az a' kit tsak most neveztem. 2) nuncupare, adpellare, dicere: nennen, einen Namen beilegen, beim Namen rufen, oder tituliren: hini. Syn. wolat. Usus. Rarlem ma me= nugú, me vocant (dicunt, nominant) Carolum, fie nen= nen mich Karl, engemet Károlynak hínak. Welkim ho menugú, eum vocant (adpellant, nominant) magnum, fie nennen ihn den Großen, nagynak híják ötet, 3) definire, defigere: bestimmen: rendelni, ki-szabni. Usus. Ifté me= sto, a isti Čas k nečemu me nowat (ustanowił, uložiť, urisit, naridit): condicere locum et tempus: einen gewissen Ort und Zeit bestimmen: bizonyos helyt, és időt rendelni, szabni. Ďeň k nečemu menowat, definire diem Caes. den Tag benennen, bestimmen: napot adni, rendelni. 4) 34 med žikrála c. menowat: nominare aliquem interregem Cic. Liv. facere nominationem Liv. ernennen zu einem Amte: tisztre választani (-tom); valakire voksolni, hogy tiszt légyen; tisztnek nevezni. Wlastním (swogim) Ménem ňekoho menowat, nominatione sua cooptare aliquem Cic. mit seis nen eigenen Namen Jemanden nennen, rufen, maga nevéről nevezni valakit. II. rec. menowat sa: nomen suum edere, sich nennen, nevezni magát. Usus. Seba nemenuģic, nomine celato, ohne fich zu nennen, magát nem nevezvén. 2) nominari vocari, adpellari, dici: fich nennen, heißen, genannt werden: hivattatni. boh. gmenowat se. Usus. Gato sa menuges? qui vocaris? wie ist Hein Name? kinek (hogy) hi nak téged? Gá sa menugem Rarel (Rarlem), vocor Carolus, ich werde Karl, genannt, Károlynak hivattatom. Gal sa menuge ten Chlapec? qui (quo nomine) vocatur hic puer? wie heißt dieser Bub? wie ist sein Name? kinek híják ezt a gyermeket? mi a' neve ennek a' gyermeknek? Tat mislím (sa to mám), že sa tat menuge (že také méno má): arbitror, eo nomine esse, ich glaube (halte dafür), daß er so heiße: úgy gondolom, hogy az a' neve. Aleksander menuge sa Weltím, Alexander adpellatur magnus, Alexander wird der Große genannt, Sándor nagynak hi-vattatik. Menowatel, a, m. nomenclator, nomenculator Cic. nominator, denominator, is, m. nominativus, i, m. Nenner, Benamser: nevező, neveket elő-számláló. menowatelow, a, e, adj. poss. ex praec. Menowáwáňí, á, n. Nom. Verb. ex seq. menowáwať, al, ám freq. ex menował: nominitare Lucr. oft nennen, benennen: gyakran nevezni (zem) II. rec. me, nowáwat fa freq. ex meno wat sa. menowi, á, é, adj. nominalis, e Varr. den Namen be treffend, nevett illető, névhez tartozandó. Usus. menowi Seň, dies onomasticus (nominalis), nominalia Tertull. Namenstag, Tag, an dem das Kind den Namnn bekam: neve napja. menowite, adv. nominatim Cic. nominaliter Arnob. de nomine, in specie: namentlich: név (nevezet) szerént, neve ze ། zetesen. Syn. 3 ména. boh. gmenowite, segména. menowiti, á, é, adj. habens nomen nomiae praeditus (instructus), a, um einen Namen habend, nennbar, nahm- menfi: minuere, imminuere, deminuere kleiner machen vermindern, verkleinern, ver ringern: kisebbíteni (-tem), kisebbre tsinálni. umenfit, umensowat. II. rec. menfit fa: minui, imminui, deminui: fich vermindern, abneh men: kisebbedni (-dem.) mensíwáňí, á, n. Nom. Verb.. ex seq. mensiwat, al, ám, freq. ex menfit. II. rec. mensiwat sa, freq. ex menfit sa.' amplus, honestus: namhaft, * Mentgeček, čka, m. v. Men ansehnlich, in Ansehen stehend: tíček. tisztes, betsületes, neveze-mentgečka, i, f. idem. : dem, chlamydula, ae, f. das Pelzchen: mentétske, kis-mente. vulg. Mentgeček, ment. gečka. i tes. Syn. wážní, powážní. * Mentget, a, m. v. mentit. 4) magnus, considerationementgeta, i, f. idem. dignus namhaft, ansehnlich, mentíček, čka, et čtu, m. beträchtlich groß, z. B. Sum= me nagy, meggondolasra méltó, nsvezetes, Syn. welti, znamenití. 5) celeber, clarus namhaft, bekannt, berühmt: ésméretes, híres, 's neves, ditséretes, nevezetes. Syn. wichicní, známeňití. Usus. Menowitá Wogna, bellum magni nominis Liv. nominatissimum bellum Plin. H. N. ein berühmter Krieg, híres háboru. menowitegsé Nebezpečenstwa, nominatiora pericula Tertull. mensení, á, é, p. c. minutus, a, um: vermindert, kleiner gemacht kissebbíttetett. Syn. umen fení. mensení, á, n. minutio Quintil. Gell. imminutio, deminutio, abbreviatio, decurtatio, diminutio, nis, f. Berminderung, Verkleinerung, Berringerung: kissebbítés, kissebbedés. Syn. Umenseňí, umenfowání. menfi, á, é, comp. ex mali, minor, fleiner, kisebb. mensit, il, ím, V. I. imp. mentit, a, et u, m. chlamys, mentuz, a, m. alausa et alo- * Menuwáňí, á, n. v. Menowáňí. * mes * menuwat, uwal, ugem, v. menował. mer, u, m. v. Potog. boh. mir. 2) v. mereňí. Mera, i, f. mensura, ae, f. modus, i, m. das Maß, mérték. boh. mira. Usus. Dolo= wá Merá, area fodinae, ein Maß im Bergwerk bányamérték. Rrimárská Mera batiola Plaut. batola, ae, f. mensura in epocillatione: Schenkmaß, die Schenkkanne bor, és egyébb higaknak mértéke. Obilná Mera, mensura frumentaria, Getreide maß, gabona - mérő, mérték. v. Merica. Nad (pref) Metú, effuse, immodice, supra modnm, ultra mensuram: übermäßig, über das Maß,. mérték felett. Prov. Starú Merú mu nameral, mansit, ut ante fuit; er ist so, wie er war, geblieben: a' régi mellett maradott. 2) v. Merica. 3) v. mernost. *mera ady. v. meru. Merač, a, m. mensurator mensor, is, m. der Messer: mérő. Syn. Meratel. boh. m'ečič. Usus. Zemi merač, V. Zemimerač. Meračka, i, f. mensuratrix, icis, f. Messerinn: mérőné, mérő aszszony. Syn. Mera= telta. 2) v. 3Zemimeracka. 3) v. Meráňí. merađi adv. more mensuratorum, mensorie: messerisch, nach der Art der Messer: mérök módgyára. 2) v. zemime= rački. merací, á, é, adj. mensuraratorius, mensorius: a, um: mensuratores adtinens : die Messer (das Messen, oder die Meßkunst) betreffend mérőket (mérést) illető. boh. m'eřicí. Usus. meraci prut, decem merat, al, ám, V. I. imp. mes tag : mensurare metiri messen : mírni meg (ki) mérni. Syn. odmerať, pres merat, wimerať. boh. m'etiti. Prov. Sám sa merag: tuo te pede metire Horat. ne te dilates ultra conditionem tuam, neve te ipsum ex assentatorum laudibus aut vulgi opinione, aut fortunae favore, verum propriis ac veris dotibus, animique virtutibus aestima: schäße dich, wie du verdienst: annyira tartsdd (betsüldd) magadat, a' mennyire tulajdon isméreted szerént megérdemled. Meratel, à, m. v. Merač. meratelćin, a, e, adj. poss. ex seq. Meratelka, i, f. v. Meračka. meratelow, a, e, adj. poss. ex Meratel. Merάwáňí, á, n. Nom. Verb. ex seq. meráwať, al, ám freq. ex me= rat. boh, m'etiwati. me merec, rca, m. reconciliator, † m'ečice, f. idem. propitiator, is, m. Versöhner Merička, i, f. dem. metretula, ae, f. modiolus, i, m. das Mezchen, Meßlein: köblötske, mérötske. † m'ečici, á, é, v. merací. meriční, á, é, adj. metretalis, modialis, e eine Mehe enthaltend: egy mérői, egy köböli, Usus. meriční mech, saccus metretalis (unius metretae), Sack von einer Mehe, egy mérö zsák. der Personen: békéltető, békeség-szerző. Syn. merič, meritel. boh. mirce, mititel. merení, á, é, p. c. conciliatus, reconciliatus, placatus, propitiatus, compositus, a, um: versöhnt meg-békéltetett engeszteltetett, meg - békéltt. Syn. zmerení, boh. mířen. Mereňí, a, n. conciliatio, placatio, propitiatio, nis, f. Versöhung einer Person: meg- † békéltetés engeszteltetés, meg-békéllés, engesztelés. Syn. Mer, 3mereňí, boh. méčeňí. - † m'ečeňí, n. v. Meráňí. Merič, a, m. v. Merec. + m'eřič, e, m. v. Merač. Merica, i f. metreta, ae, f. Colum. Pandect. modius, i, m. Cic. die Mehe, ein Getrei= demaak (Scheffel), enthält zwei Dresdner Mezen: mérő, köböl, véka. vulg. Mgera. boh. m'etice. Usus. Presporská Merica, metreta Possoniensis, presburger Mege, Posonyi mérö. Pescanska merica, metreta pesthiensis, quae alias Kila dicitur, continens semialteram metretam Posoniensem,pes ster -Mege, Pesti mérő, három véka. Segedinsta merica, metreta, Segedinensis quae cubulus, köböl, appelatur continens duas metretas Posonienses, juxta Institutiones Arithmeticae in usum Gymnasiorum Budae 1807. parte III. pag. 17. plnú Mericú, pleno modio Cic. mit vollem Maaße, reichlich: tsordúltig teli mérővel, bövön. Peňáze Mericú merá, modio numos metitur Horat. er ist ein sehr reicher Mensch, igen gazdag ember az, vékával méri a' pénzt. m'ečictwi, n. v. Meractwi. merit, il, ím, V. I. imp. mer nekoho z nekim : placare, conciliare, reconciliare, propitiare aliquem alicui (cumaliquo): versöhnen mit Jemand, oder zwei Parteien: meg-engesztelni, békéltetni valakivel valakit. Syn. Fogit, ukogit, upokogit zmerit. boh. míčiti. II. rec. merit sa z netím: reconciliari alicui (cum aliquo), redire in gratiam (pacem inire) cum aliquo: sich mit Jemand versöhnen: valakivel megbékélni. boh. mířit se. meritedelne, adv. placabiliter, versöhnlich, engesztelhetőképpen. Syn. utogitedelne, zme= ritedelne. ver= meritedelni, á, é, adj. placabilis, reconcibilialis, e: föhnlich, engesztelhető, tsendesíthető. Syn. ukogitedelní, zmeritedelní. meritedelnost, i, f. placabilitas, tis, f. ratio piabilis: Versöhnlichkeit einer Person, des Gemüths, Born: engesztelhetösség, engesztelhető természet (tulajdonság). Syn. Ukogitedelnost, 3meritedelnost. Meritel, a, m. v. Merec. boh. miritel. meritelčin, a, e, adj. poss. ex seq. meritelka, i, f. placatrix Sal vian. reconciliatrix, propitiatrix, icis, f. Bersöhnerinn: bé-kéltetőné, engesztelőné. Meritelkiňa, i, f. idem. meritelkinin, a, e, adj. poss. ex praec. + m'ečiti, il, im, v. merať. Merk, u, m. v. Slín. Merka, i, f. dem. ex Mera: parva mensura, modiolus, modulus: das Mäßchen, ein klei nes Maak: mérötske, kis mérö. boh. mítta. 2) modulus molitorius, Müllermaaß: örlö mérötske. Merku brat modulum demere, megen, vom Müller, örlöt ki-venni. merkowani, á, é, p. c. animadversus, observatus, a, um: gemerkt, wahrgenommen: ész→ re vett, sajdíttatott. Syn. badani, zbadaní. 2) notatus, signatus gezeichnet, gemerkt: jegyeztettett, billyegezett,megjegyeztetett, billyeges. Syn. značení. mertowání, á, n. animandver sio, observatio, nis, f. das Merken, Wahrnemen, die Merkung, Wahrnemung: sajdítás, észre vévés. Syn. Bádáňí, Zbadáňí. 3) reminiscentia, recordatio, impressio menti facta: das Merken, Behaltung im Gedächtnisse: reá (meg) emlékezés, eszében (elméjében fejében) tartás. Syn. Pamatání. 3) notatio, signatio: das Zeichnen. Merken jegyzés, billyegezés. Syn. Značení. 4) notatio, invigilatio adtentio: Achtung auf etwas, Beobachtung: reá-vigyázás. 5) cautio, das Hüten, Hütung: óvás, örizkedés. merkowat, kowal, tugem V. I. imp. tug, cum acc. ňečo: animadvertere, observare sentire: merken bemerken, wahrnehmen, die Acht (Achtung) haben oder geben: sajdítani, észre- venni. Syn. badat. 2) meminisse, recordari, reminisci, memoria tenere: merfen, im Gedächtnisse behalten: reá (meg) emlékezni, eszében (fejében) tartani. Syn. W glawe držať, pamatať. 3) notare, signare: merken, zeich nen, jegyezni, billyegezni. Syn. 3nazit. Usus. Ruční. ti, Serwitki sc. merkowat. 4) cum praep. na, et accus. rei vel pers. na ňečo, na ňeto. bo: adtendere, curare, rationem habere rei; vigilare, invigilare alicui: Acht haben oder geben auf etwas, auf Je mand; in Acht nehmen etwas: valamire, vagy valakire vigyázni. Syn. Pozor dat. Usus. Dobre na to merkug. II. rec. mertował sa, od ne čeho cavere rem: sich in Acht nehmen, hüten vor etwas: magára vigyázni, magát ónni. Syn. warowat fa, dat pozor, (pozorował) na seba. Usus. Merkug sa, abi ta neosalili: cave, ne decipiaris: nimm dich in Acht, daß man dich nicht betriege: vigyázz, meg-ne tsallyanak. mertug sa, abis to neučinil: cave, ne facias (faxis, feceris): hüte dich davor: meg-lássád, ne tselekedd. mer. Eugem sa, caveo, ich hüte mich, magam óvom (ódd magad). merkowáwáňí, á, n. Nom.. Verb. ex seq. merkowávať, al, ám, freq. ex mertował. merkowňe, adv. adtente: auf merksam, sorgfältig szorgalmatoson, figyelmetesen. 2) notabiliter, insigniter, manifesto: merklich: nyilván. Syn. sgewйe. met= |