ELŐSZÓ. Ma, midőn a nemzet százados óhaja: a magyar magánjogi törvénykönyv codificatiója a megvalósulás küszöbét átlépte, meddő munkának tűnhetik fel bárki előtt is, a most érvényes házassági vagyonjog megírása. Ezen aggály engem nem háborgatott; sőt codificatiónk folyamatban léte egyenesen e mű megírására ösztönzött. A létező, a nép vérébe átment jog képezi a jövendőbelinek kiindulási alapját és fentartása, ha az helyes, sikerülésének biztosítékát. Ennélfogva mai házassági vagyonjogunk világos átértése, rendszerének és alapintézményeinek teljes ösmerete, a codificatió sikerének nélkülözhetlen feltételét képezi. Kötelességnek tartottam tehát, évszázadokon át fejlett jogunknak e sok tekintetben félreösmert részét a maga valóságában feltüntetni; és pedig annál inkább, minthogy az, az előjelek szerint, az elejtetés lejtőjén áll. A feladat nagysága és nehézsége azonban erősen súlyosodott reám. |