1 I. Feladatomon kivül esik annak fejtegetése, hogy mi a házasság valódi lénye, czélja s ezekből kifolyólag: helyes fogalma? 1 Annyi történeti tény, hogy a házastársaknak valamint személyi, úgy vagyoni jogviszonyaiban is érvényesült a házasságnak nemcsak mereven jogi, de egyúttal erkölcsi, ethikus oldala is. 2 1 Számos nagynevű bölcsészeti és jogi író tette az ujabb korban is feladatává a házasság fogalmának helyes meghatározását. Azonban a római meghatározás, mely szerint: «nuptiae sunt conjunctio maris et feminae, et consortium omnis vitae, divini et humani juris communicatio.» (Lex I. Dig. de ritu nupt. XXI. 4.) ma is leghelyesebbnek látszik. 2 V. ö. Dr. Weber Frigyes: Welches System des ehelichen Güterrechts empfiehlt sich als Principalsystem für das bevorstehende deutsche Reichscivilgesetzbuch? Nördlingen, 1882. cz. m. 139. 1. Eltérő, habár nem következetes nézetet vall dr. Ogonowski Sándor (Oesterreichisches Ehegüterrecht. I. r. Lipcse, 1880. cz. m. 2-3. 1.). Szerinte az erkölcsi mozzanat befolyással nem volt a házassági vagyonjogra, mert hisz a különböző népek minden időben egész életre szóló közösségnek tartották a házasságot és mégis egymástól annyira elütő házassági vagyonjogok keletkeztek. Eltekintve attól, hogy e tétel jogtörténetileg való-e, vagy sem ? a fő a dologban az, hogy a házasság intézményének felfogásában az erkölcsi mozzanat nem kizárólag. sőt talán főleg sem az életfogytig tartó közösség tételében domborodik ki. A férjnek és feleségnek egymáshoz való viszonyát és e viszony minőségének jogi megállapítását legalább is befolyásolta annyira az erkölcsi mozzanat, mint a mennyire elősegítette az «omnis vitae consortium» tételének létrejöttét. És a midőn Ogonowski is (id. m. 3. 1.) döntő horderejűnek tartja a házasfelek egymás iránt való jogviszonyát már akkor önmaga is lehetetleníti az erkölcsi mozzanat kiküszöbölését, mert e kettő válhatlan kölcsönhatással van egymásra (1. §. 6. jegyz.). E mellett tanuskodik azon tény is, hogy az erkölcsök változtával, változott és változik a házasfelek egymáshoz való jogviszonya is. Durva erkölcsök mellett a gyöngébb nem rabszolgaszerű alávetettsége volt honos; s viszont, minél inkább finomodott és nemesbedett az erkölcsi érzék, annál több tért hódított és hódít a nemek egyenjogúsítása. Gide Pál: A nők joga. Tanulmány a nő magánjogi helyzetéről a régi és ujkorban. Fordította Tóth Lőrincz. Budapest, 1887. cz. m. I. k. 31. s köv. l. E hatás, a házassági vagyonjogot illetőleg, az egyes jogintézményekben és jogtételekben nyilvánúl. Ezek különféle rendelkezéseiből fejlesztettek ki a házassági vagyonjog egyes rendszerei. E rendszerek tehát nem előre megállapított egységes elvek szerint készültek, hanem megfordítva: a rendszerek alapelvei vezettettek le az egyes, kiválólag történetileg fejlett s ennélfogva valamely nép életnézetét, jogi meggyőződését leghívebben visszatükröző jogokból. 3 Természetes tehát, hogy valamint a különböző jellemű, műveltségű és történeti fejlődésű népek jogában a házasság intézménye és főleg a házastársak egymáshoz való jogviszonya tekintetében különböző felfogások érvényesültek s ebből kifolyólag egymástól elütő rendszerek elvonására adnak alkalmat: úgy viszont, a tudományos buvárlat egyéni jellegénél fogva, eltérnek az egyes kutatók nézetei arra nézve, hogy valamely tételes jogból mely rendszer elvei vonhatók le és még inkább a tekintetben, hogy melyik rendszer bir feltétlen, vagy legalább viszonos becscsel a másik felett. 4 Azonban az egyes jogok különféleségéből és még inkább ezek jellegének s ebből kifolyólag rendszeresítésüknek különböző felfogásából folyó nagy eltérések daczára is, vannak bizonyos alapelvek, melyek az egyes jogokban annyira kidomborodnak, hogy azok hol kizárólagosan, hol vegyesen másokkal, a különböző V. ö. dr. Jancsó György: A magyar házassági vagyonjog tervezete cz. ért. «Nemzet» napilap 1884. évi 781. (303.) s köv. sz. 4 Érdekes e tekintetben a német tudósok harcza. A német irók kivétel nélkül át vannak hatva annak tudatától, hogy a nagy nemzeti műnek: a készülő birodalmi magánjogi törvénykönyvnek, főleg pedig a házassági vagyonjogot tárgyazó részének, nemzeti jellegűnek kell lenni. A tudományban csaknem szokatlan hévvel küzd a germanisták megoszlott táborának egy része az egyik, más része a másik rendszer mint olyan mellett, mely a nemzeti typust valóban érvényre juttatja. Igy p. o. Gerber az igazgatási közösség rendszerét dicsőíti a germán szellem megtestesüléseként és az átalános vagyonközösséget jogi petulanciának nevezi. Weber ellenben éles birálat alá veszi az igazgatási közösséget és az átalános vagyonközösségi rendszert vallja hamisítatlan germán jellegűnek. Ezen kellék méltatása tekintetében különben Weber (id. m. 132. és 136. l.) túlságba megy, midőn az ingó közösségi rendszert, melyet egyébként germán eredetűnek mond, nem tárgyi okokból, hanem már pusztán azért mellőzendőnek véli, mivel az mostani alakjában és tettleges érvényessége folytán franczia. |