ex seq. Naprofeňí, á n. exoratio, nis, f. das Erbitten: ki-kérés. Syn. Uprofeňí. naprosit, il, im V. P. imp. naptof, cum accus. precibus flectere, rogando permovere, exorare: erbitten, durch Bitten bewegen: valakit kéréssel meggyözni, maga részére hajtani. Syn.uprofit Usus. J8 napros ho c.2) precibus impetrare (aquirere, colligere, obtinere): era bitten, durch Bitten erhalten: ki-kérni, kéréssel nyerni, meg-nyerni. II. rec. naptos fit fa, cum genit. diu, saepe rogare, orare: lange, oft bite ten: sokat, sokáig, gyakran kérni, esedezni. Usus. On powedal, čo sa ho naprofil: ille dicebat, se diu eum rogasse er sagte, er hätte ihn lange gebeten: ő mondotta, hogy sokat könyörgött (szabodott) néki. 2) exorari, precibus flecti: fich erbitten lassen, durch Bitten bewogen werden: kéréssel meggyözettetni. : Usus. Dá sa on esče naprosiť: precibus adhuc flecti potest: er wird sich noch erbitten lassen: még lehet őtet meg-győzni, megnyerni. naprofitedelni, á, é, adj. exorabilis, e; erbittlich, leicht erbittend: ki-kérhető, kéréssel meg-gyözhető, meg-nyer hető. Naprofňictwi, á, n. exorabulum, i, n. Plaut. Erbittungs mittel, Erbittungsart: ki-kerésnek módgya, eszköze. Naprofňít, a, m. exorator, is, m. Ter. Erbitter: ki-kérő, meg- engesztelő. Syn. Uprof ňít. naprosto, adv. omnino, plane, prorsus: gänzlich, gar und gar: tellyességgel, éppen, egészszen mindenestől, egy-dltallyában. Syn. tedáž. naproti praepositio cum et sine dativo. contra, in adversus: wider, ellen, ellene, ellened, ellenem. Syn. proti Usus. Co más naproti mne? quid contra me habes? was hast du wider mich? mi vagyon ellenem ? Hinc praepositio ista male adhibetur pro t (te, ku) in significatione: erga, gegent, hozzá, hozzád, hozzám, v. g. Láska naproti Bohu, loco Láska k Bohun. amor erga Deum, die Liebe ge gen Gott, az Istenhez - való szeretet. 2) e regione, gegens über, ellenébe, által ellenbe Cirányában) Syn. naprotiwa. Usus. Náf Dom naproti le ží: domus nostra e regione (e parte opposita) sita est, unser Haus liegt gegen über, a' mi házunk által ellenben vagyon. 3) obviam, e regione: am Wege, in den Weg, entges gen (nämlich auf der Straße oder im Gehen): elômbe, elôdbe eleibe 'ellenébe. Syn. proti. boh. witříc. Usus. Las proti nekomu bit: obviam alicui fieri Cic. esse Plaut. Je manden begegnen, valakivel szembe akadni. Naproti mňa bol; se mnú sa stretel: mihi factus est obviam: er ist init begegnet, szembe akadott velem. b.) i. e. Cestu zastat proti nekomu bogowat: ire obviam conatibus alicuius; ob obsistere alicui obviam Plaut. Jemanden in den Weg treten, valaki szándékát megelőzni. útyát el-állani. c.) i, e. pri Rutách bit obviam (prae manibus) esse Plaut. bei der Hand feyn, keze ügyében lenni. Naproti ist, wift (boh. wstříc git, wigit): obviam ire alicui Cic, procedere Cic. proficisci Caes. prodire Cic. se ferre Cic. se offerre Ter. occurrere Liv. entgegen gehen, begegnen: eleibe ki menni. Naproti hrať sa, hromadne wift obviam effundi Liv. entgegen stürzen, haufenweise entgegen gehen; tsoportossan eleibe menni, áproti prist': obviam venire Cic. offerri : entgegen kommen, eleibe jönni, Naproti poslat: obviam mittere Cic. entgegen schicken, elei küldeni. Naproti bežať (boh. wstříc bežet), lezat, poslat, postawić: obviam currere (occurrere), obiacere, opponere, (obiicere) entgegen laufen, Fiegen, fehen (stellen); ellenébe futni, feküdni, tenni (vetni) valamit. Naproti wezt sa (boh. wfttic wiget): vehi curru obviam: entgegen fahren, ellenébe kotsin menni. Naproči isť na Roňi ( bọh. wstříc wiget): vehi equo (equitare) obviam, entgegen reiten, eleibe lovagolni, lóháton menni. 4) contra, e contrario, e converso, contra ea: hingegen, im Gegentheil ellenben. Usus. Žádnému sem neftosil, ale naproti mnohím dopomohel: laesi neminem, e converso multis opem tuli: ich habe niemanden geschadet, hingegen vielen geholfen: senkinek nem ártottam, ellenben sokakat segítettem. 5) vieissim, reciproce, viceversa: wiederum, hin= gegen: viszszontag, ismét Usus. Gá sem ho wždi milowal; a stále sa usilugem, abi on tés naproti mna milowal: ego hunc amavi semper; ille ut idem contra me habeat, facio sedulo Ter. diesen habe ich ale lezeit lieb gehabt: ich thue auch was ich kann, damit er mich hingegen liebe én ötet mindenkor szerettem, és hogy viszontag - is engemet szeressen, szorgalmatossan azon dolgozom. Ona hned naproti bu. de zas ostáwat sc. naprotiwa, adv. idem. naprotiwit fa, il fa, ím sa V. P. imp. tiw fa: multum, dia, saepe adversari, resistere, obsistere, reniti , repugnare : viel, lange, ost sich_widersehen : sokat, sokáig, gyakran ellenkedni, ellenkezni. naprsat, fal, sim V. P. imp. naprs, cum cum et sine genit. multum depluere, viel herabre gnen, sokat esni. 2) impluere, hinein regnen, bele esni. II. rec. naprsat fa: diu saepe pluere: lange, oft res gnen: sokáig, gyakran esni. Usus. To sa dnes naprsalo zaf: hodie iterum valde pluit: heute hats wider recht geregnet: ma megint igen sokat esett. naprseti, sel, sím; v. naprfat. † II. rec. naptseći se, v. napt. fat sa. naprskaní, á, é, part. const. bé - fetskendezni, sokat ön tözni. Náprsnit, u, m, antilena, ae, Nro. napust'eni, á, é, part. const. ex napustit. apust'eňí, á, n. Verb. ex eodem. napúsřeči, tel, tím ; v. na púfčať. napustit, il, ím V. P. imp. napust, cum genit. multum, multa intromittere, immittere: viel hinein lassen; sokat bele - botsátani, ereszteni. 2) eco nečím napuft'it; tingere, intingere, colorare, incolorare: eintauchen, beneßen, färben: mártani, mártogatni, festeni. naputował sa, towal sa, tu gem fa V. I. imp. tug fa: multum peregrinari, viel wan dern, wallfahrten: sokat, gyakran vándálni, szarándokot járni. narabowani, á, é, part. const naprzňení, á, é, part. const. foedatus, pollutus, contaminatus, a, um verunreinigt: megfertőztetett, motskoltatott, undokított. boh. naprzs neat, bowal, bugem V. ňen. naprzňit, il, ím V. P. imp. зni, cum accus, foedare, polluere, contaminare: verunrei nigen meg-fertőztetni, motskolni, undokítani. naprzňowat, nowal, nugem V. I. imp. nug; idem. † napsani, à, é; v. napifaní. † Mapsání, n. v. Capisáňí. i naplati, napsal, napisi (u), v. napisat. † naptati se, al se, ám se; y. napúsčaní, é, é, part. const. napúsčať, al, ám V. I. imp. Mapusčáwání, á, n. Verb. ex seq. napusčáwať, al, ám freq. napúsčať. ex seq. P. imp. bug corradere, multa raptim (rapinis) congerere, colligere: viel rauben: sokat öszve rabolni. II. rec. narabowat sa diu, saepe praedari, latrocinari, rapere: lange, oft rauben: sokáig, gyakran rabolni fosztani. narasit, il, im V. I. imp. na tas: multum suadere (con silium dare, auctorem esse) alicui: viel rathen, Rath geben: sok tanátsot adni, sokszor javasolni, sokat tanásolni. II. rec. narasit fa; diu, saepe consultare, deliberare: lange, eft rathschlagen, berathschlagen, überlegen, fich berathschlagen: sokáig, sokat, gyakran tanátskozni, tanátskodni. 2) diu, saepe consultare aliquem: lange, oft fich mit je mand berathschlagen, zu Rathe ziehen, um Rath fragen: sokszor valakitől tanátsot kérni, nas naradował fa, dowal fa du, gem fa, V. I. imp. dug sa: multum, diu, saepe gaudere, laetari: viel, lange, oft fich freuen igen sokat, gyakran örölni, örvendezni, vidámúlni, vígatni, vigadozni, tapsolni. Náramek, mku, m. armilla, ae, f. brachiale, is, n. Armband, kar-kötő, arany - kösöntyü, palástra. Syn. Naramenica. boh. Urmpant. 2) humerale, is, n. Schulterblat, Schulterblech: válra-való, szoknyavál. Syn. Plech ramenní. Faramenica, i, f. idem. náramne, adv. valde, vehe menter: sehr, igen, erössen, felettébb. Syn. welmi, welice. Usus. áramne ta prosi: maximo te orat opere Ter. er bittet dich inständig: igen kér téged. 2) ex improviso, inopinate, inopine, repente, subito: ungefähr, unverhoft: hirtelen, hértelenül, véletlenül. Syn. nenazdále, znáhla. Usus. áramne to na mna prislo: insperate id accidit mihi: dies ses ist mir ganz unverhoft geschehen; az igen véletlenül történtt (meg-esett) rajtam. ramne, gato Priwal: repente, tanquam procella: ploglich (hurtig), wie ein Sturmwetter: hirtelen, mintegy zápor us, m: Plin. H. N. Borwurf, Borrückung, Entgegensehung, Entgegenstellung ellen-vetés. 2) objectum, i, n. objectus, us, m. Nep. Gegenstand, was fich unsere Augen darstellt, Erscheinung, Anblick: szembe-tünés, szembe-tünő dolog. Náraza”, i, f. v. Odražeňica. narážaní, á, é, part, const. ex narážať. Narážáňí, á, n. adhortatio, cohortatio, nis, f.das Ermahnen, die Ermahnung:intés,integetés. Syn. Napominání. 2) v. Nasadzo= wáňí. Nafašeňí. 3) notatio allusio, nis, f. Anspielung, auf etwas mit Worten: arányzás, tzélozás. boh. Clarážeňí. 4) adaeratio, pecuniaria aestimatio (taxatio), nis, f. Anschla gung zu Gelde, pénzre-való betsülés. Syn. Faražení, boh. Caražeňí. 5) Narážáňí Wodi: derivatio aquae: die Was ferleitung, das Wasserleiten: a' viznek folytatása. 6) v. Mάtaz Nro. 1. narážať, al, ám V.I. imp. žag, cum accusat. hortari, adhortari, cohortari; ermahnen: inteni, integetni valakit. Syn. napomínať, boh. narážeti. 2) Narážat motiku, Sekeru na poristo, v. nafasit, na fádzowat. 3) Narážał Wodu: deriuare aquam, das Wasser von einem Ort leiten: a' vizet valamelly helyről más-felé vinni, folytatni. 4) 7a ňečo narážať: spectare, notare respicere, tangere (verbis) aliquid, alludere ad aliquid: anspielen auf etwas mit Worten: valamire arányozni, tzélozni, gondolni. boh. narážeti. 5) Farážať na Peñázoch: aestimare (taxare) pecunia; zu Gelde schlagen: pénzre betsülni. boh. narážeti. 6) objicere Cic vorwerfen, vorrücken, ente gegenwerfen: ellene-vetni. naražení, á, é, part. const. paululum fractus, a, um; et was aufgeschlagen: egy-kevessé törött, meg-hasadtt. boh. naražen, naražení. Narazení, á, n. effractio, nis, f. das Aufschlagen, die Aufschlagung, Eröffnung durch Schla gen: ki-törés, fel-törés. boh. Karažení. 2, 3, 4, et 5. ! v. Narážáňí. † naražení, á, é, part. const. v. narazení. † Maražení, n. v. Narazení. † Narážeňí, n. v. Narážáňí. † narážeči, žel, žim, v. nará žať. naraziť, il, ím V. P. imp. na taz rumpere, effringere aufschlagen, durch Schlagen offnen: ki-ötni, törni, verni. 2) pretium elevare, anschlagen zu Gelde: valaminek árrát, betsét fel-verni, fel-utni. t. P. Ces nu na Rrám neražit. 3, 4, 5, 6, 7, et 8. v. narážať. Márazka, í, f. v. Náraz. + Náražka, i, f. idem. Maražomání, á, n. v. Clará. zání. narażował, żowal, Zugem V. I. imp. 3ug, v. narážať et narazit. † naččen, et naťčení, á, é, adj. v. narečení, obžalowani, ob wiňení. † Caččeňí, n. v. Narečeňí, Oba wiňeňí, Obžalowáňí. Narcis, u, m. Rwet: narcissus, i, m. die Narciffe, eine Blume: nártzissus, köles-virág. Usus. Narcifwonawi, Narcissus odorus Linn. Narcifer, stu, m. dem. ex prec. narcisowí, á, é, adj. narcissi nus, narcisseus, a, um: von Narciffe: nártzissos, nártzissosból való. Usus. Narcifowa Rúža: narcissea rosa: Narciferose: nártzissos rósa. Nard, u, m. nardus, i, f. nardum, i, n. Andropogon nardus Linn. vel Andropogon Schoenanthus. Nard, spikinárd, ollyan mint a' levendula. narečení, á, é, part. const. accusatus, incusatus, a, um: beschuldigt verklagt: vádoltt, bé-vádoltt. Syn. obwińení, obžalowani, boh. nařčen, naččení. 2) infamatus, diffamatus, proclamatus, a, um: ausgeruffen, verkleinert, unchr lich: ki-kiáltott, híres, bötstelen. Syn. náreční, nepo ctiwi. Narečení, á, n. Verb, ex natect. náreční, á, é, adj. v. narečení. narect, narekel, narečem V. P. imp. nareč: accusare, incusare, notare aliquem: beschuldigen, verklagen: bé - vádolni, bé-adni. Syn. nareknúť, ob, wiňit, obžalowat. boh. na číci, nařict, načknúři. 2) infamare, diffamare, proclamare: verleumden, beschimpfen, bes fchämen; ki-hiresiteni, ki-kiáltani. Syn. rozhlásiť. narésení, á, é, part. const. multum rarefactus, a, um: viel (dünn (schütter) gemacht: sokat ritkítatott. Naréšeňí, á, n. Verb. ex seq. narésit, il, ím V. P. imp. ne re8: multum rarefacere: viel dünn (schütter) machen: sokat ritkítani. II. rec. narésiť sa: diu, saepe rarefacere: viel, dünn schütter machen: sokáig, gyakran ritkítani. árek, u, m. accusatio, incusatio, nis, f. Beschuldigung: bé-adás, vádolás. Syn. Niarétání, Obwiňeňí, Obžalowání. 2) questus, us, m. querela, querimonia, ae, f. Klage, Aeußerung feiner Unzu |