Szemelvények a magyar nemzeti lyra körébőlAladár Zlinszky Franklin-Társulat, 1904 - 309 strán (strany) |
Časté výrazy a frázy
allegória Arany Árpád Augustus Ausztria bánat bár Baróti Szabó Dávid béke Berzsenyi boldog bús Carm Ciprus dicső dicsőség egyszersmind élet ellen elő Előre ének épen erő erős felejtkezzél fényes forradalom föl föld francia harc hát haza hazánk hazát Homéros honfi Horatius hős idegen idők immár inkább irodalom isten jambus Jegyzetek József jövő katholikus Kazinczy király Kossuth Kölcsey költemény verse költészet költő költője közt kuruc lelke lőn magát Magyarázat magyarok Magyarország magyart mány mély melyet melynek midőn míg mult nemes nemesség nemzet nemzetet nép nyelv nyugoti óda Orczy ország országgyűlés Ossián őket ősi Pató Pál úr Petőfi Ráday Gedeon rajta Rákóczi régi Róma romlott hazánkról sír sötét szabadság század Széchenyi szegény magyarokról szél Szemelvények szent Szent László szép szív tán Tompa többé török Trója vala védegylet vér vére Verse a jambus vész világ Vörösmarty Zlinszky zsidó nép
Populárne pasáže
Strana 164 - Hiába, a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék...
Strana 244 - Mint a patak, melynek útjába szilatömbök hengerültek, egyszerre irányát veszti: egy része tóvá tesped, más része több ágra szakadva keresi a kifolyót, de különböző szerencsével ; némely ágacska vékony hegyi csurgó alakjában menekül, más vadvíz gyanánt bukkan elő, más, egy darabig futva, posvánnyá lapul, vagy iszap és fövénytalajban vész el : úgy voltam én. Hajtott a munkaösztön, de nem találtam irányomat.
Strana 262 - Majd elborulni kezde láthatára: Kik műve által lettünk magyarok, Nem ügyelénk többé vezérnyomára Mi napba néző szárnyas Ikarok. Oh, hogy riadt fel intő jós-ajakkal! S midőn a harc dúlt, mint vérbősz Kain, Hogy álla tört szívvel, merev hajakkal Egy új Kasszandra Trója lángjain!
Strana 117 - ... mint isten ostora mindenütt vérrel járt, bizonyosan annyi különöst, s erejénél fogva, bizonyosan annyi jót és nemest rejt magában, mint az emberi nemnek akármely lelkes és erős családja, csakhogy mint azoknál úgy ennél is, külön sajátsági árnyéklatokban: a korlátlan tűznek nemes hévre, a vad erőnek bajnoki szilárdságra, a romboló ittasságnak nagylelkűségre kell tisztulni, felemelkedni.
Strana 263 - Széchenyié mind ez emlékezet ! 21 Széchenyi hírét, a lángész csodáit, Ragyogja minden távol és közel: Áldozni még jerünk - ah, oly sokáig Nem értők - Széchenyi szivéhöz el. Nem láttuk, e szív néha mit palástol Hordván közöny havát és gúny jegét: Hogy óvni gyönge csíráit fagyástól őrizze életosztó melegét.
Strana 127 - Nagy válság felé közeledünk, egy jobb kornak kell jönni, vagy ha nem, ha el kell vesznünk, többé nem veszhetünk nyomorultan. Az bizonyos, hogy így többé nem élhetünk, s ez már magában lélekemelő. Vörösmarty egészen kiemeli a magyar lyrát eddigi kétségbeeséséből ; még nem zengi a jövő dicsőségét, de elhatározónak érzi a jelent, nem korholja az elfásult nemzetet, az életre ébredt, de tettre és hazafi hűségre lelkesíti.
Strana 171 - A sok hős lábnak, mely ott úgy futott? Jogot a népnek, az emberiség Nagy szent nevében, adjatok jogot, S a hon nevében egyszersmind, amely Eldől, ha nem nyer új védoszlopot. Az alkotmány rózsája a tiétek, Töviseit a nép közé vetétek; Ide a rózsa néhány levelét S vegyétek vissza a tövis felét!
Strana 150 - A legelső magyar ember A király : Érte minden honfi karja Készen áll, Lelje népe boldogságán Örömét, S hír, szerencse koszorúzza Szent fejét! Minden ember legyen ember És magyar, A kit e föld hord s egével Betakar.
Strana 87 - Blandum et auritas fidibus canoris Ducere quercus ? Quid prius dicam solitis parentis Laudibus, qui res hominum ac deorum, Qui mare ac terras variisque mundum Temperat horis ? Unde nil majus generatur ipso, Nec viget quidquam simile aut secundum : Proximos illi tamen occupavit Pallas honores.
Strana 213 - Mindig így volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett; Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot; Szív és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal ! Véred forrjon mint az örvény árja, Rendüljön meg a velő agyadban, Szemed égjen mint az üstökös láng, Húrod zengjen vésznél szilajabban.