Obrázky na stránke
PDF
ePub

grund, Beweißthum , die lirfa. dotaz, cum Genilivo, vel de; das, wodurch etwas darge. accusativo: probare, ostenthan wird: erosités, ok : pro- dere, demonstrare, docere , bálás. Syn. Dowod, Doklad. firmare, confirmare : beweisen, boh. Důkaz, Důklad. Usus. darthun, zeigen, fehen lassen, Bár bis booni Dokaz nepred. an den Tag legen, darweisen, stawil, preoca bich gá tomu die Wahrheit einer Sache zeigen. weril (toweril), čo powedár: *. B. durch Gründe etc. megutrationen pullam adferres, mutatni , meg - bizonyítani, quae dicis, crederem: wenn

állatni, erösíteni. Syn. preus du gleich keinen Beweiß anführ: kázat. 2) cum Accussativo. test, so wollte ich doch glauben, moliri, machinari, committewas du sagest : ha semmi okot re, instituere : anstellen, anstifnem adnál-is, én mind azo- ten, begehen. f. B. etwas Bis náltal el - hinném azokat, a' fes: meg - tenni, tselekedni. miket te mondasz. 2) signum, Syn. urobiť, wiwest. Usus. indicium, i, n. der Beweis , to dokazal? quid commisit? das Kennzeichen: jel, bizonyi- was hat er angestellt? vallyon tó jel. boh. Důkaz. Usus. To mit tselekedet? 3) officere : t Dokazu slúži : est argu- zuwege bringen: véghez vinni. mento (signo); est argumen

Syn. spórobit. tum, signum: das dient zum Sokazení, á, é, part. constr. Beweise, das ist ein Beweiß : je- perditus, pessumdatus. everle az annak. 3) v. Dokázás sus , a, um : vollig verdorben, ni.

zu Grunde gerichtet : egészlen dokázaní, á, é, part. constr.. meg-romlott, meg-rontatott.

probatus, demonstratus, com- Syn. pokazení, skazení. probatus, a, um: erwiesen, Dořazení, á, n. perditio , pesbewiesen, dargethan: meg mu- sumdatio, eversio, nis, f. das tatott, meg

bizonyítatott. völlige orrderben, zu Grunde · Syn. preukázani. boh. dokás Richten : el-romlás, rontás. zan. 2) institutus ,

institutus , patratus, Syn. Pokazení, Skazení. commissus , admissus, a, um: Sokazit , il, im, v. I. imp. 80angestellt, angestiftet, begangen: taz: perdere, pessumdare , meg-tett. Syn. urobení, wi. evertere, destruere, vitiare , wesení.

corrumpere, ruinare : völlig Dokázání, á, n. probatio, de- verderben, zu Grunde richten :

monstratio declaratio , nis, f. egészlen meg - rontani. Syn. das Beweisen, Darthun, Bei- pobubit, pokaziť, stazit. gen, an den Tag Legen, die Dokazowání, á, n. v. Dokázá. Beweisung, Darthuung einer ñí. 2) petulantia, lascivia , Sache , Bewehrung: meg - bi- ae, f. petulans actio : das muths zonyítás, meg mutatás. Syn. willige Thun, Schifern: tsinPreukázáři. boh. Důkaz. 2) talankodás, tsintalapság, Syn. institutio, admissio, commis- Rádení, boh. Kuření. 3) josio eflectio , nis, f. das An- catio , nis, f. iocus, i, m. das stellen , Anstiften , Begehen; die Scherztreiben: tréfálodás, tréAnstellung, Anstiftung: meg- fálkodás. Syn. Ibrání, 5tás tévés.

ñi, Bartowani. boh. tuření. dokázat, zal žem, V. P. imp. Sokazowat , 3owal, ugem: V.

T.

I. imp. zug: v.8kázat. 2)lasci. Hinzufügung : hozzá adas, Syn. vire, petulanter agere, pe

Doloženi. tulcire: muthwillig thun, z. B. Sokládat, al, ám, V. I. imp. schokern , hüpfen und springen: dokladag: adponere, addere, tsintalankodni. Syn." ráðit, adjicere : hinzuseßen, hinzufüs boh. Futiti. 3) iocari, Scherz gen, hinzuthun, zulegen, daju treiben, scherzen: tréfálódni, legen , thun: hozzá adni (tentrétalkodni. Syn. ibrat (hrat, ni). Syn. doložit. II. recipr.

žartowat) ra boh. ťutiti. dokládat ra, cum. Genit. v.g. Doklad, u, m. adittamentum, Boba sa dokládat : Deum tes

supplementum, i, n. additio, tari, Deo adhaerere: Gott accessio, nis, f. mantissa , ae, zum Zeugen anrufen : Istenre f. Burak, Bulage , Beylage, was hagyni magát. dazu gelegt wiro : reá (hozzá) Dokladek, sëu, m. dem. er adás, szerzés. Syn. Dokladek. Doklad. 2) suppetiae , arum, f. pl. sub- sokladení, s, é, part. constr. sidium , adjumentum, i, n. ex doklást: v. dokládaní. die Beyhilfe : segétség. 3) v. Dokladení, á, n. verb. ex dos Dokaz. Usus. Ze si ti to us klárt : v. Dokládání. čiñil, dost Dokladu geft: sa- dokladňe, adv. firme, firmiter, tis magno argumento est, ea solide : gründlich, fest standhaft: te patrasse : man hat einen hins erössen. fontossan. boh. dů: länglichen Beweis, daß du es kladňe. 2) subtiliter' accugethan hast : hogy te tseleked- rale, diligenter : gründlich,

ted azt, onnan - is ki - tetszik. mit Gründlich feit, genau, af: Dokladač, Q, m. additor, ad- curat. ž, B. erklären: szorgaljector , appositor, is, m. Duis matossan, helyesen. boh. dů: feßer , Buleger : reá adó, hoz- Kladne. 3) magnifice, valde, zá tévö. 2) suppetias ( suc- excellenter , praeclare: herrlich, cursum) pracbens, auxilium vortrefflich, sehr, prächtig: uri (opem ) ferens, adjutor, au- módon , fo módra. xiliator'. ris, m. Beysteher: Sokladní, á, é, adj. firmus , segéiséget hozó (adó, nyujtó), a, um: gründlich gegründet

, segétó. 3) argumentator, fest : erös. hathatós. "boh. důs demonstrator, is, m. Beweiser : flaoni. 2) certus ,

exploraokoskodó, bizonyitó, meg, tus, a, um: zuverlässig, gewik mutató.

gründlich: bizonyos, 3) sube Dokladačka, i, f. additrix, ad- tilis, e, diligens, tis, accura

ject.rix, appositrix, cis, f. tus, a, um: gründlich, genau, Zuseherinn, Bulegerinn: hozzá in Ansehung des Denkens, Ulr: tévöné, reá adóné.

theilens etc. z. B. Mann, Bers dokládaní, á, é, part. constr. stand, Einsicht, Sienntniß etc.

appositus, additus, adjectus, szorgalmatos szorgos, gona, um: hinzugereßt (gefügt', dos. boh důkladní, 4) splengethan) zugelegt: hozzá ada- didus magnificus , praeclarus , tott. Syn. Soložení.

a, um; excellens . tis, oma. Dokládání, á, n. appositio, herlid), vortrefflich, prichtig:

additio, adjectio, nis, f. das ékes, helyes, Bujeßen, Bulegen, die Zulegung, Dokladnoftri, f. firmitas, tis

, f.

f. die Gründlich feit: erősség; lig, einérndten, die Früchte: ga-
bathatósság. boh. Důkladnost. bonát öszve szedni, bé-hor-
2) subtilitas, tis, f. Genau- dani.
igfrit, Gründlichkeit. . 5. 'ei- Doklúdzaní, á, n. verb ex seq.
neð Mannes, des Verstandes, doklászat, al, ám, V. P. imp.
Beweises : szorgalmatosság doklúzag: v. Soklusif. boh.
boh. Důkladnost. 3 ) res splen- doklízeti.
dida (magnifica): Herrlichkeit, sokola, adv.circacircum: ringsa
Pracht, herrliche Sache : ékes- umher: környös körül. Syn.
ség, helyesség,

Rolem okolo. doklaní, , é part. constr, ex dokonale adv. perfecte, absoludoklat.

te : vollkommen, ohne Mangel, Doklání, á, n. verb. ex doklat. ohne Fehler : tökelletesen, Syn, doklapčani , á, é, part, constr. bez Chibi.2 plene, plane, prorvi dokapkani.

sus, omnino, perilus, integre: Doklapkání, á, n. v. Dokaps vollfommen, gänzlich, vollstäns : kani.

dig: egészlen, tellyességel. Syn. doklapkať, al, ám, V. P. imp. Zuplna, uplne.

doklaptag: v. Sokaptat. + dokonale, adv. idem. doklást, del, Sem, V. P. imp. dokonalí, á, é; adj. perfecdokla8: v. dokládat.

tus, absolutus, a, um: volls doklat, doklal, dokolem , V. P. kommen, dem nichts an Güte

imp Sokol: transfigere , trans- fehlt, vollfommen in seiner Art. verberare : erstechen: által döf- 3. B. Mensch, Sache, Rede, ni, szúrni, ütni.

Peben: tökélletes. 2) plenus, + Dokli8eňí , n. v. Dokludeňí. absolutus, perfectus, integer, 7 doklisiť, il, im ; v. Soklusiť. um: vollkommen, vollstän† Doklízení, n. verb. ex seq. dig, ganz: egész, tellyes. 3) 5. Doklúdzeni

plenus, a, um : vollkommen, + doklízeti, el, im ;

el, im ; v. 80: starf, sich wohlbeleibt: tellyes, klidzať.

erös, vastag, izmos. 4) vedokluseni, á, é, part. constr. rus, germanus, a, um: voll

purgatus, mundatus, a, um: kommen, wirklich : igaz , valo-
ausgeraumt, gereinigt : meg- ságos.
tisztitatott. 2) penitus collec- Dokonalost, i, f. perfectio ,
tus, a, um: völlig eingeerndet: absolutio , nis , f. Vollfommons
egészlen öszveszedett, gyuj- heit, wenn nichts an der Güte
tetett.

fehlt: tökéletesség:2) integritas, Dokludeni, á, n. purgatio, perfectio; absolutio , plenilu

mundatio, nis, f. Ausräu- do, is, f. Vollfommenheit, mung, Reinigung: meg - tisz- Bollständigkeit: tellyesség. 3) titás, kitiszli'ás. 2) collec- pleniludo, plenitas, corputio frugum : Einerndtung: ga- lentia, ae, f. die Bollfom

bona öszve szedés, gyüjtés. menheit, das wohlbeleibte, fleisd)eoklusiť, il im, V. P. imp. 80- liche Wesen: teliség, meg töllklus : purgare,

mundare : ség. 4) virtus, utis, f. Vollausräumen, reinigen: megtisz- kommenheit, gute Eigenschaft, titani, tsinosítani. boh: 80: Talent: erö, erösség. friditi. 2) doklusič Zboži: dokonaní , dré, part. consir. penitus colligere fruges. völ- confectus, perfectus,

perfectus, abso

lu

a,

Jatus, patratus , perpetratus, mori, decedere (de vita): peractus, consummatus : volls aus18iden, sterben, mit Tode gebracht: el - kövelett, végben abachen: meg halni. Usus. uf vitt, meg tett. Syn. wikonas dolongl : jam exspiravit, fani. boh. sokonin. 2) ahso- tis cessit, devita decessit, lutus, terminatus, finitus, vivere desiit: er ist schon geo ad finem perductus, consu- storben : immár el-végezte a' matus, a, um : vollendeter pálya futását; immáron meg (ein) geendigt: el – végeztetett. hólit. Syn. Sokončení.

Dokonatel, a, m. v. Dokoná. Dokonání, á, n. confectio, per- wač.

fectio , peraelio, nis, f. Boll: Dokonatelka, i, f. v. Dokonás bringung: végben vérés. 2) wačka. absolutio, terminalio, con- Dokonáwać, a, m. confector, summatio. nis , f. Vollendung, perfector, is, m. Bolsbringer, Endigung: el-végzés. Syn. Do. Boliender : véghez vivo, elkončení. 3) exspiratio , pis, végezö. Syn. Dokonatel. 2) f. mors, tis, f. das Auslöschen, transactor, is , m: Vortrag Sterben, der Todt: meg-halás, machen, der den Vortrag macht:

halál. Syn. Skonání , Smrť. közhen jaró. dokonať, al, ám, V. P. imp. Dokonáwáčka, i, f. confectrix,

dokonag: conficere , efficere, perfectrix, icis, f. Polibrins perficere, patrare , perpetra- gerinn, Vollenderinn: véghez re, peragere, absolvere, con- vévöné, el-végezöné. Syn. Dos summare: vollbringen, vollkoms konatelka. mnen machen , vollziehen, verrid; Dokonáwání, á, n. verb. es ten, abhandeln, ausmachen, abs seq. 2) y. Skonáwáni. fertigen; meg-tenni, meg-tse- sokonáwat , al, ám, freg. ex lekedni. Syn. urobiť, učinit, dokonať. 2) v. ffonáwat. wibawit, wikonač, biplňiť, ť dokonca, adv. plane, omniwirobiť. Usus. Dokonám gá

no prorsus , penitus, totalito rám : id ego ipsemet per- ter : vollig, gänzlich, gar: telficiam ! absolvam); das will lyességgel, egészlen, mindenid felbst verrichten: én magam estöl. boh. Sotonce. el - végzem azt. 2) absolvere, t dokonce, adv. idem. terminare, finire, perficere, dokončení, á, é, part. constr. conficere, ad finem perduce- v. dokonani Nro. 2.

consummare: vollenden, Dokončení , á, n. v. Dokoná. endigen : el – végezni, véghez ni. Nro. 2. vinni. Usus. Dobre začaté dokončit, il, im, V. P. imp. Weci Sokonagme: bene coe- dokonči: v. dokonał Nro. 2. pla perficiamus: laffet uns die dokopani, á, é, part. constr. gut angefangenen Sachen vollens fossus, perfossus, a, um: den: a' jól kezdett dolgokat zu Ende gegraben: meg - ásott. végezzük-el. Rhytmus. Slu- 2) pedibus im petitus, calcabowal ft že ma wezmes, kes tus, conculcatus, proculcatus, že Školi naspát prises us a, um: mit Füßen getreten: fi prifel, i dokonal; efíe ri meg-rugdaltatott. ma Selmo nevzal. 3) exspi- Dokopání, é, p. verb. ex seq. rare (animam), Ovid. Liv. dokopat, pal, pem, V. P. imp.

dokop: fodere: zu Ende gras Dokrieńí, á, n. verb ex seq. ben: meg-ásni, kapálni, ka- sokrčiť, il, im, V. P. imp. 80. pálást ( ásást) el – végezni. 2) krč. contrahere: zusammen zie. pcdibus trudere, couculcare, hen : öszve húzni. 2) incurproculcare: mit Füßen treten vare , jusammen frümmen: meg

Jemanden : meg-rugualui. görbileni. 3) contorquere , Dokopáwáni, á, n. verb. ex corrugare : rümpfen, runzeln: seq.

egészszen öszve zsúgorítani, sokopáwat, al, ám, freq. ex öszve vonni, tekerni. dokopat.

Dokrčmáreňi, á, n. verb. ex seq. dokosení, á, é, part. constr. gokrčmáriť , il, im, V. P. imp. ex dotofit.

Sofrćmar : desinere cauponaDotoreni , &, n. verb. ex seg. ri: aufhören ein Schenk zu seyn : dokojit, il, im, V. P. imp. 83. kortsomároskodni - meg szün

kor: penitus falcare, falce ni.
desecare, demelere , defalca- Dokrepčení , á,, verb.

ex seq. re: zu Ende mähen, abmähen : Sokrepčiť, il, im, V. P. imp.

le-kaszálni. boh. Sosekati. sofrepči: desinere saltare (sa– dokowani , á, é, part. constr. Jire) : aufhören zu tanzen, zit ex dokow at.

springen: meg-szüni tántzolni. Dokowání, á, n, verb. ex seq. ugrándozni. 2) desinere gestidokowat, owal, ugem, V. P. culari: aufhören die Hände und

imp. sokug: desinere cude- den Leib behende zu bewegen , re: aufhören zu schmieden, zu wie ein Gauckler : meg - szünni schlagen : kovátsolni meg szű- kezeit ide's tova hánni , ni. 2) finaliter cudere : ju vetni, gyestálni. Erde jólagen, schmieden: meg- sofrerani, á, é, part. constr. kovátsóloi.

ex Sokresat. Dokramáreni, á, n. verb. ex seq. Dokresání, á, n. verb. ex seq. dokramárit, il, im, V. .I imp. Sokresat, sal, fem, V. P. imp.

doframar : desinere agere pro- sokces: desinere ignem elicepolam: aufhören ein Strammer re (excutere): aufhören Feuer ju seyn : kikalmárkodni.

zu schlagen: meg-szünni tüzet dotrcani, á, é, p. c. V. pro. ki-üini. 2) penitus asciare , wracani,

exasciare, dedolare: völlig bes Dokrcání, á, n. v. Powraca- schlagen, behauen : meg - farag

ni. dokrcat, al, ám, V. P. imp. Dokresáwání, á, n. verb. ex cag, v. powracat II, rec. 80.

seq. krcač ra, v. powracat sa.

sofreráwat, al, ám, freq. ex dokrčení, á, é, part. constr.

sofrejat. contractus, a, um. zusammen sokréseni, á, é, part. constr. gezogen. öszve húzott, vonott. recolleclus, ad se revocatus , 2) incurvatus, a, um: zusam- reductus, a, um: zurechte gemen gekrümmt: meg-görbültt. bracht, erholt, erwecft: jó észre 3) contortus, corrugatus, a,

hozott. um : gerümpft, gerunzelt: ösz- Dokrésení, á, n. verb. ex seq. ve zsugorodott, öszve rán- sokrésit rá, il, im, V. P. imp. tzoltt, öszve vonott, öszve pokrer ra: reg. Genit. recoltekertt.

ligere, ad se ad vitam ) re

ni.

« PredošláPokračovať »