertra= 藿