Ha a hozomány készpénzből áll, a házasság megszünése idejétől számított 6% kamatot lehet követelni.5

Ezen felül köteles a férj és illetve örököse a hozományban szándékosan vagy gondatlanságból okozott kárt megtéríteni."

A véletlen esetért a férj nem felel (casus nocet domino), még ha az a tulajdonosnál nem érte volna is a hozományt.7

Viszont a feleség és illetve örökösei is kötelezvék, a férj

5 Kir. tábla 7726/1884. sz.: A hozomány után járó kamat a férj halála napjától kezdve követelhető. V. ö. Zlinszky id. m. 539. 1., Tóth id. m. 377. 1. Curia 4101/1883. sz. A hozomány után azon naptól, a melyen az vissza volt adandó, kétség esetében, tehát a per indítása napjától kamatof lehet követelni. Dtr. Ujf. 12. k. 7. l.

E határozat annyiban téves, a mennyiben kétség esetében a kereset beadása napját, nem pedig a házasság felbomlása időpontját tekinti esedékességi napul; holott maga a hozomány a házasság felbomlásakor azonnal visszaadandó s következőleg a férj által ez időponttól jogosúlatlanul élvezett haszna, kamata is megtérítendő. E helyes állásponttól eltérnek a következő határozatok is:

Legf. itsz. 2721/1875. sz.: A hozomány után törvény szerint kamat nem jár s csak azon időponttól fogva itéltethetik meg, midőn a hozomány a jogosítottak által követeltetik, vagyis a perindítás napjától. Dtr. 13. k. 116. l. Kir. tábla 7726/1884. sz.: A hozomány után járó kamat a férj halála napjától kezdve követelhető.

Curia 6265/1884. sz. a. megváltoztatta a kir. tábla fentirt 7726/1884. sz. határozatát és kimondotta, hogy «a hozomány után járó kamat a követelés térye által válik esedékessé, ez pedig csak a kereset beadásával áll Łe.» Dtr. Ujf. 13. k. 788. sz.

Kir. tábla 26,465/1885. sz.

Curia 5926/1885. sz. a. megváltoztatta a kir. tábla 26465/1885. számú határozatát és a hozomány után járó kamatot a kereset napjától itélte meg mert <felperes a birói megállapítástól függő hozomány után járó kamat iránti igényét csak most érvényesítvén alperes ellenében, ki a vagyont igazolt és biróilag elismert örökösödési jog alapján, tehát jóhiszeműleg birtokolta, a kamat csak a kereset beadása napjától, melylyel a jóhiszeműség véget ért, követelhető jogszerűleg.» Dtr. Ujf. 14. k. 384. sz.

A dolog fordítva áll. A férj a hozomány fogalmánál fogva tudhatja. hogy a hozományt csak a házasság törvényszerű felbomlásáig haszonélvezheti s ennélfogva ha ezen, reá nézve bontó feltétel beáll, csak a roszhiszemű birtokossal eshetik egyféle elbánás alá.

7 Kir. tábla 32364/1885. sz. a. elutasította a nő örököseit, egy hozományul adott és alperes férj hibáján kívűl elhult csődör értéke iránti keresetükkel.

szükséges és hasznos beruházásait és költekezéseit a jelen érték szerint, a fényüzésieket pedig annyiban, a mennyiben a hozományi vagyon az által rendes értékében valóban nyert, megtéríteni.8

E) FEJEZET.

A hozomány bizonyítása.

28 §. A bizonyítandó ténykörülmény.

1

A hozomány visszanyerése feltételezi a hozomány bebizonyítását. A hozomány bizonyítása pedig azonos a hozomány valóságának, vagyis annak kimutatásával, hogy a férj hozományt tényleg, valóban kapott. Mihelyt e tény bizonyítva van, ezzel egyúttal ki van mutatva a visszaadási kötelezettség is: mert a hozomány fogalma válhatlan kapcsolatban áll tárgya visszaadásának kötelezettségével.

A hozomány valóságos létrejötte tényének kimutatásánál két kérdés különböztetendő meg egymástól, nevezetesen, hogy mi bizonyítandó be; másodszor, hogy a bizonyítás miként eszközlendő ?

A mi az első kérdést, vagyis azt illeti, hogy mely tény bizonyítandó be a végből, hogy a hozomány valóságos létrejötte igazoltnak tekintessék ? e tekintetben bizonyítani kell azt, hogy az igényelt javak a férjnek hozomány gyanánt átadattak (traditio, deventio ad manus maritales).

* Tervezet 350. 118. 119. §§. Halmosy id. m. 89. és 32. 1.

A hozománynak a férj kezéhez juttatása, azonosnak nyilváníttatik

a hozomány valódiságával a következő határozatban:

Kir. tábla 9378/1884. sz.: A hozománynak valódiságára, a férj kezéhez juttatására nézve bizonyítékul a főeskű nem alkalmazható, szemben az 1840. 8. t.-cz. 15. §-ával.

Curia 4615/1884. sz. a. helyben hagyta. a kir. tábla 9378/1884. sz. határozatát. Dtr. Ujf. 13. k. 785. sz.

2

Legf. itsz. 10,852/1879. sz.: A hozománynak a férj által történt átvételének ténye, főleg ha annak visszafizetésére magát a férj feltétlenül kötelezte, már magában feljogosítja a nőt s illetve örököseit annak visszakövetelésére a nélkül, hogy a hozománynak a férj javaiba történt beruházását bizonyítani tartoznának. Dtr. 25. k. 31. 1.

Nemcsak felesleges, de téves is, a hozomány visszaadásának kötelezettségét a férj erre vonatkozó kötelmétől («főleg ha annak visszafizetésére magát

Az átadás tényénél sem többet, sem egyebet bizonyítani nem kell, sőt nem is lehet; mert a hozomány ép csak az átadás és nem más tény által válik létezővé (16., 22. §§.) s ennélfogva valóságának kimutatására nem kell, de nem is lehet egyebet követelni, mint a hozományt létrehozó jogcselekmény megtörténtét: az átadást.3

a férj feltétlenül kötelezte») feltételezni, vagy azzal csak támogatni is; mert a visszaadási kötelezettség feltétlen és a hozomány fogalmának alkatelemet képezi. (v. ö. 25. §.).

Curia 978/1882. sz. Hogy a hozomány czimén tett követelés valódinak elismertessék, annak a férj kezéhez lett jutása minden esetben bebizonyítandó. Dtr. Ujf. 4. k. 64. 1.

Kir. tábla 36,987/1885. sz.: A készpénzbeli hozomány nem volt megitélhető, mert felperes alperesek kifogásával szemben nem bizonyította azt, hogy ezen összeget férjének átadta. Dtr. Ujf. 14. k. 335. sz.

Kir. tábla 4560/1884. sz. Ha a hozománynak a férj kezeihez juttatása valószínűvé nem tétetik, a hozomány valódiságát a prts. 253. §-ában szabályozott eskü által bizonyítani nem lehet.

Curia 7742/1884. sz. a. helybenhagyta. a kir. tábla fentirt 4560/1884. sz. határozatát. Dtr. Ujf. 13. k. 790. sz.

Kir. tábla 23,952/1885. sz. : A hozomány visszakövetelhetése végett bizonyítani kell a hozománynak a férj kezéhez jutását.

Kir. tábla 21,186/1883. sz.: A készpénzbeli és ingókból álló hozomány nem követelhető vissza, ha nincs bizonyítva, hogy az az elhúnyt férj kezeihez folyt be, vagy hogy az vagyonába lett befektetve, vagy hogy azt a férj saját czéljaira elköltötte. Dtr. Ujf. 7. k. 332. 1.

Az egyes tények vagylagosan (alternative) lévén e határozatban egymástól elkülönítve: az átadás tényének bebizonyítása egymaga is elégséges a hozomány visszakövetelésére.

3 A szövegben mondottak folytán tévesnek kell tartani minden oly nézetet, mely a hozomány visszakövetelhetését nem egyedül a létrejövés, hanem egyuttal a meglevés tényéhez is, vagyis annak bebizonyításához köti, hogy a hozomány a házasság felbomlásakor még megvolt.

Téves volna az 1840. 8. t.-cz. 14. §-át («az asszonyi hozományra nézve az rendeltetik, hogy a mennyiben az természetben megvagyon, mindenek előtt azonnal kiadandó.» 1. 4. jegyz.) akként értelmezni, mintha a hozomány csak akkor volna visszakövetelhető, ha az «természetben megvagyon». Eme törvénytétel csak annyit jelent, hogy ha a hozomány természetben megvan, úgy ǝzen egy ténynek bebizonyítása elegendő a hozomány visszakapásához, nem pedig azt, hogy egyéb tények mellett, még a «meglétel» is bizonyíttassék. E magyarázat mellett bizonyít az idézett 14. §. szövegezése, melyszerint a hozomány viszaadásának feltételei: a bizonyítandó tények, vagylagosan választvák el egymástól; főleg azonban a dolog természetéből folyó ama körűlmény, hogy minden ettől eltérő magyarázat képtelenségre, nevezetesen oda vezetne,

Ez felel meg úgy a hozomány jogintézménye helyes felfogásának, valamint mai jogfejlésünknek is.5

4

hogy a természetben» meg nem lévő hozomány vissza nem követeltethetnék. (V. ö. 25. §. 5. jegyz.)

A fejtegetett egyedül helyes állásponttól eltér a következő határozat : Kir. tábla 37896/1885. sz.: Felperes, ki alperes elhalt nejének a czégjegyzékbe bejegyzett hozományát még annak életében árverésen megvette, az alapperben keresetével azon indokból lett elutasítva, mert nem bizonyította, hogy alperes nejének hozománya ennek elhalálozásakor, mint kk. gyermekére szállott örökség létezett. Felperesnek ez irányban nem sikerült az ujított perben sem elfogadható bizonyítékot szolgáltatni; mert az alkalmazásba vétetni szándékolt esküvel bizonyítás nem foglalhat helyt, mivel ezzel felperes főleg azon körülményt akarta igazolni, hogy alperesnek, neje halálakor, ennek hozományát meghaladó vagyona volt. Minthogy azonban az alapperbeli itéletekben megállapított elvi kijelentéssel szemben nem azon körülmény perdöntő: volt-e alperes férjnek és mennyi vagyona neje elhalálozása idejében, hanem egyedűl az: maradt-e neje halála után hozomány, mint örökség? miután még magából azon körülményből, hogy alperesnek az időben vagyona volt, nem következik okvetlenül, hogy neje hozománya is megvolt; felperes pedig az eskü alkalmazását csakis úgy hozta javaslatba, hogy alperes ezt azon fentebb említett nem perdöntő körülményre is letegye és annak letételét ezen körülmény mellőzésével ellenezte: a főeskü nem volt megitélhető. Dtr. Ujf. 14. k. 338. sz.

* A hozomány bizonyításának részben perjogi természetű kérdése kapcsolatos régi jogunkkal és lényeges kihatással volt az egész jogintézmény sorsára.

Az ősi vagyonnak, mint a családi jólét biztosítékának védelme lévén egyik főfeladata régibb magánjogunknak (plan. 690., 711., 803., 814), csak természetszerű, ha a rendszerint fiúk kezén volt ősit, a leányok hozománybeli követelései ellen, telhetőleg biztosítani és ebből kifolyólag a könnyen költhető hozományi jogügylet bizonyítékait, az utódok érdekében, lehetőleg szigorítani igyekeztek és pedig nemcsak a feleség ellen, hanem még a férj ellenében is. (1. 29. §.)

Innét van, hogy megkivánták, miszerint bizonyíttassék: 1. a hozomány valósága (realitás); 2. a férj kezéhez jutása (deventio ad manus maritales) és 3. a férj ingatlanaiba beruházása (investitio in bona maritalia).

Plan. 506., 707., 804., 816.

1840. 22. t.-cz. 85. §.: «A harmadik osztályba sorozandó: c) a bukott feleségének hozománya és jegyajándéka, amennyiben annak valósága s a férj kezére lett jutása, sőt a nemesekre nézve a férj ingatlan javaiba történt beruházása megbizonyíttatik.»

Nem nemeseknél csak a készpénzbeli hozományra kivántatott meg a beruházás bizonyítása, sőt a múltat illetőleg még erre nézve sem.

1840. 8. t.-cz. 14. §.: «Az asszonyi hozományra nézve az rendeltetik,

Az átadás ténye tekintetében azonban, kétség esetében, igazolni kell, hogy a vagyonátadás hozománg gyanánt (22. §.) történt:

hogy a mennyiben az természetben megvagyon, vagy pedig, ha a jobbágynő hozománya készpénzből áll, ennek a meglévő javakba történt beruháztatása elegendőképen megpróbáltatik: minden örökösödésnél és osztálynál az özvegynek vagy törvényes örököseinek mindenek előtt azonnal kiadandó; a beruházásra világosan megegyeztetvén, hogy ott, hol az asszonyi hozományok egyedül csak marhákból és egyéb ingóságokból állanak, a következő 15. §. értelmében elegendő légyen annak bebizonyítása, hogy ezek a jobbágynők által valósággal férjeikhez vitettek; a mi pedig a jelen törvényalkotását megelőző időkbeli asszonyi hozományokat illeti; ezek tekintetében még a készpénzből álló hozományokra nézve sem kivántatván meg azoknak a meglévő javakba történt beruháztatásuk megpróbálása, reájok nézve a férj házához lett vitelöket bebizonyítani elegendő leend.»

Kereskedőknek pedig elég volt a valóságot és kézhez-jutást bizonyítani: 1840. 16. t.-cz. 9. §. (1. 21. §. 2. jegyz.)

Idl. törv. szab. IV. 20. §.: «A harmadik osztályba tartoznak:

2. A bukott kereskedő feleségének hozománya és jegyajándéka, ameny

nyiben annak valósága s férj kezére lett jutása bebizonyíttatik. »>

Ha a fentebb irt bebizonyítandó tételek egymáshoz való viszonyát vizsgáljuk, szembeötlik, hogy minden következő tétel feltételezi és magába öleli az előbbit.

A férj kezéhez jutása: átadása a hozománynak, feltételezi a hozomány létét, valóságát; mert csak akkor lehet átadni, ha valóban van hozomány. Aki tehát azt bírja bizonyítani, hogy a férjnek hozományt adott, ezzel együtt bebizonyította a hozomány valóságát is és így a «valóság» bizonyítását megkívánni teljesen felesleges. Hozomány-valóság és hozományátadás» azonos fogalmak, minthogy bármely vagyon hozománynyá, épen csak a férjnek átadás által válik. (v. ö. 16. 22. §§.)

A mi pedig a hozomány beruházásának (investitio) bizonyítását illeti, ezen bizonyíték magába foglalja úgy a hozomány «valóságának», valamint a «férj kezéhez jutásának » bizonyítékát is; mert a férj csak azon hozományt ruházhatja be saját javaiba, a mely neki átadatott s ennélfogva, ha a beruházás bizonyíttatott, bizonyítva van a valóság és a kézhezjutás is. A hozomány beruházását pedig csak a férj eszközölheti; mert eltekintve attól, hogy hozomány mindaddig létre nem jön, amíg az a férjnek át nem adatik, a feleség azért sem ruházhatja be hozományát a férj javaiba, mert azokat kezelni nem szokta.

A beruházás bizonyításának, mint a visszakövetelési jog feltételének megkívánása igazságtalan és ma teljesen indokolatlan szigor; mert ha a hozomány a férjnek átadatik, a hozományadás jogügylete teljesen be van fejezve. De ebből még nem következik, hogy a férj a kapott hozományt javaiba, vagy ép ingatlanaiba okvetlenül be is ruházza. Ellenkezőleg. A férj a hozományt tetszése szerint a folyó háztartási kiadások fedezésére is fordít