wo hori: lignum ardet, das Holz brennt, ég a' fa. Prov. Dotas Železo hoti, tug: dum pluit molendum est. Dum calet ferrum, cudendum: man muß die Gelegenheit benugen (fich zu Nugen machen): addig hámtsd a' hársfát, méghámlik. Par. Páp. v. Rúža, Železo. 3) flagrare, flammam dare: brennen Flammen von sich geben z. B. Feuer, Hols: égni, lángolni, lobbanni, lángot vetni. Oheň hori: ignis flagrat (ardet, flammam dat): das Feuer brennt, ég langot vet, lángol) a' tüz. Nek8e hori: alicubi incendium est ortum, es ist irgendwo eine Feuersbrunst entstanden, valahol ég, tüz támadott. Prestáwá horet: deflagrat, defervescit Liv. das Feuer wird vermindert, ausgelöscht: az égés meg- tsendesedik, le-tsilJapodik. uf nehorí: incendium desiit, es brennt nicht mehr, nem ég már. Dlúho horelo incendium diu duravit, es hat lange gebrant, sokáig égett. móg Dom horel, w Ohňi bol (stál): mea domus ardebat (in igne erat), mein Haus brannte, stunde im Brand: az én házam égett vala, tüzben voltt. uf Strecha horela. Oheň us Strechu Sofahel: flamma iam serpserat ad tectum Liv. die Brunst hatte schon das Dach erreicht, und angegriffen: a' láng már az ház tetejét érte: Prov. Pilno mu, gatobi horelo: nimis festinat, er eilt, wie ein Schufter: úgy megy, mint a' varga vásárra. Fut, mintha török volna a hátán. v. Beži, gato do Garmaku Swec. us mu hori. 5orá mu Pati. Rlaptá mu 3 Rosa. Newlezel bi mu

- struhani Wlas do Zadku: v det ucalegon. Timet malaz Versatur in periculo: voller Aengsten. Es ist ihm be gig: körmére égett. Eg a'ki me. Orra vére folyik Pa Páp. Nem férne seggébe eg zab szem. 4) fulgere, care, rutilare, scintillar scintillas dare, splender brennen, glänzen, funkeln, gb hen, z. B. brennende Auge égni, tüzesedni, szikrát vet: Syn. istrit sa. 5) ignem co cipere: brennen, Feuer fang égni. Drewo nechce hott lignum non concipit igne das Holz will nicht brennen, fa nem akar égni. 6) ig concipere (ardere) posse, dere brennen, brennbar sa égni, éghetni. Rameň neha Drewo ale hori: lapis concipit ignem, bene ve lignum: Steine brennen ri Holz brennt aber wohl: a'ki nem ég, ég pedig a' fa ré Drewo ne hori: humm lignum non ardet, nases brennt nicht, nedves fa éghet. 7) Tropice. ard re, flagrare, uri, incensu esse: brennen, entbrannt sen, entbrannt werden z. B. vor S gierden ele: égni, lángodo fel-indúlni. Os Lástiť á komu horet, i. e. So nefot: fa zamilowat: ardere ama alicuius, brennen für Jeman den, i. e. in Jhn verliebt ser: a' szerelem miatt égni. Vala kibe igen belé szeretni. 05 dost'i teg Weci horí, kteru ni di newisel: exardet deside rio rei invisae, er entbrannt vor Begierde einer zuvor nie g sehener Sache: arra indultkívánsága, a' mit soha nem latott. Gedenkaždí proti nem Nenáwist'ú hori: flagrat od

pu

publico. Est in odio omnium: er ist bei allen verhaßt, mindeneknél utálatos.

† hočeti, el, ím: idem. horeznački adv. supine, supina

facie rücklings, rückwärts, auf dem Rücken: hanyat, hanyattá Pár. Páp. hore Bruchem, hore Twárú, na Chrbte. Horeznadi leží: stertit (iacet, cubat) supinus Hor. rücklings liegt er, hanyat fekszik (aluszik). 5oreznaci ležící: supinus, rückwärts liegend, hanyatta fekvő Par. Páp. 50réznački padlí (spadlí, zho. Sení): resupinus rücklings gefallen, hanyattá dültt. 50. reznaci hodit: resupinare (-no,nas), rückwärts um stürzen, zu Boden werfen: hanyattá dújténi (-töm). 50. reznaci obrátení, obrátiť: supinatus, supinare (-no): rücklings umgekehrt, umkehren: hanyattá fordíttatott, fordí tani (-tom). v. doluznaci, et ležať.

"

Sori, gen. 5or, f. plur. ex gora. 2) Staré 5ori: veteres montes, Altberg, ó-Hegy. þoríci, á, é, part. praes. ex horet.

5oriwání, á, n. Nom. Verb.

hortí, á, é, (abs. horko) adj. comp. horčegfi, superl. naghorcegfi: amarus, acerbus,

a,

um: bitter, herb, streng, hantig: keserű, tsípös. Syn. ostri, trpti, fčiplawi boh. hotti. Prov. Neňi hoden flas. tého, kdo neskusil horkého: dulcia non meruit, qui non gustavit amara: der ist keinen guten Tagen werth, der keine böse erlebt hat: nem érdemes az édesre, a' kinek keserűben nem voltt része. 2) infelix, acerbus, miser, pauper: bitter, schmerzlich, leidig, unglücklich, arm, armselig, schäd= lich: keserű, szerentsétlen, szegény, ügye-fogyott. Syn. nesčastní, núdzní, utrápení. 5orté geho Penaze! k8ebi gích w3al: amara (infelix) eius pccunia! ubi illam accepisset? fein leidiges Geld! wo könnt ers hernehmen? keserű az ő pénze! hol venné (azt) szegény? 3) fervidus, calens, fervens, tis: higig, heiß heves, forro, Syn. horúci, wreli, boh. hortí. 4) calidus, warm, meleg. Syn. teplí, boh. borti. Ge gim snas horko? fortasse cales? ihnen ist vielleicht zu warm? talán melege vagyon kegyelmednek? 5orto mi ge: caleo, es ist mir warm, melegem vagyon.

† horti, á, é, (abs. horko),

adj. v. hortí 3. et 4. Nris. † hóřří, á, é, (abs. hořko),

adj. comp. horčegsi, superl. neghorčegsi: v. hortí 1. Nro. 5ortis, u, m. species hordei

maior et pulchrior: eine Art von Gersten, größere, und schö nere: nagyobb magú, szebb termetű árpának neme. 5orknúť, knul (kel) kňem, V. 1. imp. Eni: amarescere, bits ter (hantig) werden, meg-ke

se

seredni, keserüvé lenni boh. horknuti. Sortnutí, á, n. amarulentia, amarescentia, ae, f. das Bits ter werden, Hantig werden : meg-keseredés.

† 5otknúti, tl, Enu praes. V. horknúť.

horto adj. abs. n. v. hortí. horko adv. amare, acerbe: bit ter, streng, herb, hantig: keserüen, tsipössen. Syn. ostre, trpko, sčiplawe. boh. horce. 2) ardenter, ferventer, fervide: hißig, heiß: forrón, forróan, heven. Syn. horúco, wrele. boh. horce. 3) calide, warm, melegen. Syn. teple. + botto adj. abs. n. v. bořtí. † horkokrewne adv. v. hortotrwňe.

† horkokrewni, á, é, adj. v. horkokrwni.

+ gorkokrewnost, i, £. v. 5ortottwnost. horkokrwne adv. cholerice, bi

lose gallensüchtig, gallsüchtig: sárepésen, haragossan. Syn. penokrwňe. 2) v. zláteňičňe. Horkokrwni, á, é, adj. cholericus, a, um: gallenfüchtig, gallsüchtig: sár-epés, sok epe sárral bövelkedő, haragos. Syn. penokrwni, hňewliwi bol horkotrewní. 2) v. zlá teniční, gorkokrwnost, i, f. cholera, ae, f. bilis, is, f. Gallsucht, Gallensucht: epe-sár. Syn. Pe nottwnost, 5ňewliwost boh. Sorkokrewnost. 2) v. Zlátenica, bílá, černá. Sortoft, i, f. v. 5orkosť 2. Nro. Sortoft, i, f. amarities, ei, amaritudo, dinis, f. acerbitas, tis, f. Bitterkeit, Hantigfeit, Herbe: keserűség. Syn. Sorciwost, Ostrosť, Ščiplawost, Trpkost. boh. 5ořkost.

5orleňí, á, n. v. 5orliwost. horliť, il, im, V. I.imp. hotli 3a nečim studiosum (c pidum) esse rei: sich sehr bemi hen, begierig seyn: igen kivini valamit, valami után á tozni, nagy indúlatosságún (fel háborodottnak) lenni. 3 ňetím: aemulari alicui cum aliquo zelare August. eifern, nacheifern, wetteifern valakivel újat húzni, vele kedni. 3) za Kekím: zel re, August. zelotypum : cifern, nacheifern, eifers feyn, in Ansehung einer Ver folglich sie sehr lieben: buzgi szeretni, szeretőét (feleséget) félteni. 4) indignari, irasci zürnen, zornig (unwillig) jen, fich entrüsten, sich ereifern: bost szonkodni haragudni, meg (fel) indulni. Syn. bnewate rozpáliť sa. 5) horetowai. horliwe adv. studiose, zelose: eiferig, eifrig, begierig, inbrin ftig, sorgfältig, sich sehr bemi hend, mit Bemühung: szorgal matossan, nagy szorgalma tossággal, nagyon iparkodva, buzgon. Syn. pílňe, praho stiwe, túžebne, wrúcne, j dostime. 2) ardenter, fervide, nimis, vehementer: ciferi eifrig, heftig, hißig, inbrünstig forrón, heven, égve, égő sze retettel. Syn. tubo, preweli

ce, welmi. 3) aemulatorie. cum aemulatione, invide, livide: eiferfichtig, jaloux, neidisch: vetélkedve, irígyül. Syn. záwistňe. 4) cum nimia suspicione, zelotype: eifersüch tig, zu argwöhnisch: buzgó szerelmüen, feleség féltve. 5) indignabunde, iracunde, irate: zornig, zornmüthig, unwillig, eiferig, eifrig, aufgebracht, braufend: boszszonkodva, haragossan, mérgessen, keménnyen. Syn. bnewliwe, rozpá lene, prchliwe. thorliwé adv. idem. Sorliwec, wca, m. aemulator, propugnator, zelator, is, m. aemulus, i. m. studiosus alicuius rei homo: Eiferer für etwas: vetélkedő társ, oltalmazó, pártfogó, valaki mellett hadakozó. Syn. Chranec, Ochranec. 2) zelotes, ae, m. Zelotypus, í, m. corrivalis, i, is, m. Eiferer, Eifersüchtiger, der sich z. B. in der Liebe nicmanden vorziehen läßt: buzgó szerető, feleség féltő. Sorliwi, á, é, adj. studiosus, sedulus, cupidus, zelosus, a, um: eiferig, eifrig, sorgfältig, fich sehr bemühend, begierig: szorgalmatos, buzgó, nagyon iparkodó. Syn. pilni, prahoftiwi, túžební, wrúcní, zádostim. 2) ardens, fervens, vehemens, tis, fervidus, a, um: eiferig, eifrig, hißig, heftig, inbrünstig, égö for

heves. Syn. túhi. 3) aemulus invidus, invidiosus, lividus: eifersichtig, jaloug, neidisch: vetélkedő, irigykedő, irigy, valakit irigyül követő, Syn. záwistliwí, záwiftní. 5orliwim bit 3 ňe= tim: v. horlit z ňekím, et za ňetím. 4) nimis suspiciosus, Zelotypus: eifersüchtig, zu

argwöhnisch: buzgón szerető, szeretőét (feleségét) féltő. 5) indignabundus, iracundus, iratus: aufgebracht, brausend, ereifert, eiferig, eifrig, unwil= lig, zornig: boszszonkodó, haragos, mérges. Syn. gedowiti, hnewliwi, rozpálení, prchliwi.

gorliwica, i, f. zelotypa, zelivira, ae, f. Tertull. eine Eifersüchtige: urát (szeretőét) féltő aszszony.

orliwost, i, f. studium, i, n. impetus animi, aestus, zelus, ardor, fervor, cupiditas: der Eifer, heftige Beműhung, Begierde, Heftigkeit, der Inbrunst: szorgalmatosság, szorgalmatoskodás, valamin való iparkodás, buzgóság, forróság, felettébb-való kivánság, hévség, lelki indulat, vágyódás. Syn. 5orleni, Pilnost, Prahostiwost, Tu Zebnost, Žádostiwost. Prov. gorliwost čini Skutek dokladní: zelus perficit opus, Eifer macht das Werk vollkommen, a' buzgóság tészi tekélletessé a' tselekedetet. 2) aemulatio, zelus Vitruv. Prudent. Eifer wegen etwas, Eifersucht, Eifers füchtigkeit, Jalousie, Neid, Nacheiferung, da man sich nicht übertreffen lassen will: vetélkedés, irigységből való követése va lakinek, versengés. Syn. 3a= wistliwost Zawistnost. 3) suspicio nimia, zelotypia, ae, f. Eifersucht, zu großer Verdacht: buzgó szerelem, szerető (feleség) féltés. 4) indignatio vehemens iracundia, ira, ae, f. aestus, furor: der Eifer, heftiger Unwillen, das Braufen, Zürnen, die Hise, Ereiferung: boszszonkodás, boszszúság, méreg, mérgelődés, mód nél kül való harag. Syn. 5new,

Snewliwost, Prchliwost. 5) V. 5oretowáňi. gorňá, neg, f. v. 5orárka. Horňáččin, a, e, adj. poss. ex seq. Horňáčka, i, f. montana, monticola fem. Gebirgsbewohnerinn, havason (hegyen) lakó aszszony. Syn. 5oračka. Aliud est Zahoráčka.

horňáci adv. more montanorum (monticolarum), nach Art der Gebirgsbewohner, hegyenlakó modon, havason lakók módgyára. Syn. pohot náđi. Horňácí, á, é, adj. montanisticus, montanus, a, um; montigenas (monticolas, montanos) adtinens: die Gebirgs bewohner betreffend, havason lakókat (hegyen születtetteket) illető.

Sorňák, a, m. alpinus, inalpinus, montanus, i, m. montanista, monticola, montigena, ae, m. Gebirgsbewohner, havason lakó, hegyen lakó, hegyen született-ember. Syn. 5orát, Wrchňák, horní Clo wet. Pl. Nom. 5orňáci, gen. tow: inalpini, montanistae etc. die Gebirgsbewohner, havason lakók. Pár. Páp. Horňátow, a, e, adj. poss. montani, monticolae: dem Gebirgsbewohner gehörig, havason lakóé, hegyen született emberé. hornati, á, é, adj. montanus,

montosus, montuosus, a, um:

bergicht, gebirgig: voll Gebirge: havasi, hegyi, havasos, halmos, hegyes. Syn wrchnati, wrchowi

Sorní, ného, m. a) nad 5o. rami, 5agi: v. 5orár. 2) nad Winicami, nad Winohradmi: praefectus viniferorum, magister montium: Bergmeister über die Weinber

ge: szőlő-hegy megyer. vulg. Pereg, Pereğmagster. 3) nat Banami: urburarius, magister metallicus: Bergme meister über Erzberge: bány mester. boh. Urbariť. Horňí, ného, m. idem. 2). Wroňí.

horni, á, é, adj. alpinus, mon tanus, a um; in montibus reperibilis, e: gebirgisch, p birgig, auf den Bergen (a) dem Gebirge) befindlich: hars si, hegyeken (hegyekbe lévő. Syn. Horňí. 5ornifi wec: corvus montanus, C rabe, der Scheller: havasi ( gyeken lakó) varjú. ni Pef: v. 5oráček. 5ornis Sorách) Sneh: alpinae ni der Bergschnee, Gebirgschnee: b vasi hó, hó a' hegyekben.5orní Stehlit: spinus m tanus, Fringilla monti fring la Linn. Bergfinf, hegyi te gelitz. 5orňá (lefňá) Mi mus alpinus, Arctomys mar mota Linn. das Murmelther havasi egér. 5orné Zelin:: herba alpina, Alpenkraut, Kra das auf den Alpen wächst: h vas fü. 5orné Owce: alpin 5 pecudes (oves), Bergsta havason tartott juhok. 2) pinus, inalpinus, a, um: Gebirge (in den Alpen) nend: havason lakó. 5orni wek: v. 5orňák. horní adj. omn. gen. ider 2) v. seq., Horňí, á, é, adj. comp. b negfi, superl. naghorneg supernus, superus, supremu a, um; superior (inter du ris, Com. obere, felsőbb. b etiam hoření, horegsi. Son konec Desini: superior p finis, das obere Ende des De fes, a' falunak felsőbb ve Sorné ponebi: contignat