krétázás, krétával való megkenés. Syn. Rrédowáňí. résít, il, ím, V. I. imp. Ere8: creta linere (illinere, oblinere, obducere): freiden, mit Kreide überziehen, bestreichen: meg - krétázni, krétával béfesteni, meg - kenni., Syn. krédowat, boh. tříditi. * Rredit, u, m. v. Wera. Rrésíwání, á, n. Nom. Verb. ex seq. trésíwat, al, ám, freq. ex krédowani, á, é, p. c. v. trés Rrédowání, á, n. v. Rrésent. kréd Rredowizna, i, f. cretosa fodina, Kreidegrube, kréta bá nya. Rrehač, a, m. v. seq. der Taucher: karakatua Már- + Rčehar, e, m. idem. tegi): fragilis, e: brüchig, zerbrechlich: romlandó, gyarló, töredékeny. Syn. lamawí. 2) cariosus marcidus: mürbe, morsch, locker, z. B. Stein: likatsos, töredékeny, p. o. kö. Syn. Erusiwi, trúfní (Ramen). 3) mitis, mollis, e; tener, tenellus, a, um: mürbe, weich, nicht hart, z. B. Birne, Apfel, Fleisch: porhonyú Par. Páp. puha, gyenge, p. o. hús. Syn. matí útlí (x. P. Mass). † tčehti, á, ́é, adj. comp. Erehto adv. fragiliter, zerbrech- čegfi, superl. nagkrehčegsi † Rřehkost, i, f. idem. (vulg. krehkegsí, nagkreh Rreh krehnút, hnul (ht), hem, V. I. imp. hni: rigescere, torpescere, rigere, torpere: starren, erstarren, starr werden: keményedni, gebedni. Syn. krepeňet. boh. křehnúťi. † křehnúti, hl, hnu, idem. Rrehnutí, á, n. rigor, torpor, is, m. rigiditas, lis, f. rigescentia, torpescentia, ae, f. Erstarrung, das Erstarren, Starwerden: meg keményedés, keménység, gebedés. Syn. Rrepeňení. Rrehot, u, m. v. seq. Rrehotání, á, n. coaxatio, nis, f. garritus, garrulitas ranarum: das Quacken der Frösche, kuruttyolás, nyikannás, béka szó. Syn. Rrkáňí, Škre. čáňí, Skrek, Škrk, Škrkáňí. boh. Rřebotáňí. † Riehotání, n. idem. krchotat, al, ám et cem, V. I. imp. tag et hoc: coaxare, quacken von Fröschen: kuruttyolni, nyikanni, béka – módon szóllani. Syn. trkať, frečat, strekat, strtat, boh. křehotati , fetečeti. Zabi Frebotagú (skrečá): ranae garriunt, coaxant: die Frösche quacken, a békák kuruttyolnak Par. Páp. křehoťati, al, ám et křehoci: idem. Rrehotáwáňí, á, n. Nom. Verb. ex seq. Syn. Škrečá, wání, Rrkáwání. krehotawat, al, ám, freq. ex trehotat. Syn. Frtáwat, strečawat. Rrehotina, i, f. i. e. krehká Wec: res tenera (mollis), etwas Mürbes, porhonyú (gyenge, puha) jószág. Reebotina, i, f. idem. Rrehotinka, i, f. dem. ex Rrebotina. krehulki, á, é, adj, dem. tenellus, molliculus, a, um ; valde mollis (tenor): sehr mürbe, porhonyútska, igen porhonyú, puhátska, gyengétske. Syn. makúčkí, útlúčki. † křehúčkí, á, é, adj. idem. Frem, kreme praep. v. trom. Rremeň, a, et u, m. silex, icis, m. pyrites: der Feuer. stein, Kiesel, Kieselstein: tüzkö. tüzütő-kö, kova. Syn. krefací Rameň, vulg. Gre men, boh. Riesací Rámen, Riemen, Šktemen, Skteme ňí, Oblátek. † Riemen, u, m. idem. Rremenček, u, et nečku, m dem. ex seq. Rremének, ntu, m. dem. parvus' silex, das Feuersteinchen, Kieselsteinchen, tüz-ütö követske, tüz követske, kovátska. boh. Šttemének. Rremeňí, á, n. collect. silices, lapides silicei: die Feuersteiner, Kieseln, Kieselsteiner: tüz (tüzütő) kövek, kovák. Syn. Rre. menné Ramene. Riemeníčko, a, n. dem. v. Štrk. Rremeñisko, a, n. contemt. et exagger. ex Rremeň. kremeňisti, á, é, adj. v. seq. kremeniti, á, é, adj. silicosus, silicibus plenus, a, um: fei ersteinig voller Feuersteiner (Kies) kovás, tüz - kövel tellyes. Eremenni, á, é, adj. e silice, siliceus, a, um: aus Feuerstei ner (Kiesel) bestehend, kieselich: tüzköi, tüz-köböl való. Syn. kremeňow, boh. oblátkowi, tremenní. Rremenné Ramene: v. Rremeňí. 2) tropice. tre menni Clower: siliceus (lapidei cordis) homo, silice durior ein harter (steinharter) Mensch, kemény ember. † křemenni, á, é, adj. idem. † kremnie, v. Tatri kremničanow, a, e, adj. poss, kremnickí, á, é, adj. cremni- + Reenat, e, m. v. Chrenár. + Rienarta, i, f. v. Chre † křenačů, et růw, owa, owo Rrep, u, m. positus (ordo) Rrepčeňí, á, n. gesticulatio, nis, f. wunderbare Gebärdung, gyestálás, gyestáldogálás, epetzelés, játék. boh. Rčepče, ňí. 2) i. e. od Zemi Tanco wání: saltus incurvatis sub genibus pedibus, quasi per terram reptando institui solitus: slawischer Tanz, eine Art Tanz: tóth- tántz † Rčepčeňí, n. idem 1 Nro. krepčiwat, al, ám, freq. ex us, a +ttepelčí adj. omn. gen. idem. Rrepelica, i, f. ptát: cotur nix, icis, f. Tetrao Cotur- † Rčepelice, f. idem. Rrepelka, i, f. dem. ex Rte. † Rřepelka, i, f. idem. Rrepeňeňí, á, n. v. Rrehnutí. Frpeňet, ňel, ňím, V. I. imp. peň: v. krehnúť. krepení, á, é, p. c. in dubi um revocatus, controversus, disputatus, a, um: bezwei felt, in zweifel gezogen: perben for forgó, kétségbe hitt (vett). Syn. Eripeni, strépení, ukrépeňí vulg. Ergepení. Rrépení, á, n. disputatio, disceptatio, controversia, repugnantia: die Bezweiflung, das Streiten, Bezweifeln, Widersprechen, der Widerspruch: disputálás, ellene mondás, viszsza vonás, perben forgás, kétségbe hívás (vévés) Syn. Kripeni, Strépeňí, Ukrépeňí, Rrépka, vulg. Rrgepeni. 2) contradictio, repugnantia, lis, contentio: das Zanken der Zank, Streit mit Worten: vetélkedés, pörlés, perlekedés. Syn. Rrepka, vulg. Rrgepeňí. Rrepin, u, m. peniculamen tum, i, n. Enn, lacinia, ae, f. der Saum, Zipfel (Schwanz), z. B. eines Kleides, Rockes, Tuches: rojt, tzafrang. Syn. Rogt, vulg. Garnir. Zlaté Rrepíni: aurea peniculamenta, goldene Sipfeln, arany rojtok. Rrepíneček, čtu, m. dem. ex seq. ex Rrepinek, nku, m. dem. Rrepín. krepit, il, im V. I. imp. Ecep: disputare, disceptare disceptare, controvertere, in dubium vocare, impugnare: bezweifeln, in zweifel zichen, zweifeln, streiten, wider etwas fechten: disputálni, kétségbe hini (húzni), kérdésbe venni. Syn. Erípit, fréz pit, utrépit. II. rec. trépit fa: contendere, contradicere, disceptare, disputare, litigare, iurgari: streiten, zanfen: vetélkedni, ellene mondani, perlekedni, versengeni. Syn. trípit sa, wasiť sa, dohadowat fa, vulg. Ergepit fa. Rrépíwání, é, n. Nom. Verb. ex seq. Prépíwať, al, ám, freq. ex trê pit. II. rec. Erépiwať sa, freq. ex trépit fa. Rrépka, í, f. lis, controversia, disputatio: der Streit, viszsza vonás, disputálás, vetélkedés. Syn. Rrépeňí, Rripta, vulg. Rrgepka. kreptí, á, é, adj. v. hibří. † třepti, á, é, adj. idem. krepko adv. v. hibko. Rrepkost', i, f. v. gibkost † Reepkost, i, f. idem. trépne adv. controverse, dispatative, disceptative, impugnatorie, dubie: streitig, streits bar: kétségessen, disputálva, vételkedve. Syn. tripne, vulg. Ergepne. 2) litigiose, rixose: zänkerisch: pörölve, pörlekedve, garázdássan, veszekedve. krépní, ¿, é, adj. controversus, dubius, a, um: streitig worüber gestritten wird, zweifels haft: kétséges, kérdésben forgó. Syn. tripní, vulg. trgepní. 2) contentiosus, litigiosus, disceptativus, a, um; streitfüchtig, villongó, tusako dó, vetekedő. Krépnost' i, f. natura conten tiosa (disputativa), Streitig keit, streitige Beschaffenheit: tusakodó (vetélkedő, vetekedő, versengő) természet. Syn. Kripnost, vulg. Regepnost 2) libido disputandi (impugnandi, controvertendi, contendendi, litigandi): Streits fucht, perlekedésre, versengésre) való hajlandóság. 3) v. Arépka. Krépopa, i, f. fossa, fovea, ae, f. Cic. fossatum, vallum, i, n. canalis, is, m. der Graben, die Grube: árok. Syn. Prékopa. Rrépopeňí, á, n. Nom. Verb. ex seq. Fré cir Erépopiť, il, ím, V. I. imp. trépop: vallare, fossa cumdare: vallo et fossa circumdare Cic. canalem erue (eiicere): verpallifadiren, verschanzen, mit dem Graben umringen (umgeben), Graben führen, vorziehen: árokkal keríteni fel (meg) arkolni. Syn. Frípopit prékopit, vulg. Ergepopit. boh. třípopiti. Eresací, á, é, adj. asciationi (exasciationi, dolationi) serviens zum Beschlagen (Be= hauen) dienlich: faragáshoz szolgáló. Rrefacá Sekera: v. Rresáčka. 2) excitatorius, excussorius, excussioni servi-, ens: zum Ausschlagen dienlich, ki ütni való, kiütö. Rre sací Ramen: v. Rremeň. t trefací, adj. omn. gen. idem. Rresačka, i, f. securis manualis, Handhacke, balta, kertze. Syn. Teslica, kresacá Sekerka. sze Rresadelko, a, n. dem. v. Rresiwko. Rresadlo, a, n. v. Rrestwo. + Rřesadlo, a, n. idem. Fresani, á, é, p. c. asciatus, dolatus, dedolatus, a, um: behaut, gezimmert, beschlagen: faragott, faragtatott, megfaragtatott. Syn. tefaní. 2) excusus, excussus, excitatus: geschlagen, ausgeschlagen: kiütött. 3) acutus, geschärft, meg-vágattatott. Rresání, á, n. asciatio, dolalatio, politio per asciam: das Behauen, Zimmern, Beschlagen, die Behauung, Bimmerung: faragás, meg-faragás. Syn. Tefání. 2) excusio, excussio, excitatio: das Ausschlagen, kiűtés. 3) acuitio, das Schärfen, die Schärfung: meg-vágás. kresať, sal, sem, V. I. imp. xref, Drewo: asciare, dolare, ascia polire zimmern, behauen, beschlagen, durch Hauen bearbeiten, z. B. Bauholz: faragni, meg-faragni a' fát. Syn. tesať. 2) hen: ignem elicere (excutere, excudere): Feuer schla= gen, ausschlagen, tüzet ki-ütni. boh. ttefati. 3) mlinsti Ramen: acuere lapidem molarem, den Mühlstein schärfen, malom követ meg - vágni. boh. ktefati. křesati, al, ám, v. kresať 2, et 3 Nris Rrefćwáňí, á, n. Nom. Verb. ex seg. fresawat, al, ám, freq. ex Fresat. † kresawati, al, ám, idem. treseni, á, é, p. c. erectus, excitatus, recreatus, refectus, reductus, ad se revocatus sanatus, a, um: zu rechte ge= bracht, gesund gemacht: magához téríttetett, felébresztetett, fel-vertt, fel- verettetett. Syn. Eriseni, vulg. Ergefení. boh. ttisen. 2) a morte revocatus, resuscitatus: erweckt, von Todten: halottaiból fel-támasztatott. Syn. wfkré fení. Rréseňí, á, n. erectio, excitatio, refectio, recreatio, sanatio, reductio, nis, f. das Gesundmachen, zurechte bringen, Heilen, die Labung, Erquickung, Labjal: magához való térétés (hozás), fel- ébresztés, felverés. Syn. Rriseňí, vulg. Rrgeseňí, boh. Reisení. 2) a morte revocatio (resuscitatio) restitutio vitae: Erweckung vom Todten, halottaiból fel-támasztás. Kresídlo, a, n. v. Rrefiwo. Erésiť, il, ím, V. I. imp. kres: erigere, excitare, recreare, reficere, sanare, ad se revocare (reducere), suscitare: |