Következménye a csődnek az, hogy a vagyon a közadós kezelése alól elvétetik, zár alá vettetik és biróilag megállapított osztály, sorrend, illetőleg arány szerint a hitelezők kielégítésére fordíttatik.1 Czélja: a hitelezőket biztosítani, hogy a közadós elidegenítés, rontás, sikkasztás vagy egyéb módon vagyona értékét ne kevesbítse, újabb költekezéseket ne eszközölhessen, egyik hitelezőjét előnyökben a többiek hátrányára ne részeltesse.2

II.

Csődtörvény.

A csődtörvény azon szabályok foglalatja, melyek a csődügyben előforduló jogviszonyokra és a hitelezők kielégítésére vonatkoznak.

vagyon hiányt is igazolni kellene. Mert ha a kereskedő fizetéseit megszünteti, joggal tehető fel, hogy az olyan okokból történik, melyek miatt nem kereskedő ellen csőd rendeltetik. A hitel a kötelezettségek pontos teljesítésén alapszik. Ennek elmulasztása vagyon hiányt tételez föl (cst. 244. §.). Lényegileg e különböztetés képezi alapját az 1881. évi magyar és az 1869-iki osztrák csődtörvény által elfogadott ama rendszernek, mely különbséget tesz a közönséges és a kereskedelmi csőd között, oly értelemben, hogy az utóbbinál a csődnyitás esetei és feltételei, nemkülönben a csőd befejezése más elvek és szabályok szerint rendeztetnek, mint a melyek a közönséges csődre nézve, a most jelzett momentumok tekintetében, irányadóul szolgálnak. megkülönböztetést természetesen nem ismerik azok a törvények, a melyek a csődeljárást csak a kereskedők tekintetében rendezik, mint az 1839-iki franczia csődtörvény, a 1883-iki olasz kereskedelmi törvény. De nem ismeri a szóban levő megkülönböztetést az 1876-iki német bir. csődtörvény sem, mely a fent érintett törvényekkel ellentétben, csak a közönséges csődöt szabályozza és mindössze a részvénytársaságok és a szövetkezetek csődjei tekintetében tartalmaz 193-201. §§. néhány eltérő intézkedést.

1 Régebben szigorun büntették a csődbe került embereket. A büntető törvények ezt nagyon becstelen dolognak tartották és már a fizetésképtelenség kijelentése is csúfos alakszerűségek mellett történt. Az olaszországi nagyobb városokban a bankrott embert dobpergés és sipolás közt a törvényszéki épület előtt elhelyezett botránykőhöz vezették, arra rá kellett ülnie és fenhangon kijelentenie, hogy vagyonát átengedi hitelezőinek. Sok német városban szégyenszemre kiállítottak a csődbe jutottakat s meghuzták felettök a szégyenharangot. Polgári becsülete végkép oda volt. Személyes szabadsága is a hitelezőktől függött, kik letartóztathatták s addig tarthatták fogva, míg nem fizetett. Az adósok börtöne a 16-18. században Német-, Angol-, Franczia-, Spanyol- és Olaszországban, valamint Hollandiában mindenütt divott, s akkor is alkalmazták, ha az adós ártatlan volt a maga bukásában. A hitelező fedezte ugyan az eltartás költségeit, de azok nagyon csekélyek voltak. A fogság ideje a tartozás nagyságától függött. Hamburgi kereskedőt, ki 10,000 márkás csödbe jutott, tíz évig, 1000 márkáért egy évig lehetett fogva tartani. Naponkint egy lübecki shilling volt a tartási költség. Nagyon erélyesen jártak el a csaló kereskedőkkel szemben. A hansa városoknak 1620-ban Lübeckben megjelent törvénye a könnyelműen bukottakra nem csak pellengért mond ki, de azt is, hogy örökre kiutasítandók és a tolvajok módjára testileg büntetendők. Sok városban a bukottaknak feltűnő szinű kalapot kellett viselniök, Francziaországban az 1582. junius 26-iki parlamenti határozat szerint a hitelező, ki bizonyos zöld kalap nélkül látta adósát, utóbbit elcsukathatta. A kalapok természetesen óvták az embereket, hogy ne hitelezzenek a bukottaknak. Legszigorubban bántak a csalárdan bukókkal. Milanóbau, hol minden teketória nélkül felakasztották vagy gályára küldték őket. Alkalmazták ezt nem csak a kereskedők, hanem művészek ellenében is. De a legszigorúbb intézkedések sem akadályozhatták a bukásokat és csődöket.

2 La faillite a un but unique: la protection du credit, lequel est l'âme du commerce. Considérée dans ses effets, elle n'est autre chose que l'application pratique de ce principe de raison universelle que tous les biens du débiteur sont le gage commun de tous les créanciers. Ou y voit, d'un côté, le debiteur qui, se trouvant dans l'impossibilité de satisfaire ses créanciers, leur abandonne, volontairement ou contre

A csődtörvény két főrészre oszlik, egyik anyagi, másik az alaki jogot tartalmazza.1 Az első rész a közadós és a hitelezők közötti jogokat és kötelességeket állapítja meg a csődtömeggel szemközt.2 A második rész pedig a csődeljárással foglalkozik, azon elveket és intézvényeket adván elő, melyek szerint az anyagi és illetőleg alaki jogok érvényre emeltetnek.R

4

Az alaki csődjog ismét lehet rendes vagy sommás, ahoz képest, hogy az eljárást általában rendezi-e, vagy csak bizonyos esetekre vonatkozólag. A rendes eljárás ismét felosztható közönséges és kereskedelmi csődeljárásra; az első a szabályt képezi, az utóbbi pedig az eltéréseket jelöli ki, melyek a kereskedők és kereskedelmi társaságok csődjeire nézve irányadóul szolgálnak s különös jelentőséggel a csődnyitás esetei és feltételei tekintetében birnak.5

A csődtörvény kettős természetéből következik a felfogások különfélesége az iránt, hogy a csődtörvény önállóan szabályoztassék-e, avagy részét alkossa a polgári perrendtartásnak. A közönséges német jog utóbbinak rendszerébe illeszti azt bele, mit a hannoverai (1850), bádeni (1864), württembergi (1868) és a bajor (1869) törvényhozás is követ, mint a hol a perrendtartás mindenütt tárgyalja a csődből eredő és azzal összefüggő viszonyokat is. Ellenben már a franczia (1807, 1838, 1889), olasz (1865, 1882), belga (1851), porosz

6

son gré, tout son patrimoine, et de l'autre les creanciers qui le plus souvent, ne peuvent obtenir paiement intégral et sont dans la necessité de subir proportionellement une perte. La loi de le faillite est l'égalité de condition pour tous les creanciers qui ont suivi la foi du debiteur. C'est pour protéger cette égalité que la loi et l'autorité judiciaire exercent un certain controle sur les operations de la faillite, frappent le failli de certaine incapacités, annulent certains actes passés par lui à une époque, ou il pouvait prévoir sa ruine, suspend les poursuites individuelles des créanciers, enfin les invitent tous à concourir aux opérations et prennent dans ce but des mesures de publicité. (Dubois: La faillite dans le droit international privé. Paris, 1875. 1. 30.) De ezenkivül czélja még a) az adóst is védeni oly értelemben, hogy ez a hitelezőknek föl. ne áldoztassék, joga és érdeke utóbbiakéval kiegyenlíttessék, valamint b) a közhitelt és közrendet oltalmazni. Innen van, hogy a törvényhozó szigoruan bünteti a hamis, vagy vétkes csődöt és nem is említve azon szenyfoltot, mely erkölcsileg a bukott nevéhez tapad, őt nevezetes jogi és politikai hátrányokkal sujtja - gondnokság alá vettetvén és mindennemü közhivataltól elzáratván. (Demangeat-Bravard-Veyrières: Traité des faillites et des banqueroutes. Paris, 1864. 1. 35.)

1 Hasonlókép vannak felosztva a porosz (1855), ausztriai (1869), dániai (1872), a közönséges német (1877) és más ujabb csődtörvények.

2 Az első részben megállapíttatnak a csődnyitásból eredő jogviszonyok, melyek ismét ahoz képest, hogy általános jelleggel bírnak, vagy csak a hitelezőket érdeklik, elkülönítve tárgyaltatnak olyképen, hogy mindenekelőtt a csődnyitás joghatályai, a közadós által kötött jogügyletek teljesítése és ezek megtámadása és a beszámítás állapíttatnak meg. Ellenben a többi intézkedések kizárólag a hitelezők érdekeivel foglalkozva, külön szabályozzák a visszakövetelési jogot, a tömeg hitelezőinek, a külön kielégítésre jogosított és végre a csődhitelezőknek igényeit s ezeknek mikénti osztályozását. (Minist. csődtörvényjavaslat általános indokolása. 11.)

3 A mi a második rész technikai berendezését illeti, e tekintetben mindenekelőtt a csődnyitás eseteit, a csőd elrendelését, közzétételét, a tömeg biztosítását és annak ideiglenes kezelését tárgyazó intézkedések állapíttatnak meg. Ezeket a követelések megállapítására, a tömeg kezelése- és értékesítésére, nem különben a csőd befejezésére vonatkozó határozatok követik és egészítik ki. A kereskedelmi csőd szabályozásánál pedig mindenütt kellő különbség tétetik az egyes kereskedők s a kereskedelmi társaságok közt. Mindezeket a sommás eljárásra vonatkozó intézkedések és a szükséges zárhatározatok egészítik ki (u. o.). 4 Cst. 262. §. 5 U. o. 241. §. 6 Így az 1782. évi József-féle perrend is.

(1855), ausztriai (1869), angol (1869, 1883), amerikai (1867) és az új német csődtörvény, mint a perrendtartástól különvált törvények jelentkeznek.1

A korábbi törvény (1840:22. tcz.) nem tett különbséget kereskedők és nem kereskedők csődje között. Mindkettőre nézve egységes és közös szabályokat állapított meg. Ép úgy, mint a német birodalmi régi és új, vagy a bajor, dániai, badeni (1864), spanyol (1869), angol (1869, 1883) és éjszakamerikai (1867) törvény, avagy a római jog.2

A többi európai államok azonban e kérdés tekintetében különböző állást foglalnak s lényegileg abban térnek el egymástól, hogy míg a franczia, spanyol (1820, 1885), portugall (1833, 1888), belga, hollandi (1838), olasz és orosz (1829) törvények kizárólag csak kereskedők részére állapítanak csődeljárást: addig a porosz csődtörvény

1 És ez a felfogás helyesebb is, mint az a másik. Mert a hol a csődeljárás a polgári peres eljárás alkatrésze gyanánt szabályoztatik, ott a törvény formalitásokkal kénytelen kapcsolatba hozni, melyek annak természete által nem feltételezvék s a hitelezők gyors és biztos kielégítését szükség nélkül megnehezítenék. Idejárul, hogy a bukott ellen emelhető igények nagy része birói cognitiót nem kiván vagy azért, mivel kétségbe senki által sem vonatik, vagy azért, mert oly természetű, hogy a csődperbe be sem vonathatik. Igaz, hogy a csődeljárás a végrehajtásnak egyik nemét képezi, a menynyiben a közadós javainak biztosítását, a hitelezők követeléseinek megállapítását s ennek folytán bizonyos mértékben a birói eljárást szükségessé teszi az is igaz, hogy a csődeljárásnak ép úgy, mint a végrehajtásnak alapját a hitelezők azon joga képezi, melynél fogva magukat követeléseikre nézve az adós javaiból kielégíthetik. E köz s alap mellett azonban mégis nagyon különbözők a feltételek. Mert míg a végrehajtás elrendelésére a kötelezettségnek itéletileg constatált nem teljesítése is elegendő: addig a csődnyitá-t, illetőleg a közadós javainak az összes hitelezők kielégítésére leendő fordítását, csupán a kötelezettség nem teljesítése egymagában, a fizetési tehetetlenség, esetleg kereskedőknél a fizetések megszüntetésének igazolása nélkül - meg nem állapíthatná. A végrehajtás a közadósnak csak bizonyos vagyonát támadja meg, de polgári, családi és személyes jogait érintetlenül hagyja. Ellenben a csődnyitás ténye kihat ugyanannak összes viszonyaira és jogaira, megtámadja cselekvő és rendelkező képességét s ebbeli foganatát egyes esetekben visszahatólag is gyakorolja; mit a végrehajtásról nem lehet mondani. Daczára tehát azon hasonlatosságnak, mely végrehajtás és csődeljárás közt kétségtelenül létezik, a csődtörvény, melynek a most érintett okokból egészen önálló jelleggel és alakkal kell birnia, a polgári perrendnek részét nem képezheti s ez okból külön törvényes intézkedések által nyerhet csak kellő szabályozást. (7. 1. Német bir. csődtörvény terv. 9., 10. 1.)

2 Renouard: Traité des faillites. 1857. 1. 19.

3 A franczia rendszer azon körülményben találja indokolását, hogy Francziaországban, Belgiumban, Hollandiában, Olasz- és Spanyolországban, Portugalliában, Oroszországban és a Német biro lalom egyes részeiben (Luxenburg, Elsasz-Lothringen s a porosz, bajor és hesseni, rajnai tartományok), hol az elfogadtatott, valamint 1869 előtt Angliában is a csődeljárás alkatrészét képezi, illetőleg képezte a kereskedelmi törvénynek s mint ilyen a nem kereskedők csődjeire természetszerüen ki nem terjedhetett. Míg a kereskedés egy külön osztály kizárólagos foglalkozását képezte, a váltóképesség korlátozása ép oly jogosultnak volt tekinthető, mint a kereskedő osztály jogviszonyainak külön szabályozása. S mert a kereskedelmi forgalomból eredő viszonyok külön törvények által rendeztettek, mi sem volt természetesebb, mint az, hogy a törvényhozás első sorban azok bukásainak rendezésével foglalkozott, kiknél a fizetési tehetetlenség leggyakrabban fordult elő s a forgalom érdekében sürgős szabályozást kivánt. (Ált. indok. 7. 1.) Die den Konkurs begründenden Verhältnisse werden zu allen Zeiten vorzüglich eintreten bei Kaufleuten. Geschichtlich hat sich zunächst für diese das Konkursrecht entwickelt. Als ein eigenthümliches Recht des Handelstandes ist das Falliment in den Statuten des Mittelalters ausgebildet vorwiegend in Italien. Von dort hat es seinen Weg nach Frankreich, Spanien, den Niederlanden und Englan genommen. Noch heutzutage bildet in Frankreich das Fallitenrecht einen Theil des Handelsgesetzbuches (Code de commerce, livre III.). So zwar, dass gegen nicht kaufmännische Schuldner ein Konkurs überhaupt nicht stattfindet, sondern nur ein ge

(1855) az általános szabályokat a kereskedőkre nézve rendezi, a közönséges csődöt pedig csak mint kivételt tekinti.

Ellenben a mi jelenlegi csődtörvényünk, valamint az ausztriai (1869) is megfordítja a dolgot, a mennyiben itt a közönséges csőd képezi a szabályt, a kereskedőkre vonatkozó határozatok pedig a kivételt alkotják. Mely rendszer eddigelé mostani viszonyainkhoz képest czélszerűbbnel is mutatkozik; mert elég módot nyújt arra, hogy a fizetési tehetetlenségből eredő jogviszonyok szabályozásánál kereskedők és nem kereskedők közt a kétségtelenül fenforgó lényeges különbségek minden irányban figyelembe vétessenek.1

III.

A csődtörvény európai és hazai fejlődése.

A történeti fejlődés vázlatos ismertetése már csak azon okból is szükségesnek mutatkozik, mert valamint bebizonyítható, hogy előbbi csődtörvényünk főbb intézkedéseiben a közönséges német csödperhez, ez pedig a római joghoz csatlakozott: úgy másrészről kétségtelen, hogy törvényhozásunk a jelenlegi csődtörvény alkotásánál is kellő gondossággal, de egyszersmind teljes szabadsággal felhasznált és érvényre emelt mindent, mit e téren az elmélet és a gyakorlat, a tudomány és jogélet mint helyest és czélszerűt megállapított.2

wöhnliches Executionsverfahren. Der Hinzutritt mehrerer Gläubiger führt zu einem unzureichenden Vertheilungsverfahren. (Par contribution, ou collocation, Code de proc. civile, part. I. 1. V. litre XI., XIV.) Német birod. cstv. terv. 10. 1. Völderndorf: Konkursordnung für d. deutsche Reich. Erlangen, 1879. I. 21.

1 Tagadhatlan ugyan, hogy a forgalom növekvő fejlődésével mind nehezebb lesz a kereskedés és ipar közt a kellő határvonalat megállapítani; tagadhatlan továbbá, hogy az ujabb kereskedelmi törvények a kereskedő fogalmát oly annyira kiterjesztették, mikép e fogalom alá, a kézműipar kivételével, a javak mindennemű forgatása vonható mindamellett még mindig fennáll és fennállani is fog ama fontos különbség, mely a kereskedők és azok jogviszonyai közt létezik; kikre a kereskedői fogalom semmi esetben ki nem terjeszthető, kikre tehát a kereskedelmi csőd összes szabványait, indokolatlan erőszak nélkül alkalmazni sohasem lehetend. Már maga azon körülmény, hogy a csődnyitás esetei kereskedőknél egészen sajátszerű momentumok szerint állapítandók meg, oly intézkedéseket tesz szükségessé, melyek nem kereskedőkre semmikép nem illenek. A kereskedőknél a fizetések megszüntetése általános felfogás szerint egyenlő a nem kereskedő fizetési tehetetlenségével; mert ha a kereskedő fizetéseit megszünteti, joggal tehető fel, hogy ez lényegileg azon okokból történt, melyek miatt a nem kereskedő ellen rendszerint csőd nyittatik. A hitel, a kereskedelmi forgalom eme nélkülözhetlen föltétele, lényegileg a kötelezettségek pontos teljesítésén alapszik s arra számítanak a kereskedelmi forgalom alanyai s arra támaszkodva rendezik be saját kötelezettségeik teljesítését. Ez magyarázza meg azt, hogy a kereskedelmi forgalom miért tulajdonít és tulajdonított mindig különös fontosságot a fizetések megszüntetésének s hogy miért tekinti azt a fizetési tehetetlenséggel egyenlőnek. E körülmény, míg egyrészről a csődnyitás eseteinek eltérő berendezését teszi szükségessé, másrészről azt követeli, hogy a törvényhozás a csőd szabályozásáról, annak mikénti befejezésénél a kereskedőkre nézve oly intézkedéseket állapítson meg, melyek a kereskedelmi forgalom sajátszerű természetének megfelelnek s ép azért a nem kereskedőkre teljes mértékben nem alkalmazhatók. (Alt. indok. 8. 1. Német bir. javasl. 11. 1. Wilmowsky: Deutsche Reichskonkursordnung. Berlin, 1878. 39. 1.)

2 A törvénykezési eljárás, melynek egyik részét a csődper is képezi, kétségtelenül a közjog körébe tartozik. A biróságok nem annyira a magán személyek, mint inkább a

I. A csődre vonatkozó ujabb törvények általános és közös forrását, egyes nemzetközi eltérő sajátságoktól eltekintve a római jog képezi.1 E jog szerint a csőd egyik faját alkotta a végrehajtási eljárásnak és pedig kezdetben csak a személy, később azonban már mindinkább a vagyon ellen irányúlva. Ha az adósnak több hitelezője volt és nem fizethetett, őt a hitelezők szabályszerű eljárás után megkötözve, vagy vasba verve magukkal vihették (secum ducere et vincire) és vagy szétdarabolhatták a szó szoros értelmében, vagy eladhatták rabszolga gyanánt idegen földre (trans Tiberim) s követeléseiket az ily módon nyert vételárból elégíthették ki. A vagyonra vonatkozó végrehajtás kétféle alakban történt: missio in bona és cessio bonorum alakjában.3 Amaz a hitelezők, ez pedig az adós kérelme folytán következett be. Az személyfogsággal s infamiával járt; ennél azonban, a mennyiben ártatlan volt, mindezt elkerülte az adós; de sőt megillette a beneficium competentiæ is oly értelemben, hogy őt hitelezői a maga és családja eltartására szükséges újabb szerzeménytől meg nem foszthatták. Ugy a missio-, mint a cessiónál adósé maradt a tulajdonjog, a hitelezők a vagyonra csak birtok, hasznalati s illetőleg

közjó érdekében hivatvák a jogszolgáltatásra. A közjó követeli, hogy az önkény kizárásával mindenkinek mód nyújtassék igényét a biróságok előtt érvényesíthetni. A felek az által, hogy igényeiket a biróságok előtt érvényesíthetik, az állam közegeihez bizonyos viszonyba lépnek, mely a per folyama alatt, a fokozatos elintézéshez képest, változást szenved ugyan, de közjogi jellegét mindvégig megtartja. Ez nagyban és egészben a csődperre is áll mindenütt s legprægnansabb kifejezést ott nyer, hol a csődper nem külön törvényben, hanem a polgári perrendtartásban van szabályozva. Ebből azonban koránt sem következik, mintha a csődtörvénynek egyáltalán nem lehetne oly elveket és intézményeket elfogadni, melyek más országok törvényeiben már alkalmazvák. Csakhogy ez elvek és intézmények átültetésénél inkább, mint a magánjog bármely terén, az ország specialis és különösen ennek közjogi viszonyai bizonyos határt szabnak a törvényhozónak, melyeket szem elől téveszteni nem szabad. A törvényhozás tehát a csődtörvény alkotásánál a nélkül, hogy szorosan bármely idegen törvényhez kellene, vagy lehetne ragaszkodnia, szabadon használhat és fel is használt mindent, mit a tudomány és az élet mint czélszerűt megállapított. (Ált. ind. 5., 6. 1.)

1 Toutes les legislations modern sur les faillites, malgré les différences qui se sont introiduites dans les divers droits nationaux, ont pour commune origine cette procedure romaine. (Renouard: Traité des faillites et banqueroutes. Paris, 1857. I. 19. 1.)

2 Ortolan: Explication historique des institutions de l'empereur Justinien. Paris, 1863. 1. 105., 106. Nisard: Collection des auteurs latins. Paris, 1842. 1. 744. Bouschaud : Commentaire sur la loi des XII. Tables. Paris, 1803. I. 439–462. 1. Bonjean: Traité des actions ou exposition historique de l'organisation judiciaire et de la procedure civile chez les Romains. Paris, 1841. I. 405. 1. Vainberg: La faillite d'après le droit romain. Paris, 1874. l. 7. A zsidó nemzetnél is meg volt engedve a hitelezőnek, hogy adósát és gyermekeit eladhassa. Görögország törvényhozása is igen szigorú volt az adósokkal szemközt. Még Athénében is, daczára a Solon által eszközlött enyhítő módosításoknak. Renouard: Traité des faillites. Paris, 1857. 1. 9.

3 Az Publius Rutilius prætortól (640 évvel Kr. e.) származik. Ez pedig Augustus császár korában a lex Julia által lett megállapítva. Bayer: Theorie des Concursprocesses nach gemeinem Rechte. München, 1840. 1. 16., 27. Zimmern: Geschichte des röm. Privatrechts. III. 129., 247. 11. Tambour: Des voies d'exécution sur les biens du débiteur. Paris, 1856. 1. 14., 129. Reinhardt: Die Lehre vom Gant und Gantverfahren. Stuttgart, 1819. 1. 21. Dabelow: Ausführliche Entwicklung der Lehre vom Concurs der Gläubiger. Halle, 1801. 1. 93. Bethmann-Hollweg: Der römische Civil-Process. Bonn, 1865, II. 560., 671. 11. Puchta: Ueber den Concurs-Process. Erlangen, 1827. 1. 229. Schweppe System des Concurses der Gläubiger. Goett. 1829. 1. 256.

-

4 De csak azon hitelezők, kik bizonyos idő (ugyanazon tartomány lakói præsentes absentes a missio-, vagy cessiotól számítva 2 év, a vidékiek 4 év) alatt jelentkeztek. A későbbi jelentkezők a kielégítéstől el voltak zárva, vagy csak az esetleges vagyonfölöslegre utasíttattak.