fogva ily esetben az erősebb joghatályú irott hitbér lesz érvényes, minthogy a felek szerződése a törvény segédleges jellegű intézkedését megszünteti. 19

III. A törvényes hitbért többrendbeli kiváltsággal ruházta fel a törvény.

Ilyenek: a) a feleség megtartási joggal bir férje vagyonára nézve mindaddig, míg hitbérét meg nem kapja: 20 b) a hitbér iránti jog el nem évül; 21 c) ha a férj csődbe esik, az 1881. 17. t. cz.

ejus scienter approbaverit, cum ipsa cohabitando et concumbendo, tunc etiam dotem suam recuperabit . . .»

Hajdan a hitbér még több más, ma már elévült ok miatt is megszünt. 19 Plan. 811. sz.: Dos legalis suffertur per provisionem dotis scriptae, adeoque vidua utramque praetendere non potest, quia provisio hominis tollit provisionem legis.

Plan. 818. sz.: Si viduae dotem scriptam non habeant, tunc ordinatur illis dos legalis item residentia vidualis et statui competens subsistentia, seu intertentio.

20 Hk. I. r. 29. cz.: «Quomodo cum donatione regia per defectum seminis procedendum sit?

4. §. Quodsi repertum fuerit, eadem jura juri foemineo non competere, tunc dictis uxoribus talium decedentium, antequam de dominis dietarum possessionum excludantur, per regiam majestatem, vel alios, ad quos repertae fuerint esse devolutae, de earum dotibus et juribus plena satisfactio impendatur.» Hk. I. r. 30. cz. 7. §.: «Uxor etiam, seu relicta defuncti ex domo et curia ipsa mariti, quousque ad secundas nuptias se non transtulerit, excludi non poterit; sicuti infra, ubi de solutionibus dotalitiorum tractabitur, clarius dicetur.»>

Hk. I. r. 98. cz. 2. §.: «Postquam tamen maritata nuptaque cuipiam fuerit, tunc ille, ad quem bona et jura possessionaria mariti defuncti jure haereditario successorioque devoluta fuisse dignoscentur: mulierem ipsam, restituta primum ejus dote, de eisdem bonis ejiciendi et excludendi plenariam habet auctoritatem.»>

Hk. I. r. 98. cz. 3. §.: «Imo, si bona et jura possessionaria viri ipsius praemortui adeo copiosa, fructiferaque fuerint, ut dotalitium uxoris longe excedere videantur, tunc is, in quem bona ipsa derivabuntur, poterit mulierem illam, si etiam nomen et titulum mariti sui gereret, de reliqua parte bonorum (quae scilicet aestimationem dotis suae praecellere et excedere videbitur) juris ordine coram suo judice excludere et tantum duntaxat ad utendum, de juribus illis possessionariis_deputare, quantum dotis quantitas postulabit.> Legf. itsz. 867/1870. sz.: A nőt hitbére tekintetében férje elhalálozása esetén annak vagyonára megtartási jog illeti meg. Dtr. 6. k. 37.

V. ö. Georch id. m. 201. és 203. §§., Tóth id. m. 379 1.

21

Hk. I. r. 78. cz. 5. §.: «Inter fratres vero generationales et con

életbelépte előtt férjhez ment feleség hitbére az átalános csődtömegből az első osztálybeli követelések után és a második osztálybeli követeléseket megelőzőleg elégítendő ki. 22

Az 1881. 17. t. cz. életbelépte után férjhez ment nő törvényes hitbére ellenben, mint pénzbeli követelés, a csődtömeg második osztályába sorozandó, 23 tehát kiváltságban nem részesül.

A törvényes hitbérért szavatol a férj egész vagyona, vagyis a hitbér a férj egész hagyatékának törvényi terhét képezi. Ebből következik, hogy az özvegy nő a hagyatékhoz tartozó bármely va

divisionales, ratione jurium possessionarium (demptis actibus potentiariis) ac in dotalitiorum et quartalitiorum per eos solutione, praescriptio nunquam admittitur.»

V. ö. Wenzel id. m. 399. §.

22 1881. 17. t.-cz. 267. §.: «A jelen törvény életbelépésével az 1840. 16. t.-cz. 9. §., az 1840. 22. t.-cz., az 1844. 7. t.-cz. úgyszinte az ezeket kiegészítő vagy módosító, nemkülönben a csődjogra vonatkozó egyéb törvények, szabályok és rendeletek hatályon kívűl helyeztetnek.

A jelen törvény hatályba lépése előtt, az 1840. 16. t.-cz. 9. §. és a kereskedelmi törvény 552. §-a alapján szerzett jogok érintetlenül maradnak s a bejegyzett hozomány, hitbér és jegyajándék az átalános csődtömegből, az első osztálybeli követelések után és a második osztálybeli követeléseket megelőzőleg elégítendő ki.»>

Ezen törvényszakasz, utalással az 1840: 16. t. cz. 9. §-ára, bejegyzett hitbérről szól. Ebből következnék, hogy a be nem jegyzett törvényes hitbér nem részesúl a csődtörvény 267. §-ában biztosított kedvezményben. Minthogy azonban joggyakorlatunk, szemben az egymásnak ellentmondó 1840. 16. t.-cz. és 1840. 22. t.-cz. és idl. törv. szab. IV. 20. §-a rendelkezéseivel, az uj csődtörvény életbelépése előtt, több tekintetben abrogatorius hatálylyal, oda fejlődött, hogy a törvényes hitbér a czégjegyzékbe bevezetés hiányában is előnyösen: III. osztályba (1. 38. §. 11. jegyz.) soroztatott és elégíttetett ki; ellenben az írott hitbér ezen kiváltságban akkor sem részesült, ha mi különben szokásos nem volt a czégjegyzékbe bevezettetett: ennélfogva az 1881 17. t. cz. 267. §-ának súlypontja nem a be-, vagy be nem jegyzésen, hanem a «szerzett jogok»kitételén nyugszik.

-

Miután pedig a házasfelek jogviszonya a házasságkötés idejében volt törvények szerint bírálandó meg, ennélfogva az 1881. 17. t.-cz. életbelépte elött férjhez ment feleség által, joggyakorlatunk értelmében, megszerzettnek tekintendő a törvényes hitbérre nézve a csődtörvény 267. §-ában biztosított előnyös kielégíttetési kedvezmény, habár a hitbér a czégjegyzékbe be nem vezettetett is.

23 1881. 17. t.-cz. 62. §.: «A többi követelések, melyek határozottan más osztályba nem utalvák, a második osztályba sorozandók s a tömeg elégtelensége esetében aránylag elégítendők ki.»

gyonból követelheti törvényes hitbére kielégítését,

tekintet nélkül

arra, hogy ingó vagy ingatlan, öröklött vagy szerzett-e az. 24

24 Legf. itsz. 387/1869. sz. A hitbér kielégítése, tekintet nélkül arra, hogy a hagyatékhoz többrendbeli birtokok tartoznak, bármely vagyonból követelhető. Dtr. 6. k. 130. 1.

Legf. itsz. 869/1870 sz.: A törvényes hitbér a férj bármely vagyonából követelhető. Dtr. 677. k.

Kir. tábla 32711/1886. sz.: «A törvényes hitbér iránti jog a törvényen alapszik s a hitbér a férj összes javait terhelvén, annak kifizetése a férj örököseit feltétlenül terheli. »

Korábban a hitbér első sorban az ingatlant, még az ősit, sőt a zálogbaadottat és elidegenítettet is terhelte, és csak ingatlan nem létében vagy elégtelensége esetére, volt az ingókból kielégítendő. V. ö. Moder id. cz. cz.

Hk. I. r. 96. cz. 2. §.: «Solvuntur autem dotalitia mulieribus de bonis et juribus possessionariis maritorum, ad quae fuerint traductae. >>

Hr. I. r. 103. cz. «Quod mulier de bonis mariti, etiam pignori per eum obligatis, dotem suam rehabere possit.

Sciendum deinde est, quod, si maritus mulieris necessitate forte ingruente (prout saepenumero fieri solet) jura sua possessionaria alteri cuipiam impignoraverit, maxime absque uxoris suae consensu : tunc mortuo marito, poterit mulier ipsa dotem suam ab eo, qui jura hujusmodi possessionaria pignore tenet, requirere pariter et rehabere. Quoniam impignoratio non excludit proprietatem et perpetuitatem jurium ipsorum possessionarium. >>

V. ö. Szegedi id. m. 189. 1. 15. §.

1840. 22. t.-cz. 85. §. b.: «Ezen jegypénz rendesen az ingatlan javakból lészen kifizetendő s az ingókat csak akkor terheli, ha ingatlanok nincsenek.>>

Helyesen jegyzi meg Zlinszky (id. m. 552 1. 2. jegyz.) a most idézett törvényszakasz rendelkezésére, hogy csődön kivül e szabály nem alkalmaztatott, és e szerint Madarassynak a fentirt régi csődtörvényre alapított tanítása (id. m. 7. §.), már az 1881: 17. t. cz. életbe lépte előtt sem felelt meg a valóságnak.

Ma a hitbér, egyéb tartozáshoz hasonlóan, egyformán terheli a férj mindennemű vagyonát Az ősiség eltörlése folytán most már nem tekinthető fennállónak az ősi vagyon védelmét czélzó azon tétel, mely szerint a hitbér első sorban a szerzett vagyont terhelte s csak ennek elégtelensége esetén volt az ősiből kielégíthető.

Plan. 828. sz. Tametsi in casu eo, quo vidua deficientis ad secunda vota transeunte, dos ejusdem legalis in parato exsolvitur, ejusmodi exsolutio ex acquisitis maritalibus fieri debeat et nonnisi in defectu acquisitorum ad avita derivari possit; in casu tamen illo, quo vidua statum suum non mutans, bonis maritalibus immanet, respectu dotis suae legalis ad acquisita mariti invita relegari nequit.

§. 39. Irott hitbér.

1

I. Az irott hithér (dos scripta) az a vagyon, melyet a házasság felbomlása esetére, egyik jegyes, illetve házastárs vagy bárki.~ a másik jegyes vagy házastárs javára kötelez. 3

A mondottak folytán nem látszanak helyeseknek a következő határozatok :

Legf. itsz. 11944/1878. sz.: A hitbér első sorban az elhalt férj szerzeményi vagyonát terheli, s csak ennek elégtelensége esetén fizetendő az öröklött vagyonból. Dtr. 23. k. 4. 1.

Legf. itsz. 7127/1879. sz. A másodszor férjhez ment nő, hithérét első férje után csak mint közönséges adósságot, s mint ilyent első sorban a szerményi javakból követelheti.

Az öröklött javak kielégítési alapul részére csak annyiban szolgálhat nak, a mennyiben hitbér követelése a szerzeményekből ki nem tellnék. L. Jellinek id. m. 461.

Határozottan tévesnek kell pedig tartani a következő kijelentést:

Legf. itsz. 7127/1879. Ha a nő, ki másodszor férjhez ment, az első férje szerzeményi vagyonát örökölte, hithért nem követelhet, mert a hithér első sorban a szerzeményből lett volna fizetendő. L. Jellinek id. m. 461. a. 1 Az irott (vagy másképen: szerződési, egyezvényi hitbér, dos contractualis) hitbérről törvényeink nem intézkednek, hanem a joggyakorlat álta! honosíttatott meg.

Huszty (id. m. II. k. 243. l. 15.): «De hac dote scripta jura nihil statuunt, consuetudo tamen eandem utut obtinuit.» Hasonlóképen: Kövy id. m. 292. §. Ellenben Madarassy (id. m. 33. 1.), Wenzel (id. m. 400. §.), Wenczel Tivadar (id. m. 245. §.) és Zlinszky (id. m. 554. 1.) a törvény hiányát, tévesen, csak az ellenhitbérre vonatkoztatják.

Azzal a körülménynyel azonban, hogy joggyakorlatunk honosítá meg az írott hitbért, még nem látom bebizonyítva Madarassy abbeli állítását, hogy az írott hithér germán jogintézmény és hogy a német widerlage-val azonos ; minthogy widerlage-t csak a férj kötelezett nejének, viszonzásul a pénzbeli heiratsgut-ért. V. ö. Gerber id. m. 239. §.

Jelentőségét az írott hitbér nemcsak el nem vesztette, hanem az a mai nap mind gyakoribb házassági szerződések folytán, fontosságban inkább nyer.

2 Míg a törvényes hithér csak a hitvestárstól követelhető, addig az írott hitbér tekintetében, ezen intézmény jogi természeténél fogva, nincs kizárva, hogy azt ne csak a házastárs, hanem rokonai, sőt idegenek is kötelezhessenek.

Hétszemélyes tábla 9144/1864. sz.: Ha a szülök a házassági szerződésben a hithér kifizetésére magukat kötelezték, a nő tőlük a férj halálakor annak kifizeté

Létokát ezen hitbérnek nem a házassági kötelék képezi, miként a törvényes hitbérnél, hanem a házasfelek szerződése.

Daczára azonban, hogy az irott hitbér szerződésen nyugvó jutalma a kedvezményezett házastársnak, mégis különbözik az a szerződésen nyugvó egyéb közönséges jutalomtól p. o. az egyszerű ajándéktól. A házassági kapocs itt is érvényesíti kihatását, és pedig nemcsak e jogintézmény körére nézve, vagyis a tekintetben, hogy hitbért - eltérőleg az egyszerű ajándéktól egyedül a házastárs javára lehet kötelezni, hanem jogi természetére nézve is. Jogi természete szerint ugyanis az irott hitbér az egyik házastárs, ennek rokonai, vagy bárki más részéről, a házastársi hűség feltétele alatt, 4 a másik házastárs részére kötelezett oly ajándék, mely mindig a házassági kapocs felbomlása esetére 5 értetik.

Az irott hitbérnek tehát az képezi két jellegző vonását, hogy egyrészt a házastársi hűség megtartásának, másrészt pedig

sét követelheti, anélkül, hogy előbb a kielégítést a férj után hátramaradt vagyonból keresni köteles volna. L. Jellinek id. m. 465. a., Herczegh id. m. 14. §. 3 Wenzel (id. m. 400. §.) szerint: «Ha a férj nejének özvegysége esetére valamit lekötelez, ezt szerződési vagy írott hitbérnek (dos scripta) szokás nevezni.>>

E meghatározásban, szerintünk, a halál esetre szóló ajándékozásnak, nem pedig az írott hitbérnek fogalma van adva; már pedig a kettő közt nagy a különbség.

4 Legf. itsz. 9818/1877. sz.: A hit- vagy hűbérnek, mely a házastársat törvény vagy szerződés szerint megilleti, törvényes alapja, mint maga az elnevezés is tanúsítja, a házassági hűség lévén, ugyanazért hűtlenség esetén a különben hűbérre jogosított házasfél ahhoz való igényét törvény értelmében elveszti.

A viszont hit- vagy hűbér (contrados) iránti kötelezettség szintén ezen alapon nyugszik. Dr. 21. k. 13. l.

Legf. itsz. 287/1876. sz.: Házassági hűség feltétele alatt kikötött összeg írott hitbérnek és nem az özvegyi jog kielégítésére rendelt tőkének tekintendő. Dtr. 15. k. 71. 1.

Curia 1393/1884. sz.: Házasságtörés esetén a nő az írott hitbért elveszti. Dtr. Ujf. 9. k. 2.

5 Kir. táb. 5576/1883. sz.: «Irott hitbér a férj által, halála esetére, neje részére tett ajándékozás jogi természetével bír.»

Eme határozat annyiban téves, hogy az irott hitbért a közönséges halálesetre szóló ajándékkal azonosítja; mert ez által a hitbér jellegző sajátságait figyelmen kívűl hagyja. V. ö. 39. §. 3. és 7. jegyz.